A tegnapi posztból kiderült, hogy tavaly, meg ugye az idén is azt mondhatjuk, jelentős béremelkedés történt a hazai bérek területén. Ha ez így van. Márpedig így van. Akkor mi az üröm? – kérditek. Üröm Pest megyei település, de igazából nem erre gondoltam. Valójában, az üröm őszirózsaféle, amelyből nagyon többféle létezik. Sokat használnak gyógynövényként. Nem utolsó sorban, az ürmös bor készítéséhez. Számomra, a hazánkban megtalálható ürömök közül, a fehérüröm a legismertebb (a neve alapján). Azt mondják róla, a világ legkeserűbb növénye.  Na, hát ezért mondhatja a nép ajka: Egy kis üröm került, az örömbe. Most felmerül bennetek, - mit fanyalgok itt? Nemhogy örülnék, hogy nőnek a bérek. Igaz. Csakhogy! Európai összehasonlításban nézve, a Mi béreink nagyon alacsonyak. Vegyük még hozzá, hogy a régiós kitekintésben is le vagyunk maradva. Ennek egyik oka, hogy sokkal kevesebbet keresünk, mint amit a KSH közöl. Persze lehet játszani a számokkal, hiszen vannak nagyon nagy keresetek. De azt, akinek a jövedelme, messze alatta van a létminimumnak (létminimum, az egy hónapra, egy főre számított átlagos érték) azt nem vigasztalja, hogy átlagban, a magyarok jól keresnek. Egyszerűen semmi örömét nem találja abban, hogy vannak olyanok, akik egy óra alatt keresnek annyit, mint Ő tíz év alatt.   Tavalyelőtt (2018) havi 94.820  forint volt a létminimum. Lám, itt is igaz, Magyarország jobban teljesít. Ez az összeg meghaladta a nettó minimálbér (kötelező legkisebb munkabér) összegét. Ne higgyétek ez elhanyagolható módon, csak néhány embert érintett. Minden harmadik magyar (a lakosság 1/3-a) élt kevesebb pénzből, mint a létminimum.  Számszerűsítve 3 millió 3 százezer ember. Ne keressetek erre Központi Statisztikai Hivatal által közzé tett adatot.  Hogy miért? A KSH bejelentette 2015-ben, hogy szakmai okok miatt nem folytatnak létminimum számítást. Azt beláthatjátok meglehetősen indokolt döntés volt, hisz elég szarul állunk. Nem vetne jó fényt ránk (meg a nagyon jól teljesítő kormányunkra), ha ilyen adatok nyilvánosságra kerülnének. Azt gondolom, ezek az adatok tervezve voltak. Mire alapozom? Mondom. A 2017-es évet tekintve a magyar háztartásoknak, még csak 25 százaléka élt a létminimum összegét el nem érő bevételből (minden negyedik). Most mondhatjátok, ha a Központi Statisztikai Hivatal nem számol, akkor nincs adat, a létminimum tekintetében, - mit dobálózok én itt számokkal? Adat van. Ugyanis az előbbiekben említett év óta, a Policy Agenda számolja ki az előző évi létminimumot. Most mondhatjátok, nem olyan kevés pénz az, amit tegnap írtam közmunkás keresetként. Ne feledjétek el bruttó volt. Azt se feledjétek, abból még rezsit kell fizetni. Ne mondjátok! Tudom, van a rezsicsökkentés. Felelevenítem, a létminimum egy főre van vetítve. Mi van a családban a többiekkel? Mert itt a sötét Szabolcsban, a közmunkás családmodellben nem az egyke vált, uralkodó irányzattá. Igazatok van. Rengeteg segélyt kapnak, de beállítottságuknál fogva, azt a lehető leghamarabb elköltik. Esznek, isznak, szórakoznak, tivornyáznak. A harmadik napon megszólítanak: tanár úr! - máma még egy falatot se ettem. (Egy általános iskolai ballagás is, több napos dévaj). Így szórja szét meggondolatlanul kormányunk az adóforintokat. Meg azzal, hogy képzéseket indít a közmunkások számára, azokban a szakmákban, amikben nem tudnak majd elhelyezkedni.      -.appa.