Az emberi társadalmak arányaikban valamiért úgy állnak fel, hogy 5-10 %-uk irányítja a működést. A többiek fenntartják, és/vagy vegetálnak benne. Így volt ez a rabszolgatartó társadalomban, így van ez ma is. Mostanság nem közvetlenül nyilvánul ez meg, hanem az anyagi javak birtoklásán keresztül. Rooseveltnek tulajdonítják a mondást: Amerika nem lehet a plutokrácia társadalma, ami egyszerűen egy nagy bank, a Wall Street-szindiktátus civilizációja. Annyi bizonyos sikeresen kivezette az országot a nagy gazdasági válságból (-’30-as évek eleje) valamint a II. világháborúból is. Ő volt az egyedüli amerikai elnök, aki kettőnél többször lett elnök. Visszatértünk hát, az első mondatban szereplő arányokhoz. A gazdagok uralkodnak a társadalmakban. Irányítják a politikai rendszert, és hatalom, az érdekeiket kiszolgáló politikai tömörülések kezében van. Nyugodtan mondhatjuk, ez bármely formáció esetén fennáll. Az állami hatalom a gazdag üzletemberek irányítása alatt van. Következmény. Nincsenek olyan intézkedések, amelyek megfelelnének egy olyan társadalmi szerződésnek, ami a munkavállalók érdekeit szolgálná. A helyett, hogy a vállalati érdekek egy szigorú társadalmi kontrol alákerülnének, törvényi és rendeleti megoldások a multik érdekeit szolgálják. Nálunk lásd a rabszolga törvényt. A lényeg. Az államok saját állampolgáraikat áldozzák be, a multik érdekeiért. Természetesen a hála nem marad el. A járvány bizonyos értelemben változtatott a helyzeten. Kiderült vannak pótolhatatlan munkát végző szakmák, akik eddig elégedetlenek voltak munkakörülményeikkel. Ezeket a dolgozókat, most körbeudvarolják a kormányok. Ígérgetnek Nekik. Ennek célja, oka, a hatalmon maradás. Eddig a gazdasági és politikai hatalom jól elvolt. Megvoltak (vannak) a VIP ellátó rendszereik, csakhogy könnyen hatalomvesztés lehet az eredménye, ha azt érzi a nép nem törődnek vele, semmibe veszik. Legalább a látszatát létre kell hozni a törődésnek. Kerülni kell a konfliktusok kialakulását. Nem jó az, ha az emberek úgy érzik, semmibe veszik Őket. Ilyen esetekben meggondolatlan cselekedeteket követhetnek el. A hatalmon lévők kikerülhetnek a hatalomból. Közben a dolgozók teszik a dolgukat. Nincs más választásuk. Minden fórumon dicsérik Őket. A járvány után változik majd ez a helyzet. Úgy mondván békeidőben, lehet dünnyögni, zohorálni rövidebb munkaidőről, magasabb bérekről. A szakszervezetek nem nagyon tesznek semmit. A szakszervezeti vezető a multinacionális vállalat alkalmazottja, akit a cég jól megfizet. Ezért aztán vannak vele szemben elvárások. Itt jön a képbe, milyen jó dolog a fogyasztói társadalom. A munkavállalók nem rendelkeznek tartalékokkal, így aztán sztrájkról szó sem lehet. A dolgozó kénytelen dolgozni. Manapság nincs már, hogy a hatalmon lévők isteni eredetűek lennének. A nép ülteti Őket a saját nyakába. De nem csak a győztes választási éjszaka időtartamára. Ott is maradnak és híznak, egyre több terhet jelentve. Annyi hasonlóság azért van, hogy keresztény eszmeiségre hivatkoznak. A templomokban, Isten áldását kérik az ország gazdaságát irányító hatalom képviselőire. -.appa.
