Azon bánkódtam egy ideje, hogy képtelen voltam a csónakból meghorgászni úgy a Nyugatit, hogy egy adag sütni való keszeget fogjak. Azt mondtam a múltkoriban, hogy ez kétszer fordult elő. De, nem! Háromszor, hiszen egyszer Attilával is próbálkoztunk, és akkor is igen siralmas produkciót nyújtottam. Eljött a napja, hogy kipróbálom az ötletemet. Abból indultam ki, hogy a 4-es spiccbot azért nem működik, mert a 2 méteres vízen, mire beáll a szerelék a bot rövidsége miatt nem úsztatható végig az etetés sávja. Azt nem véve figyelembe, hogy a kaját merre sodorja a víz. Ezért 5 m-es spiccbotot vittem a horgászathoz. Ez bizonyos mértékben korrekciós lehetőséget biztosít, az etetőanyag megkeresésével kapcsolatban is. Abban reménykedtem, hogy így ad halat a pálya. Az elég erős áramlás miatt 3 g-os folyóvízi úszóval szerelt létrát vettem elő. Azt tartottam a körülmények alapján a legalkalmasabbnak. Vittem, egy másfél grammosat is. Egy bibi volt, a 3 g-os szereléken 12-es horog volt. Fogtam vele bodorkát, még küszt is, de az látszott, hogy rendre elengedik a csalit. Hagyják tovább sodródni. Sebaj. Itt a másik szerelék. Leveszem a gumit, hogy letekerjem a zsinórt. Ott vannak az ólmok a kezemnél. Valamikor leszakadt róla a horog. E jelenségre, egy vékonysor rahattannyával rámentem (meg a kocsihoz). A szerelékes dobozokban nem találtam olyat, ami úri gusztusomnak megfelelt volna. Nem probléma. A szerelékes ládában van horog, és előkezsinór is. Annyi jóság van a dologban, hogy köthetek 16-os horgot. Matatok a ládika alján. Meglepetés! – de nem örömteli. Zsinór nincs a dobozban. A kötött előkék fíderre valók. Némi duzzogás kíséretében kiválasztottam egy létrát. Ennek a szereléknek a végéből készítem el az előkét. Úgy is lett. A napon kötöttem, hogy lássam. Jól meghúzgáltam, mert jártam már úgy, hogy a kötésből kicsúszott a horog. Nem mértem vizet. Az aljzaton való akadozás alapján jöttem feljebb-feljebb. Szép merítős kapás után jól visszarúg. Olyan negyedkilós dévér lehet, - ezt kiemelem. Rúg egyet a levegőben, és a csónak perméhez ütődik, és ahogy megemelem, beesik a vízbe. Első gondolataim, megint nem azok voltak, amik a megelégedettségnek, akárcsak a legcsekélyebb kifejezésére utaltak volna. Erre még rátett egy lapáttal, hogy a zsinór végén ott a spirális damil vég. A nagy gonddal felkötött horog kicsúszott a kötésből. Próbálom a jó oldalát nézni a dolognak. Igaznak tűnik az elméletem. Megyek másik előkét kötni. Pontosabban erre az előkére kötöm a horgot. Kicsit rövidebb lett, - mit számít az? Hát számított. Kénytelen voltam a jelzőólmot feljebb húzni. Nem az igazi megoldás, mert a két fül merevebbé teszi az előkét, amitől jobban eltér a természetes mozgástól. Végül is elégedett lehetek. A folyamatos mikro pellet, és az időnkénti diónyi gombócok eredményt hoztak. Két részletben mértem meg a halakat. Elsőre 9 darabot, ami 55 deka volt. A másik adagban 22 halacska volt, ami 32 dekának bizonyult. Lehetséges. hogy egy 2 g-os úszóval jobban meghorgászható lenne a pálya. Az ólmozás, gyorsabban áthúzná azon a vízrétegen a csalit, ahol a küszök, kis vörösszárnyúak, és az apró bodrik vannak. Még annyit, hogy törpének nyoma sem volt (nem mintha hiányoztak volna). Ezt arra-fel mondom, hogy baj van az elmélettel. Nem az etetőanyagba gyúrt sajt volt a felelős a sok törpéért. A magában bedobott, talán lehetett, de erre nincs experimentális bizonyíték. -.appa.