Ez a versem címe. Mit is akarok összegezni? Az ember sok esetben gondol arra, hogy készíteni kéne, valami leltárfélét. Aztán többnyire rájön, hogy annak biza, semmi értelme. Nem nagyon van mit. Mit is akarok? Jelen estben a lustaságomat. Ebben a nyári, uborkaszezonban több esetben nem tettem fel semmit a blogra. Nem is igen hiányzott senkinek. Én is elvoltam nélküle. Irkáltam mindenféle dógokat, de amikor nem, az úgysem tudjátok meg. Maradjatok csak meg, abban a hitben, hogy Én egy igen szorgalmas író vagyok. Egyébként, nem is tudom. Miért nem rakok fel verset, azok közül amelyek készen vannak Rengeteg jegyzetem van. Mindenféle: Egy kis rendszerezés, és már kész is a poszt. Az aznapi töprengés. De nem! Felült Lackó az Én nyakamra is. Mondjuk az Én esetemben még hagyján. Mikor a béresek nyakán ült az zűrösebb volt. Az érdeklődőbbek kedvéjért. Toldi első ének. Hagyjuk. Olvassátok inkább azt a furi verset, ami kérdő mondattal kezdődik. -.appa.
Összegzésféleség?
Valami bevezetésféle:
Hiába tanácsoltam, meg ne írd, jó gyerek!
Vagyok magammal olyan nexusba,
hogy még magamra se figyelek.
Nem akartam Én nyavalyogni,
mint teszik azt egyesek.
Mégis, azzá kerekedett.
A 63-as árvíz elvitte a testvéremet,
de nem értem meg veszteségnek.
De ez, most egy másik történet.
Nem érdekelt, hogy valakinek bók kell.
Így lettem, öntörvényű kókler.
Valahogy ösztönösen éreztem,
a világ nem, valós körülöttem.
Anyám próbálkozott.
De Én, nem menekültem a hitbe.
Ihatok már, hideg vizet mindenre.
Talán nem is voltam annyira gonosz,
mint ahogy Ő hitte.
Kisfiam, bűnösök vagyunk mind!
Az emberi élet mitől kincs?
Lám, itt az alkalom. A múltba révedve.
Nem kapok, de választ keresek pár kérdésre.
Miért is nem merültem el a beat-be?
Miért? – mert lusta voltam bármire,
és ezzel, van válasz mindenre.
Az életem egyszerű, és átlátható.
De jó! Igazából, nincs is más opció.
Talán illenék megkérdenem.
Szerettem volna hinni valamiben?
Komolyan mondom. Hát… nem nagyon.
Valahogy, nem voltam az a fazon.
Meg nem is nagyon volt alkalom.
Kérdések! Na és, a válaszok?
Egyáltalán. Valaha kapok?
Mondok, valami összegzésféleséget.
Az élet történik, ahogy éppen éled.
Nincs benne előleg.
Mondhatni nem volna jó.
De nem is választható.
Lám. Ez így alakult.
Mindez, volt a múlt.
Nem hiszem, hogy egyszer a szentek.
Kényszer életre ítéltek.
Nem voltak szentjeink.
Református voltam,
amíg vissza nem mondtam.
Vénségemre, így lettem hitehagyott.
A világról. Mégis, mit gondolhatok?
Inkább ne is szóljatok. Hallgassatok!
Nem azért írtam, mintha szükségem lenne tanácsra.
Tudjátok mit? Fütyülök Én a világra.
Tény! Nem jókedvemben teszem,
de hát ilyen az életem.
Utóirat:
Ti, csak ne sajnáljatok.
És, hogy lássátok, változok.
A jó emberekre, jó szívvel gondolok.
Keresek! De egyáltalán. Találok?
