- Polgári Magyarországról szóltak a hírek, a rendszerváltás környékén. Antall is azt hitte, gondolta, remélte (vagy ki tudja?), hogy azt kezdte építeni. De nem tett egyebet, minthogy megágyazott, mi-több személyes példával járt elől, az MDF-Fidesz székház mutyival, valamint a törvény olyaténképpen történő alakításával, hogy a mutyizott székházak után kevesebb adót kelljen a két pártnak fizetni. Mondhatjuk, van olyan, hogy magyar újrapolgárosodás. Az egész megindult, még a kádárikor végén. Az állami gazdaságokba beszivárgott a magán- és fél-magánvállalkozások tömege, amik megerősödtek. Az értelmiség szerepe szintén erősödött. Ezt a folyamatot a kilencvenes években lassította az, hogy az állami gazdaságokban vezető szerepet betöltőkhöz csatlakoztak a mindenféle apparátusokban vezető pozícióikat betöltő elvtársak. Így sikerült magántulajdonhoz jutni, illetve vezető menedzseré avanzsálni polgárinak mondott új világban. Az eredeti tőkefelhalmozás hazánkban a miniszteri előszobákban történt. A miniszterek cserélődtek, a pártállam, több-pártállammá alakult. A sundám-bundám ugyanúgy folyt, mint az elvtársi korokban. Még személyek is maradtak, csak megértve az idők szavát, polgártársakká váltak.
- Igazából a vesztesek a pártoktól, befolyásos személyektől független kezdeményezők, kisebb vállalkozások lettek. Versenyképtelenek voltak. Részint a nagyvállalati elit, régi kapcsolataikon keresztül bankhitelhez jutott. Másrészt a hazai gazdaság, jövedelmező részét megvásárolták. Szétforgácsolták a vállalatokat, az államnak maradt a veszteséges rész. Mellé beszálltak a ringbe a külföldi befektetők is, akik tőkével rendelkeztek. Ezekkel szemben, a kisebb vállalkozások elvéreztek.
- A rendszerváltás környékén az értelmiség köreiben is szakadás történt. Az elitszakmák, valamint a pártokhoz, vagy a multikhoz szorosabban kötődő elit-pozíciókat betöltőket leszámítva, azt lehetett tapasztalni, hogy az értelmiség többségének létbiztonsága, jövedelme és presztízse egyaránt csökkent. Következmény, hogy így a független, önálló középrétegek nem erősödhettek meg. Polgárosodásról, esetükben nem beszélhetünk.
- Jött a Fidesz 2010-ben. Létrehozták a nemzeti nagytőkét. A folyamat kiteljesedésének eredményeképpen teljesen felszámolták a polgárosodás alapvető feltételeit. Következményként, a középrétegek (vállalkozók, tisztviselők, gazdálkodók, értelmiség), anyagi és erkölcsi függetlensége egyre romlott. Ez jelenleg is tart, bár a kormány eljátssza a bérek nagymértékű emelését. De a hatalmas infláció, és egyéb adminisztratív intézkedések miatt, a felsoroltak helyzete egyre romlik.
- Már 2010-ben az állam, hatalmas összegeket vont el (magánnyugdíjpénztár). Az állami újraelosztás is furcsán alakult. Jelentős forrásokat vont el a magángazdaságtól. Az uniós fejlesztési forrásokat szinte teljes egészében. Ezeket egy szűk, a politikai vezérkarral szorosan együttműködő, tőle függő körnek juttatta, a NER-nek. Az előbbi mondat azt takarja, hogy csak az őrizhette meg a helyét, aki beállt a nemzeti együttműködés rendszerébe. Ez a rendszer remekül működik. Fokozatosan terjesztik ki a kultúra, az oktatás és az egészségügy területére is. Azt látnunk kell, hogy ez a párt-hűbéresi rendszer nem azonos a polgárosodással. Ahhoz ennek nincs köze. Ez maga a Fidesz, amit Kövér úgy jellemzett, hogy zseniális képződmény. -.appa.
