Mikor lehet ölni? – és kit? Merül fel a kérdés. Tegyük fel, valakinek megölik a családját, - akkor a gyilkosokat meglehet e ölni? Nyílván háború esetén az emberek ölik egymást. De amikor nincs háború, akkor nem lehet, csak úgy igazságot szolgáltatni. Még akkor sem, ha megölik családja valamely tagját. Akkor sem ölheti meg az elkövetőt, ha ismeri. Békeidőben törvények vannak. Az érvényben lévő jogot kell alkalmazni. Abból kell kiindulnunk, hogy béke van, és jól működik az igazságszolgáltatás. Ettől még előfordulhat, hogy a sértett fél nem kap jogorvoslatot. Nálunk is előfordul, hogy a törvény rendszer nem úgy működik, ahogy kellene. Ilyenkor nincs mit csinálni. Önbíráskodásra nincs lehetőség, egyrészt az előbb említettek miatt. Másrészt, ami nagyon fontos. Az önbíráskodást az iszlám tiltja. Arról régebben beszéltünk, hogy a Saria (az iszlám teológiában, az Isten által meghatározott helyes viselkedés) tartalmaz büntetéseket. De, ettől ezek még nem végrehajthatóak. Az önbíráskodást jelentene. Kétségtelenül benne vannak a Sariában, de ez nem jelent automatizmust. Itt hazánkban, de máshol is, vannak törvényi előírások. Ezek sem kerülnek automatikusan végrehajtásra. Szükség van bizonyításra, tárgyalásra. Mindezek után az ítéletet, csak a törvényes keretek között lehet végrehajtani. Attól, hogy egy állam, az iszlám alapján működik, még megvannak a jogi keretei. Említettem régebben, hogy Afrikában hivatkoznak az iszlámra, de ott a régi törzsi szokások dominálnak többnyire. Igaz, azt is láttuk, fetva (vallásjogi dötnés) alapján is lehet büntetni. Azt mondják, hogy nincs olyan, amikor a Saria alapján büntetnek. A muszlim országok jogrendszereiben különböző mértékben vannak iszlám jogszabályok beépítve. Hogyan is épülnek ezek fel? Azt mondhatjuk, hogy a jogrendjük három összetevőre épül. 1. A szekuláris (világi) jogszabályok. Ezek, a Föld nagyon sok országában hasonlóak. 2. A gyarmati időkből tovább élő jogszabályok. Az úgynevezett „muszlim világ”, hosszú ideig nagyhatalmak gyarmataként működött. 3. Természetesen a jogrend tartalmaz iszlám elemeket is. A különböző országok eltérő arányban keverik ezeket az elemeket, létrehozva ez által, egyéni jogrendjüket. De egyik sem áll tisztán iszlám alapokon. Ebből az következik, hogy a fegyveres dzsihádot nem lehet meghirdetni. Akkor beszélhetünk dzsihádról, hogyha sértett, amit tesz, azt Istenért teszi, és az Isten adta kereteken belül. Mondjuk, valakinek betörnek a lakásába. A környéken nincs rendőr, aki megvédené Őt. Ilyenkor a sértett harcol a betörővel, aki megtámadta Őt. Védi magát, és a magántulajdonát az ellen, aki támadja Őt. Ez akkorra vonatkozik. Tehát védelmet gyakorolhat, de később Ő, bosszúból nem törhet be a támadó lakásába, vagy mások lakásába. A dzsihád egy olyan fogalom, amiről tudni kell mit jelent. Óvatosan kell ezzel bánni. A dzsihádnál nem az a kritérium az ember mit mond. Meg kell nézni a vallásjogi kritériumait is. Az iszlámban, nemcsak a sokat emlegetett mennyország létezik. Létezik a pokol fogalma is. Ha valaki visszaél az iszlám törvényeivel (esetünkben a dzsiháddal), akkor az a pokolba fog jutni, mivel igazságtalanságot követett el. Nem minden muszlim kerül a paradicsomba. A muszlimok között is vannak bűnösök, akik rosszul cselekedtek és e miatt a Pokolba kerülnek. Ezt szolgálja az elszámolás Isten előtt, ahol végső soron minden sérelem igazságos rendezésre kerül. -.appa.
