Pénteken bementem Debrecenbe, hazahoztam Attilát. Nem mintha olyan sok cucca lett volna, de ne tülekedjen a vonaton. Legközelebb január 4.-én megy dolgozni. Ki kellett venni az összes szabadságot, hogy megszűnt a kutatók közalkalmazotti státusza. Tegnap kimentünk sétálni. Megálltunk a hídnál, ahol a stég van. Onnan a töltésen elsétáltunk a zsilipig, ahol parkolni szoktunk. Nem mentünk oda, a nagy sár miatt, csak a keresztgátig. Visszasétáltunk. A vízből nem sokat engedtek el. Szép zöldeskék színe van. Halmozgást nem nagyon láttunk. Valakik járnak ki, mert a vedér aljának lenyomata ott van. Ma is, hisz a betonnál volt giliszta darab. A fűben halszelet. Sanyi barátom Szolnokról megint panaszkodott. Megcsinálta a másfél méteres előkét. Másik helyre ment. Fogott is 3 pontyot, de a legnagyobb sem volt egy kilós. Öt e.kárászt fogott. 3,5 kg. Volt 2 db 1 kilós, és 3 kisebb. A két nagy sárgás húsú volt. Gondolom pontyként telepítették. Jó az a 300 Ft/kg árkülönbség. Ma felhívtam Viktort. Éppen kinn volt pergetni, a fiával. Azt mondta semmit sem fogott. Fiatalok voltak ott, azok fogtak, egy 20 centiset. De látni, mozgást, ami csuka lehet. Engedtek a K-IV-be vizet. Azért nem szólt, hogy menjek, hogy ne találkozzunk. Valószínűleg koronavírusos. Négy megye is tartozik hozzá, és járkál minden felé. Nagyon köhögött, féltenyérnyi helyen erős mellkasi fájdalma volt. Levertség, fáradtság és szédülés. Kapott antibiotikumot, köptetőt. Pénteken hívja fel a háziorvosát. Ha rosszabbul van, akkor ráhívja a mintavevőt. Szerencsére javult az állapota. Nem szédül. Az lett a döntés, hogy nem marad táppénzen, dolgozzon home office. Ha már ilyen jól van, akkor kiment pecázni. Lehet, kedden Mi is kimegyünk. Emeltek a vízszinten, és nem olyan élettelen, nagyom tiszta. Mikor kimentünk, Attila azt mondta: menjünk le egyből a betonba. Lementünk. Én lementem a terelő gátra, mert ki volt taposva. Hát a vidra taposta ki. Ott volt a sok kárász pikkely. Olyan 80 dekásé. Sok vidra van, meg orvhalász is. Pénteken, hogy vettem Zsuzsinak az afrikai harcsa filét, panaszkodott Imre, hogy kiment a Keletire, hát elektromosan halásztak. Azt mondták, hogy egy bográcsra való harcsát fogtak csak. Kérdezte: nem féltek? Mondták, hogy nem, - mitől? Nem ellenőriz itt senki. Bosszankodott, hogy neki 40 ezerbe volt az éves engedélye és szinte semmit sem fogott. E közbevetés után, térjek vissza a Nyugati átkötőre. A terelőn állva dobáltam. Eldobtam, úgy a kétfarkú sárgát, hogy a terelő aljánál tudjam lebegtetni a twisztert. Megnehezedett, amire bevágtam. Kérdi Attila, hozza a szákot. Hát ehhez nem kell. 21 dekás csuka volt. Felmentem a beton felső végéhez és az ott levő nádas előtt lebegtettem a sárgaréz Gyuszi-kanalat. Fogtam vele egy 35 dekás csukát.  Kb. 10 métert mentem a felső zsilip felé. Ott volt egy rávágásom, de nem lett meg. Visszamentem a betonba, és feltettem a nagyon fényes nagyon könnyű kanalat. A mederesésnél kicsit megnehezedett. Bevágtam. Olyan volt, mintha hínár csomóba akadtam volna. Gyorsabban húztam, hogy lemaradjon. Hát rugdos. Mondom édes Istenem, - milyen aprócska sügér ez. De nem. Egy arasznyinál kisebb 9 dekás csuka volt. Nézegettem, hogy az előke nagyon pödrött, és szálszakadásos. Fel is vittem a botot, mégsem cseréltem le. Másnap mentem pergetni. Hátha, kibírja még. Nem bírta. Egy jó ránehezedés után bevágtam, az 50 centis előkéből már csak 31,5 centi volt. Nem tudom mekkora lehetett, mert a bevágás már nem is koppant. Attila még dobált egy kicsit és indultunk a kocsihoz. Azt nem is mondtam, hogy mikor kiérkeztünk, akkor látszott a vízen, hogy csepereg az eső. Szél nem fújt. Igazán kellemes idő lett, a nap is kisütött. -.appa.