Jól emlékszel. Edit valóban, Ó-Budán lakik, és náluk voltunk látogatóba, már kétszer is. Arra is jól emlékszel, hogy (Bánlaky) Lacinak a felesége (Moravetz) Edit. Tényleg, Ő készített szalagos fánkot, meg boszorkányhabot. Ők velem ellentétben komolyan veszik az irodalmat. Ó-Budán van irodalmi klub, ahol beszélgetnek költői irányítással, és kapnak feladatot, hogy milyen stílusban írjanak, a következő alkalomra verset. Ha, itt lenne ilyen, én nem igen élnék ezzel a lehetőséggel. Ez számomra feladat lenne. Munka, ami nem szórakoztatna.  Érdekes történet az, ahogyan belekerültem, hogy úgy mondjam, az irodalomba. Egyrészt Kegyes Icuka beszervezett az, irodalmi szakkörbe. Amit nem vettem komolyan, így aztán nem igen emlékszem, csak arra, hogy vidám jelenetek írásában részt vettem. Abban nem vagyok biztos, hogy fellépőként is részt vettem e bennük. Az biztos, hogy az elsősök évfolyam buliján felléptem. Gugyerákot adtam elő. Bárdi György alakította a figurát. Igazából nem parodizáltam, hanem hangutánoztam. Amolyan sztendap féle volt. Volt valami szövegem, aztán mondtam, ami éppen, eszembe jutott. Az irkálásba is középiskolás koromban csöppentem bele. Baromi randán írtam. (Az óta még rondábban, de ez - nem tartozik ide, - géppel nem tűnik fel). Egyed tanár úr kitalálta: „minden magyar órára írj egy oldalt. Mindegy mit”. Azt gondolta, majd szebben fogok írni. Hát nem könyvből másolok talán? - gondoltam. Irkáltam, ami eszembe jutott. Egyszer megkérdeztem: tanár úr, - verset lehet írni. Engedélyezte. Volt olyan, hogy egy szó volt, csak a sorban. Így aztán gyorsan megírtam az oldalt.  Azt mondta, nevetve: nagy frász maga Papp. Egyszer aztán nem írtam meg az egy oldalt. Nem forszírozta a dolgot. Ezután már többet nem írtam. Ő sem kérte. Szerintem belátta, hogy semmit nem szépült az írásom. Ez arra is példa, hogy mikkel foglalkoztak a tanárok, az „ántivilágban”. Aztán a Poeton azonosultam, azzal a ténnyel, hogy nem is tudok verset írni. Teszem hozzá, igazából, prózát jobban szeretek írni. Abban annyi kötöttség sincs, mint amiket a Poetre beküldök. Ezzel kapcsolatban is, untatlak néhány sorban. A Nyíregyháza könyvének volt bemutatója. Az után megkeresett egy internetes újság, - aminek, nyomtatott kiadása is van - hogy küldjek verseket, vagy írjak tárcát. Mellesleg a Nyíregyháza könyvében, novellám volt. Na, mindegy. Küldtem neki olyan írást, amiről azt hittem, hogy az vers. Megdicsérte, és biztatott, hogy írjam át őket. Túl, kötöttek. Manapság, ez már nem divat. Rövidre zártam azzal, hogy nem írom át. Na, most értünk oda, hogy kerültem a Poetra. Az emlegetett találkozón hallottam Bíbor Katától róla, mikor röviden ismertetni kellett, - kik is vagyunk? – Mi, akik bekerültünk a kötetbe.  -.appa.