Legutóbbi bejelentkezésem, verbális kommunikáció által kedden történt. Rohan az idő. Holnap lesz egy hete. Akkor vittem be Nyíregyre, nagy reményekkel a laptopot. Kiderült még sincs fólia, ami jó bele. Így aztán, kitakarították, hogy ne melegedjen annyira. Nem kértek érte semmit. Azt mondták mehetek érte. Ezt pénteken meg is tettem, de előtte kimentem a halastóhoz. Kocsi oszlopok jöttek szembe. Rengeteg autó. Hosszú sorban álltunk, hogy halhoz jussunk. Utána azért, hogy fizessünk. Nos, amikor ez megvolt hazamentem, és megpucoltam a halat. Megebédeltünk, és elindultunk Debrecenbe, Nyíregyen át. Jókora forgalom volt. Az Agyag utcából 15 perc alatt értem el a Nyíregyháza végét jelzőtáblát. A Debrecen táblát 40 perc múlva pillanthattuk meg. Vannak lassítások, mert a Mercédesz gyár miatt felhajtót, lehajtót építenek, és nem utolsósorban hídépítés is zajlik. Így aztán a Nyíregy-Debrecen út terhelt. Debrecenben megint csak 15 percet vett igénybe, amíg Zsuzsához eljutottunk. Pedig ez rövidebb táv, mint amit Nyíregyen kellett megtennem. A Kishegyesi utca tele, mert jöttek a népek az ipari parkból. A Derék utca beállva. Zsuzsánál nem irkáltam, mert nem vittem billentyűzetet. A gépem továbbra sem ír, „a”, és „s” betűt. Érdeklődjek január végén, február elején. áthaHHHátha, lesz fólia. Túl régi a masina. Zsuzsánál bepróbálkoztunk, hogy megkeressük, ahol kislányotok mesél. Nehézségként jelentkezett, hogy nem tudtam a keresztnevét. Nem valami jó kiber bűnözők lennénk. Így aztán a mesehallgatás elmaradt. Szombaton, hazafelé jövet, Böszörményben vettünk hurkát, kolbászt, virslit. Otthon, nagymosás, pakolás. Délután, volt kollégámnak elvittük a kért hurkát, kolbászt. Akkor már lerendeztük az év végi vizitálást is. Ott ragadtunk. Tegnap, aztán a többi ismerőshöz is elmentünk. Este, szétszedtem a pecsenye kacsát. Fagyasztóba nyomkodtam. Jól eltelt az idő. Minden nap rendcsinálást folytatok. Míg Attila szabin van, át akarjuk rendezni a szobát. Nem egyszerű dolog. A Prédikátor megírta: hiába valóság, minden hiábavalóság az ég alatt. (-.appai kiegészítés: meg a víz alatt is). Ezt a hiábavalóságot, nemcsak a Prédikátor mondatja velem, hanem a fizika is. Egy zártrendszer entrópiája nem csökkenhet. Márpedig egy lakás zártrendszernek tekinthető. Következmény, hogy dobozolom, és hurcolgatom idébb, odébb a dógokat. Ma, jön Zsuzsa és megyünk Dobra. Kivágatjuk a fenyőfát, amit a múltkor kinéztünk. Én csak társnéző voltam. Úgy voltam vele. Ha-már ott vagyok, akkor Én is nézek, de szólni nem szóltam semmit. Ma Dobon kérek a sírokhoz, fenyőágakat, és kivisszük a temetőbe Attilával. Szóval rengeteg dóga van egy nyugdíjasnak. Na, azt még nem is írtam, hogy Sanyi barátom adott két ponty fejet. (Azt, kacsa szétdibolás közben megfőztem). Ők, csak rántják, és sütik a halat. Hozzá teszem, Sanyi enné a halászlevet is, de Gizike ki nem állhatja a halat semmilyen formában. Elkészíti, a gyerekek kedvéért. Sütni Sanyinak is szokott, de halászlevet nem főz. Én tegnap este megfőztem a két fejet. Felét elviszem Sanyinak. Attila sem eszi a halat, csak sütve, vagy rántva. Horgász szempontból, semmi sem történt. Szombat reggelre, Debrecenben nagyot fagyott. Itthon látszott, hogy nem volt fagy. Az útszéli pocsolyákon sem volt jég. Mondtam Attilának. Holnap megpergetjük. Mondta, Ő sétál. Nem fog csúszkálni a partoldalon. Nem lett belőle semmi, mert vasárnap reggelre fagyott. Ahogy mentünk Zsuzsival Dobra, látszott, hogy megkapargálták a híd környékét. Úgy nagyjából, mert nádak látszottak. Erre, ha engednek egy méter közeli vizet, fog akadni rendesen. Azt sem tudni, hogy erre a kirakott iszapra mikor lehet majd rámenni. Laci optimista. Szerinte leszivárog abból a víz, és tavasszal lehet rajta járni. Szerintem meg belefagy, és tavasszal ott lesz a latyak. Vajon melyik lesz? -.appa.
