appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Ami, most eszembe jutott

2019. október 12. 09:45 - appasztorik

(a pszichológiával kapcsolatban)

Látom a plakátokon, hogy Csernus Imre pszichológus tart előadást. Témáját tekintve, a párkapcsolatokról, meg ilyenek. Csodálkoztam magamban, de túlléptem rajta. Mit tesz a véletlen, az egyik hölgy ismerősöm mondja, hogy volt Csernus doktor előadásán. Érdeklődésemre azt mondta, hogy jó volt. Érdekes volt, bár neki nem tetszett, hogy kispéciz magának valakit, és az előadása alatt végig azt gyalázta. Akkor két férfi volt, az áldozat. Elgondolkoztam a hallottakon. Emberek elmennek az előadására. Fizetnek érte. Életvezetési tanácsokat ad a plakátok szerint. Elvált ember. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a saját életével sem tudott mit kezdeni. Az jutott eszembe. Senki nem mondja meg Neki, azok közül, akiket megszégyenít: jó gyerek, a saját életed se tudod rendbe tenni. Te papolsz a párkapcsolatokról. Aztán az jutott az eszembe, érdekes lehet egy ilyen előadás. Csak jó pszichológus lehet az ürge. Fel tudja mérni, hogy a nézők közül kik azok, akik nem fognak Neki visszaszólni. Ha érdekel, - miért nem megyek el? Hát annyit nekem nem ér. Pszichológiáról beszélgettem az eddigiekben. Ehhez tartozik gondolatom szerint a vágy is. Olvasgattam egy verset, a vágyakkal kapcsolatban. Lehetne szövögetni hosszasan, ezeket a gondolatokat. Azt gondolom, az ember vágyai nem szűnnek meg. Újabb, és újabb vágyak generálódnak bennünk. Hajlamosak vagyunk álmodozni, ábrándozni. Ha ez lenne? Ha az lenne? Ha lehetőség van, hogy beteljesítsük, akkor lépünk benne, hogy legyen. Ezzel nincs vége, mert aztán megint jó lenne valami. Belegondolva ez addig fokozódhat, hogy levonhatjuk a tanulságot, az ember tényleg hajlamos a mohóságra. Belénk kódolták, hogy szerezni. Birtokolni. A gyermek mit lát? Bizony, kis korától azt látja, hogy feltétlen meg kell annak lennie. Vagyok én olyan ember, mint Ő. Én is megengedhetem magamnak. Nem csoda, hogy kevesen állnak barátnak, aki elszakad az élet hívságaitól. Remetének, még kevesebben szegődnek. Nincs radiátor a barlangokban, meg a fák odvában sem. Igaz központi fűtés van. Padlófűtés is van, meg az oldalfalak is fűtenek. Csak egy baj van, hogy más kezében van a szabályozás. Klímát meg nincs miből beszereltetni. Bocs, hogy így elkalandoztam egy vers elolvasása kapcsán. Kellene valami összegzés féle. Az emberek élete csupa titkok, ami álmokból, valóságokból, és álmodozásokból épül fel. Egyszer-csak nem tudjuk, hol is állunk. Azt is gondolom, sosem tudhatjuk, hogy elszalasztottunk valamit, vagy netalán, éppen jól jártunk. Mondta egyik ismerősöm: nem szabad elszalasztani a lehetőségeket, mert az idő maga az élet. Azt gondolom élet lesz az után is, mikor Mi már nem élünk. Mondhatnánk, ha jól akarod érezni magad, légy szabad. Nagy kár, hogy a szabadság olyan illúzió, melynek érzete igen keveseknek adatik meg. -.appa. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr4815218692

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása