A dolog ott kezdődött, hogy a rendszer azt írta, nem elég biztonságosak a jelszavaim. Végig néztem.  Meg is találtam, hogy melyik belépésemhez melyik tartozik. Nagy örömmel voltam, hogy vénségemre, milyen kis ügyes vagyok. Mint kiderült ezek korai örömök voltak, de nem gondoltam Én ezzel. Bele a közepébe, és töröltem az összes jelszavamat. Nem egyből, de négy kattintással megvolt. Na, kezdem lecserélgetni. Ezt megtehettem volna, mikor ellenőriztem, de nem tettem. Azt sem tettem meg, hogy kipipáltam volna a fecniken, hogy melyik az élő. Szóval nem csekkoltam le. A papírok közben összekeveredtek. Így aztán a rendszer nem engedett belépni. Most, mint látszik a citromailben benn vagyok. Most ki is pipáltam a hozzátartozó dolgokat. Dátumot írtam hozzá, hogy mikor él, a jelszó. Jó hír ez, de nem ezt akartam megírni. Most térek át a horgászatra.

Hívogattam Jánost, hogy elmondjam Neki a Nyugatival kapcsolatos fejleményeket. A gépállat arra bujtogatott, hogy próbáljam meg később. Tegnap aztán hívott János. Rengeteg dolga volt. Letette a telefonját, de nem tudta hová. A telefon lemerült, így fel sem tudta hívni, hogy a csörgése elárulja a masina fellelhetőségének helyét. Tegnap reggel, mint egy mellékesen megkérdeztem: tudod, hol van a telefonod? Az Én barátom karakán módon, bevallotta, hogy nem. Megtalálta a felesége. Ő feltöltötte, és bejelentkezett.

De, nem is e miatt írtam. Nem véletlenül mondják, hogy három a magyar igazság. Most jön a lényeg.

Kiment a csónakhoz. Kicibálta, amennyire tudta. Azt mondta, ha emelnek a vízszinten, akkor kijjebb húzza és eltömíti a lyukat, ami a csónak hátuljánál van. Mondtam Neki, hogy szóljon a fiának (130 kilós masszív ember), és hárman kihúzzuk. Száradjon ki, és kintről tömítjük a lyukat. Valamiért Ő, a puha teflon tömítésben bízik. Azt kalapálja bele a lyukba. Hiába mondom neki, hogy többet érne, ha vásznat, gyékényt kalapálnánk bele. Mindezt kívülről. Nagy bizodalmát a teflonban, nem értem. Évek óta csinálja. Évek óta, állandóan cserpákolni kell a vizet, mikor indulni akarunk a csónakkal. Horgászat közben is, egyre többet kellett szapolyozni. Azt gondolom, a meregetéskor létrejövő csobogás nem hat kedvezően a halakra. Persze, a babahalak ott hemzsegnek, de nekik nincs meg a félelemérzetük oly mértékben, mint az öregjének. Meglátjuk, - mi alakul ki belőle? Megmondom. Ne várjatok, rá egy évet. Idén tavasszal beszakadt alatta, az alja. Mérgében szétverte. Még az evezőt is. A tolla is eltűnt.

Hétfő reggelre, Debrecenben esett a hó. Itt éjszakánként fagy. Nappal is 5-6 fok van. A kocsiban ég az ember képén a bőr, annyira éget a nap. Remélem, elkezd melegedni az idő, a jövő héttől. Még egy jó hír. Tegnap elkezdtem, az egyéni nyaki tornát. Írt tízet Juliska doktornő. -.appa. fenn