Azt mondhatjuk, a kollektív tudatba való beintegrálás a cél. Most is ez megy, csak globális világgazdaságnak, fogyasztói társdalomnak nevezik. Komolyan mondom. A Borg jutott az eszembe a Star Trekből. Ők mondják: asszimilálni fogjuk Önöket, minden ellenállás hasztalan. Azon is meglepődtem, hogy Ré emlegeti az Atyát. Ő vajon, az Ábrahámita vallásból (nem zsidózok, meg ne sértsek valakit), hogyan jön a kollektív tudatba. Minek? Mondja, egy helyen. Mindenre megoldás a meditáció. Csak azt nem tudatja Velünk, hogyan kell meditálni. Ré mondja: a kollektív tudatba való beintegrálás érdekében történik minden. Azt is mondja, hogy a szabadág miatt van lehetőég az elutasításra. A szolgálat olyan, mint önmagunk szolgálata, de nem önmagunk szolgáljuk. Minden egyes személy teljesen szabad egyéniség, akinek függetlenségét semmivel nem szabad megingatni, akinek egyénisége mégis egy marad Veled. Ami, ha végig gondoljuk nem jelent mást, minthogy a személy szabad, de a tudata nem az. Hát! – gyönyörű egy jövőkép. Ezek, azok a felvetések, amik a hallgatott szövegből jöttek. Az írott szövegből is készítettem jegyzeteket. Az is meg van. Bevallom, annak az olvasásnak az alapján sem vagyok, semmivel sem jobb véleménnyel a regényről. Sőt! Ott, megtehettem, hogy elolvastam többször. Nem rossz ötlet, egyébként tudományos ülésnek beállítni, egy ilyen szeánsz-t. Próbálgatja magyarázni, - mikor? – mit? – miért? Nálam nem jött be. Igazából, nagyon zavaró számomra, hogy következetlen és csapongó a történet felépítése. Például. Mi szükség arra, hogy beleszövi egy régebbi szkifijének szereplőjét is. Leöntötték a történetet, egy kis ezoterikus maszlaggal. Emlékszem olyanra, ha egy bizonyos személy megjelenik, akkor Ré nem kommunikál. Sok ezoterikus történetben (műben) benne van ez a féle fordult. Én ezt megértem. A hit, és a valóság mezsgyéjén lavírozó emberek nem szeretik a kétkedőket. Mi van, ha valakit visszarántanak a valóságba. Pedig ennek kicsi a valószínűsége. Az emberek, minél bizonytalanabb körülményeket hozó korban élnek, annál inkább fordulnak a misztikum felé. Ez érthető is, hiszen az emberekben nem bízhatnak. Valami fogódzóra van szükségük. Marad számukra a hit. Ez vigaszt jelent számukra, és ezért, a feltételezett dolgokat valóságként fogadják el. Én nagyon meg vagyok elégedve azzal, hogy az első kötetet elolvastam. Ezt céloztam meg. Bevallom ezzel, túl is teljesítettem. Ugyanis többször megfordult a fejemben, hogy abba hagyom. Annyi bizonyos. Semmiképpen sem szeretnék egy olyan világban élni, amit az első kötetben felvázoltak, mint egy kecsegtető boldog jövőt. Teszem hozzá, bizonyára létezik ilyen világ. Részemről sajnálom Őket.  -.appa.