07.21-i történet

Azt nem írtam meg legutóbb, hogy gilisztát sem vittem magammal. Pedig ez, törpézésnél alapkövetelmény lenne. A változatosság kedvéért, most is otthon hagytam, és természetesen a horgász órámat is, valamint a pelleteket, a bojlikkal együtt. Azt sem írtam meg, hogy a tavasszal varrattam egy botvédő tokot a fíderre. Attól tartottam, hogy, amikor teszem, veszem ide-oda a fídert, letörik a spiccgyűrű. Nem értem, miért kell az utolsó tagnak 3 centivel hosszabbnak lennie. Lehet, így a legjobb a karakterisztikája. Másrészt, a spicc kiszedhető, és ha nem lennék lusta kiszedni, akkor nem lenne veszélyben a bothegye. Szóval védőt rá, - gondoltam Én. Hazainduláskor igazítom el a kocsiban. Ahogy megnyomom, egy halk roppanás. Otthon aztán meggyőződtem róla, hogy a spiccgyűrű tényleg letörött. Nem javítgatok itt futtában. Viszem, az elektronikus jelzőst. Reggelre terveztem az indulást. Aztán nem mentem, mert a meteorológia 8-tól esőt jósolt. Mondanom sem kell, hogy nem volt eső. A borultságból, gyönyörű napsütés lett. Akkor már tárgytalan kimenni stégre horgászni, mert szembe a nappal, betyár meleg van. Marad a délutáni indulás. Délkörül foglalkoztatott a gondolat, hogy ebben a borongós időben elindulok hamarabb. E gondolat hatására hétágra kisütött a nap. Délutánra is írtak esőt, de alacsony % szerepelt. Hirtelenjében háromkor megindultam. Lesz, ami lesz alapon. Természetesen minden otthon maradt, amit eddig is otthon hagytam. Plusz az elektronikus kapásjelző (ezzel a ténnyel akkor azonosultam, amikor pakoltam ki a kocsiból). Nem nagy gond. Fogtam én már halat jelző nélkül is. Elég érzékeny a bot hegye. Eszembe ötlik, - vigyem be a motoros dzsekit? Minek vinném? – aprócska felhők vannak szétszórtan az égen. Mire bemotyóztam, szétpakolgattam, megszereltem a dógokat, addigra kezdett beborulni. Sőt a sima vízfelületen, nagy térközökkel ugyan, de apró pöttyenések látszanak. Az kétségtelenül eső. Nem sok felhő van, majd eloszlik. E miatt nem mászok 100 métert oda, és százat vissza. Etetek. Nincs annyi turkálás, mint előzőleg volt. Teljesen beborult. Amurokat sem látni, de néhány ponty, vagy kárász fordul. Kín keservvel beállítom az 5 grammos nyalókán a mélységet. Az első úsztatásokra, van csipkedés, de nem akadt. A harmadik úsztatásra, mikor elém ért a felszerelés, visszatartottam. Szép komótosan elhúzza az úszót a meder közepe felé. Bevágok, ül. Megindul lomhán a mederbe. Megpumpálom, jön. Erőltetem egy kicsit. Emelkedik is. Feljön, majd erőt véve magán letör a mélybe. Meglepődtem, ez két kiló körüli pikkelyes ponty. A merítő szákot a nádfalnak támasztottam, azt mustrálgattam. Megakadályoztam közben, hogy a hal a nádba menjen. Már előttem köröz a fenék felett. Na, most van idő a szákkal foglalkozni. Hagy fáradjon a hal. A lényeg, tartsam a kontaktust, ha lazul, emelek rajta. Azt nézegetem, hogy akadt a szákfej a nádfalba. Kiszabadítom, és leteszem a vízre. Hol a zsinór? Megemelem a botot. A stég jobb sarkánál megmozdul a vízinövény. Azért nem vágtam ki a múltkor, legyen egy keskeny növénysáv. Hát van, - abban meg a ponty. Persze, ha kivágom beljebb ment volna a nádba, vagy a stég alá. Késő bánat, eb gondolat. Egy hibát követek el. A hosszú bottal, a meder felé próbálom húzni a halat. Éppen lazára kellett volna engednem a zsinórt, hátha kiúszik vissza. Régi trükk, és már alkalmaztam is sikerrel. De most nem! Most, meggondolatlanul, pánikban cselekedtem. A ponty is pánikba esik és megugrik a húzással ellentétes irányba, a parti nádas felé. Ott is van 60 centi vízmélység. Én bőszülten húznám visszafelé. Az előke elszakad, és kirepül a cájg. Rohattannyáztam egy kicsit, és elkezdtem az előke cserét. Közben arra gondoltam, - miért nem próbáltam megszákolni hínárral együtt? Hatvan- nyolcvan dekás kárászokkal sikerült. A horgot 14-es aranyszínűre cseréltem, az jó a kukoricához. Az eső egyre sűrűbben esik. Fogtam, egy dekás küszt. A fenekezőt párszor rázogatta valami, de nem akadt meg. Mikor feltettem a bordó tengerit, utána nem volt kapás. Összeszerelem. Elviszem a kocsiba a botot és felveszem a motoros dzsekit. Megyek ki a stégbejárón. Reccs. Az egyik palló leszakadt. Majd térdig esem a vízbe a ballábammal. Mondtam pedig Jánosnak: az nem rögzítés, hogy két deszkát, két irányból két-két raisserrel összecsavaroz. Első meglepetésemben elkezdem mondani, hogy azt a rohadt, stb, stb. Aztán abbahagytam. Na, nem azért, mert valaki meghallja, - aztán mit fog mondani. Nem jár itt senki. Ha, jár is autóval. A csizmában cuppog a víz. Kellemes meleg. Kifelé menet nosztalgiázom egy kicsit. Eszembe jut, hogy a múltkor is eljöttem a kocsihoz. Pelletért, meg horog kivevőért és nem volt a kocsiban. Újabban bénázok. Elfelejtek dógokat. Mint ahogy azt sem írtam meg, hogy horog kivevő ott lógott a nyakamban. Otthon, mikor vettem le a munkáskabátot, a tükörben láttam valami sárga valamit a vállamnál. A horogkivevő volt. A nyakamba aggatott motyók áttolták, és nem hittem az emlékezetemnek, hogy induláskor a nyakamba akasztottam. Betettem a botot a kocsiba. Felvettem a motoros dzsekit, és visszacaplattam a stéghez. A balcsizmám ütemes cuppogása közepette. A stégen ismét öntök ki a vízből. A nadrágom szárából összegyűlt egy félliternyi. Közben azon bosszankodom, hogy két, három hal megfogása után módosítani kell a csali felrakásán. A bordó tengerivel fogtam egy törpét. Aztán semmit. Próbáltam a fokhagymásat. Nem nagyon ette. Úgy döntöttem, hogy 12-es horgot teszek. Ami fenn van, annak már nem valami jó, a hegye, de emiatt nem megyek ki megint a kocsihoz. Abban reménykedem, hogy a nagyobb horogról nem tudják leszedni a csalit. Később kiderült, hogy de. Arról nem beszélve, hogy kétdekás halacskák is elkapták. Hosszantartó, kis pöcögtető kapások után törpéket fogok. A mederben, egy visszatartás után, elég jól ellenkező halat akasztok. Erőltetem. Meglátom, hogy olyan 70-80 dekás e.kárász. Kicsit engedek, mire megszűnik a kontaktus. Felrémlik bennem, - ez nem az Én napom. Pontosabban ez se. A mérlegelésnél nem mértem külön a halakat. Volt két e.kárász és hét törpe. A többi vegyes. Méret alatti bagolykeszeg. Küsz, és bodorkák. A 28 hal 1,19 kg volt. Végtére is meg lehetek elégedve. Fürödtem ugyan, de a halfogással csak nem fürödtem be. Azért csak jobb lett volna, ha a ponty is megvan.  -.appa.