- Kimondottan tetszik a fejtegetésed. Írhatnám, hogy ne is törődj vele. De Te, nem úgy vagy összerakva. Régebben Edit megírta Nekem. A költők érzékeny lelkűek. És ez igaz is. A művészek ilyenek. Bohémek egyrészt. Másrészt túl komolyan veszik a világnak, azt a részét, ami Őket érinti (azért nem minden, van, ami hidegen hagyja Őket). Azt gondolom, a művészlétnek az a lényege, hogy mélyen megérinti őket a körülöttük történő dolgok. (Az is érthető, hogy nem minden). Belegondolnak, beleélik magukat, és nem tudják elengedni.
Nem tudom, - egyáltalán el kellene-e engedni? Egyben biztos vagyok. Megoldást nem lehet találni. Vagyis a dolgok továbbra is történni fognak. Azt is gondolom. Sok ember van úgy. De, szar hangulatom van, - nehogy-mán Neki jobb legyen! Vagyis, csak azért bántjuk az embertársainkat, hogy Ők is rosszul érezzék magukat. Ilyen egyszerű ez. Nem az a jellemző az emberekre, hogy kedvesek egy másik emberhez, a miatt hogy az jobban érezze magát, netalán jobb hangulata legyen. Ilyen furin vagyunk összerakva. Mindez, amiket leírtam, Neked nem jelent semmiféle segítséget. Jobban belegondolva. Senkinek sem jelent segítséget! Leírtam, mert eszembe jutott. Ne is törődj vele. Felejtsd el. Folytatom az okfejtésem. Viszont az, hogy megírtad jó dolog. Talán állított egy kicsit a lelki békéden. - Igazad van. Az emberiség elpusztítja saját magát. És akkor mi van? - merül fel a kérdés. Az általad jól látott, és jól leírt emberi tulajdonságok „emberi tulajdonságok”, amik belénk van kódolva. Fiatal lehetsz. Hiszed, az emberiséget meg kell menteni. Azt gondolom, óriási félreértésben leledzel. A Föld, és rajta valamilyen élet megmarad. Az ember pusztul ki. És akkor mi van? – kérdem megint. A Föld szempontjából jelentéktelen tényezők vagyunk. Mi az a 300 000 év? - mióta megjelent a Homo sapiens. Mikor születtem 2,5 milliárd ember élt a Földön. Most több mint 8 milliárdan vagyunk. Ezzel arra akarok rámutatni, - van miből pusztulni. Mondok egy érdekességet. Úgy határozzuk meg magunkat, „az ember társadalmi lény; közösen végzett munka, a tagolt beszéd és gondolkodás jellemzi. Mindezek révén képes a világ megismerésére és átalakítására”. Amiket írtam, abból az derül ki, hogy egyre antiszociálisabb lények vagyunk. Fenntartva a másokkal való törődés álarcát. A közösen végzett munkát az jellemzi, hogy vannak, akik dolgoznak. A munkavégzés hasznát mások fölözik le, kényszerítve a dolgozókat, a nagyobb nyereség elérése érdekében, a még több munkára. A 12 órás munkaidő bevezetését úgy állítják be, hogy a munkavállalók azzal nagyon jól járnak. (Hát hogyne járna jól! – elszakítják a családjától). Széttekintve a világban, felmerül kérdésként: jellemző a tagolt beszéd? Nem követem a valóság-sókat (az élet sava-borsa). Nem jellemző a tagolt beszéd, de a gondolkodás sem. Influenszerek irányítják a közgondolkodást, holott maguk is hiányosságokkal küzdenek a gondolkodás terén. Bár nem kell küzdeni. A nőneműeknél elegendő, ha mutogat valamit a nemi szerveiből, aztán mondhat bármit, - Ki figyel oda? A hímneműeknél csinálni kell valami olyasmit, amivel kitűnhetnek a többiek halmazából. Nem szomorú ez? – hogy foglalkozás (majdnem azt írtam szakma) lett ebből az internet kreálta tevékenységből. Az utolsó jellemzőnk: Képesek vagyunk a világ megismerésére és átalakítására. Tényleg átalakítjuk, - de, miért ilyenre? Ezt nem értem! -.appa.
