appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Levél Gizinek (181)

2021. szeptember 10. 05:34 - appasztorik

Szóval, amint látod jöhettek ide a külföldiek csüstűl. Megkeresték a megfelelő embereket. Máshol korrupciónak hívják. Nálunk ez lobbizás. Teszem hozzá, sok esetben a külföldi befektető nem termelni akart. Ezt bácsikád jól látta. Szép lassan leépítette a céget, és a megvásárolt vállalat piacán a maga áruit terítette. Ilyenkor, az új tulaj a vállalatot bezárta, a gépeket, berendezéseket eladták. Volt persze, hogy az újgazda látta mennyivel olcsóbb itt a munkaerő, és ezért itt dolgoztatott. Amerikai cégek milliárdokat befektettek a megvásárolt vállalatba. Itt megtermelték, és nem kellett szállítani. Volt persze, amelyik (mint a Mi ICN-ünk) tőzsdei manipulációra használta fel a megvásárolt Alkaloidát. Eleinte még úgy volt, hogy dollárban kapjuk a fizetést. Ebből persze, nem lett semmi. Az utóbbi tíz évben lehetett hallani olyasmit, hogy néhány bank Euróban fizet. Természetesen nem minden alkalmazottjának. Visszatérve ahhoz, hogy a magyarországi cégnél, az alkalmazottak az anya vállalat bérszínvonalához közeli fizetését kapják. Volt ilyesmiről szó. Ezt a fizetést azonban, az állam sem nézte volna jó szemmel. Példa erre a Legó esete. Azt tervezték, mikor Nyíregyen építeni kezdték, hogy az anyacég munkavállalóinak béréhez közelítő fizetést adnak majd, az itteni munkavállalóknak. A kormány lebeszélte Őket. Azért így is, jó fizetés van, a magyar bérekhez képest. Ugyan ez a helyzet büszkeségeinknél, az autógyáraknál is. Jegyzem meg, hogy a Suzuki hazánkba kerülése Németh Miklós érdeme. Róla azt gondolom, hogy Magyarország első, és egyben utolsó miniszterelnöke, aki az ország érdekeit tartotta szem előtt. Szóval jöhettek ide a külföldiek, szeretettel fogadtuk Őket, és gyakorlatilag azt csináltak, amit akartak.  Persze a kormány játszotta a fejét, hogy ellenőrzése alatt tartja a dolgokat. Amennyiben a vevő nem tarja be a privatizációs szerződésben vállalt feltételeket, akkor az állam visszaveszi a vállalatot. Az Alkaloida esetében is ez volt. Az állam kezében volt az arany plakett. Dérrel, dúrral nekiugrottak az ICN-nek. Az országgyűlési képviselőnk egy dossziét tartva a kezében azt mondta kezében van a dokumentációja a privatizációs szerződésben vállalt dolgokról. Aztán mi történt? Az I. Orbán kormány azt mondta (na, nem nyilvánosan), ha Ők is kapnak 4 milliárd forintot, mint a Horn kormány akkor álgya-bugya, Övék az arany plakett. Mikor ez megtörtént, (a szakszervezet által szervezett tüntetésen) az országgyűlési képviselő széttárta a karját, - nem tehetek semmit. Érdemes megjegyezni, hogy már az első vételnél, Hornnék idejében is volt egy kis suskus. Vagy nem is kicsi. Az első kiírásra is jelentkezett az ICN, csakhogy nem tették le a megfelelő összeget, így a pályázatuk érvénytelen volt. Aztán elindult a lobbizás. Kiderült, hogy az ICN vezér Panics úr, a Milosevics elvtárs sógora. Természetesen vettek Orosz céget is, nagy terveik voltak. Hoztak ide mindenféle dolgokat, ami nem is volt a cég profiljában. Mellé engedélyeztetve sem volt Magyarországon. Érted? Egy magát világcégnek beállító vállalat, aminek a székhelyén az FDA határozza meg a dolgokat, - ennyit nem tud a forgalmazásról? Sokáig ott porosodtak a raktárban, míg el nem vitték valahová.  -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr9116684896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása