Ezen a jubileumi töprengésen illik komolyabb témával foglalkozni. Na, nem mintha a foci nem lenne megfelelően komoly dolog, de mégiscsak játéknak titulálják. A Mi derék fiainknak szenvedés. Nem is igen csinálnák, ha nem fizetnék meg olyan jól. Emlékszem régen, talán a nyolcvanas évek elején volt, jártak ki Bécsbe hullát mosdatni. Így volt? – vagy nem volt így, azt nem tudom. Az a hír járta jól megfizették. Mindenesetre, nem találkoztam olyan emberrel, aki közvetlenül ismert volna olyan személyt, aki hullamosó lett volna. Szójjatok már rám, hogy térjek rá a kormányülésre. Itt még megjegyzem, szeretném felhívni a figyelmeteket, a kis nyelvi bravúrra. „már rám”. A fordítottja. A bravúrról meg Galla jut eszembe. He-he. Nyelvi humor, - érted? Erről meg az jut eszembe, hogy nem is érdemelte meg a Karinthy gyűrűt. Évek óta, erőltettek a műsorai, és ez a szájba rágós poén magyarázat kiakasztó. Márpedig, az nem szórakozás, amikor önfeledt kacagás helyett bosszankodik az ember. Azt gondolom, ezt Ő is érzékeli. Ezért fordult az exhibicionizmusnak ahhoz, a válfajához, amikor a nemi szervét mutogatja a színpadon. Szerencséje van. Ha, ezt egy parkban teszi, akkor megverik, és jogi úton is fellépnek ellene. Azt gondolom, hogy ez utóbbit ebben az esetben is meg kellene tenni. Az nem kifogás, hogy exhibicionista. Sok ember az. A művészek, egy tágabb értelemben mind azok, de e magamutogató hajlamukat művészeti águk magas szintű végzésével elégítik ki. Azt gondolom, abban egyet érhetünk, hogy a nemi szervén a bőr felhúzása nem tekinthető művészi teljesítménynek. Állatkerti majomnál láttam ilyesmit, még gyermekkoromban. Kétségtelen, sokan nézték. Mi gyorsan tovább mentünk, más érdekes dolgok felé. Amint azt most is megtesszük. Irány Debrecen. Itt ülésezett a kormány. Nekem nagyon tetszett, az fénykép, amin a miniszterelnök úr Brumival van a képen. Nagyon jó fotósa van.  A kép olyan hatású, mintha Brumi alacsonyabb lenne Viktorunknál. Arról már nem is beszélve, hogy Brumira, egy testre feszülő piros (nem tudom miért nem narancssárga) pólót adtak. Úgy néz ki, mintha egy túlhordott ikerterhes lenne lefényképezve. Na, pletykálkodok még egy kicsinykét. Azt rebesgetik, hogy a miniszterelnök úr az Aranybikában aludt. Lehet, hogy éjt nappallá téve dolgozott, és nem is volt ideje aludni. Mindenesetre a népek szerint, ott volt elszállásolva. Mondják egyedül, hisz az Aranybika, már nem szálloda. Elterjedt Májusban, hogy a Mathias Corvinus Collegium megvásárolta a hotelt. Annyi bizonyos, hogy a szállás.hu szerint az idén minden szoba foglalt. Januárra viszont, engedett volna szobát foglalni. Azt is mesélik, hogy a kormányülés a Kölcsey Központban volt. Ez, is csak feltételezés. Arra alapozták, hogy az épület ablakai fekete fóliával lettek borítva. Lehet, csak melegek miatt csinálták. Nem úgy meleg, hanem kánikula. Ebből a szempontból a Nagytemplom jobb lett volna. Ott hűvösön lettek volna, és a szállodához is közelebb lett volna. Igaz, Kossuth Lajosnak kötődése van a templomhoz. Őt nem szeretjük. Hogy jött Ő ahhoz, hogy 1849. április 14-én, itt olvassa fel a Függetlenségi Nyilatkozatot. Viszont, II. János Pál pápa (Őt meg szeretjük) is szolgált a Nagytemplomban 1991-ben pedig, mielőtt megkoszorúzta, az Emlékkertben a gályarabok emlékművét. Hát ennyi a történet. Hogy mi az igazság? Mit tudom Én. Biztos benne van (volt), az újságokban.  -.appa.