Tudom tennap vót, de csak kivárja az ember fija, hogy nincs-é egyéb bosszankodni való. Mer nehogymán, hogy hamarább megírjam, minthogy minden bosszankodni való meg lett vóna. Na, itt van a rádió. Hát nem itt, hanem a konyhában. Mer ugye aztat hallgassa az ember. De minek? Hagy zsinyegjen, nincs mán pízér, mint a cocilizmusban. Hogy ez honnajt ugrott be, meg fogjátok látni. Most csak azt láthattátok, hogy milyen jó, is, hogy az igekötők helyesírása volt magyar érettségin a „B” tételem. Vagy a „C”. Meg hogy tudtam, tudom. Gyerekek ötven éve vót. Örüjjetek, hogy emlékszek arra, hogy érettségiztem. Drágájim, a mán bónusz, hogy felhívám nagybecsű figyelmeteket az igekötők helyesírására. Szóval, ott molyolok a konyhában a hallal, mer nem soká karácsony, oszt hallgatom Várkonyi Attilát a kormány rádiójában. Azt beláthassátok, hogy roppant macerás dolog. Meg nyálkás, oszt az nagymértékben hátráltassa az embert a sörbontásban. Ember! Ilyet nem kérdezhetsz, - minek a sör? Elveszi a halszagot. Hát Attila, éppen a Kádár-rendszer borzalmait emlegeti fel, a karácsonyok kapcsán. Mondja, hogy akkor nem a Jézuska hozta a karácsonyfát, hanem a gyegymaróz. Hát, Mi vidéken nem voltunk annyira párt közeliek, így osztán Nekünk mindég a Jézuska hozta a karácsonyfát. Mondja azt is, hogy a hetvenes években már lehetett hittanra járni. Én elsős koromban jártam hittanra. Még van falra akasztós táblácskám. Ebbe hazudok egy kicsit, mer a múzeumnak van, ugyanis Nekik adtam. Őriztem az ötvenes évek végr óta, őrizzék ez után mások. Beszélget a száztagú cigányzenekar vezetőjével. Beszélgetnek ott ételekről, meg miegymásról. Azt mondja Attila, akkoriban mindenkinek a töltött káposzta meg a halászlé volt az ünnepi étel. Ez nem igaz! Nekünk nem volt sose halászlé. Márpedig az ellenpélda cáfol. Nem lehet általánosítani. Azon gondolkozom, hogy nem fordult e meg a fejében, hogy ez a rádió, egy olyan korosztálynak készült, lett megkreálva, akik ezt a korszakot megélték, - hogy nem kellene ezt átértékelgetni. Tudom én, hogy a gyakran hallott dolgokat elhiszik az emberek, de engem inkább bosszant, hogy nem is úgy volt az. Tuggyátok olvastam én Ű róla. Egész jókat mondott. Ott, és akkor. Na, mindegy. A cigányzenész a gyerekiről beszélt. Mondja, hogy a leánya a háztartást, és a gyermekeket látja el. Valamikor volt olyan, hogy Htb (háztartásbeli). Attila erre mondja, hogy nem szégyen, és milyen jó is a családdal való törődés. Kicsit megrettentem. Ezek mingyán elkezdik itt éltetni a cocilizmus vívmányát a Htb-t. Tudom én, hogy a kormány terve a minél több gyerek, de a Htb nem terv. Mennyen mindenki dógozni. Inkább a nyugdíjasok menjenek Gyesre. Aztán ez a trendbe sem fér bele. Az asszony nem rabszóga. Hát hová vezetne az, hogy nem egyenrangúak. Oszt akkor hajjátok, a dzsenderrűl még nem is beszéltem. Szerencsére végeztem a halakkal, oszt kikapcsolám a Retró rádiót. (Hát majdnem kipcsakokat írtam, már minthogy kipkapcsolám). -.appa.