Nah (ahogy Gyimike mondja), most nagyot tévedtek. Nem a politikusokat, a világirányító zseniket számoltatom el. Ők egyébként számtalanul vannak. Élősködnek rajtunk rabszógákon. Ennyi! Elegem van belőlük, de ezt úgyis tudjátok.

Az úgy vót hajjátok, hogy az ÚR-nak 20223. esztendejének, 10. hónapjának a 17. napján gondoltam egyet, oszt írtam az alább olvasható verset. Frissen fürgén, ahogy újabban szokám teszem is fel a Poetra. Meg is jelent, már 22.-én. Ebben az a jó, hogy meg is van a következő poszt. Csemegézek a reakciók között.

Elszámolásféle

Mert, mitől is félne?

Nem fél az semmitől, vágtam rá egyből.

Nekünk még vágni kellett, az egyszer-egyet.

Ez többnyire, még mindenkinek ment.

Ugyan!

A kor meghaladta ezeket. Számolni senki se szeret.

A jövő leszámol Velem.

Csak ne örüljetek.

Úgy folytatom: meg Veletek.

Na, most már tényleg hagyom. Burjánzik a gondolat, mint a gyom.

Nyugi! - nem hagyom (mármint-hogy szaporodjon) .

Ezt már megírtam Nektek. A 63-as árvíz elvitte a testvéremet.

Margó ezen kicsit megütközött, talán kötözködött.

Szó szerint értette.

Nagyképűsködve azt gondoltam, bedobok egy költői képet.

Nem tudom mi az. Kizárok minden kétséget.

Ezért meg ne vessetek. Inkább nevessetek.

Próbáltam majmolni a költőket.

Nemhogy majomnak nézem Őket.

Gyerekkoromban az volt a mondóka: utánozás majomszokás.

Egyébként meg. Nem lettem volna jó testvér.

Én, a konok, elkényeztetett egyke gyerek.

Senkinek sem hajtottam fejet.

Most belém hasított! – Rád, már nem is gondolok. 

De hisz, most is azt teszem. Magam, így mentegetem.

Talán így vigasztalom. De kit sikerül becsapnom?

Nézzem végig. Itt a jó alkalom, mindent végig gondolok.

Nem voltam jó tanuló. 

Az már egyszer szent, ez bármit is jelent.

Ez persze, csak egy dolog. Egyre fogynak, a szabadság fokok.

Tovább rajta, nem is agyalok.

Felmentenek, ha majd felmentenek az angyalok.

Nem voltam jó apa, de férj se. Eddig nem is gondoltam erre.

Kellett volna, legalább egy percre.

Ugyan minek? Az élet kilátástalanul hosszúnak tűnt.

Legalább volt időm megbánni a bűnt.

Amiket eredendően magamban hordtam,

és egyre csak halmoztam, és halmoztam.

Nyilván erre lettem teremtve. Ilyenek is kellenek a verembe,

ami talán az élet tömlöce. Belehullunk, ott veszve.

Nem panaszkodhatok. Az enyém szép tágas, mint a panellakások. 

Ui.

Az eredendő bűn nem az én dumám.

Olvasgassátok néha a Bibliát.

Ez számunkra valami felmentésféle lehet.

Nincs mit megbánnunk (Nekem, meg Neked).

Bánja meg az, aki ilyennek teremtett.

Az utolsó órán, mindenki nyugodt lehet.

Azért Isten előtt, majd hajtsatok fejet!

                                                            -.appa.