Még-ha, csak olvasnám, de mótyogok is magamban.

• Ehhez nem nagyon van, mit hozzá fűzni. Ebből gondolhatod, hogy DE! Zsuzsi. Egyszer régen megirigyelt, egy idős házaspárt, akik kézen fogva nézegették a képeket a Déry Múzeumban. Ő, akkor, ennek hatására, megfogalmazta magában, ilyen békés, szép öregségre vágyik. Vágyott. A férjével kézen fogva sétálgatni. Nem adatott meg Neki. Bárhogyan alakul sorsunk. Az említett idill sosem jöhet létre. Eszembe jutott Erika. Azt gondolom, Neki sem teljesültek azok a dolgok, amikre házassága idején vágyott.
• Gratulálok magamban a költőnek. Jól megírta. És jól látja, fiatal kora ellenére. Lehet, csak én magyarázom bele. Az ember, önmagában van, a legnagyobb önkívületben.
• Hááát, hozzám a fentebbi Isten meghatározás nem áll közel. Isten, téren és időn kívül van. A keletiekkel meg annyiban egyet kellene értenünk, elérkezett a Káli Juga. Az Isten nélküli világ. Legalábbis a jelek erre utalnak. Csak a pénz számít! Semmi más. Ez a világ ilyen.
• Jól felépített, és jól megírt vers. Nekem tetszik, ahogy megfogalmazta valakinek a hiányát. A tömegben is meglévő, és megmaradó magányt. A droghasználat hiábavalósága is hiteles képekkel jelenik meg. (jegyzem meg, a Mi időnkben még nem volt, ilyen elterjedt) Akár azt is mondhatnánk, hogy személy is okozhat függőséget. Azért a kettő, nem ugyanaz. Arról nem is beszélve, hogy a tünetek is mások. Tapasztalatból mondom, - személyből azért ki lehet "gyógyulni".
• Még aznap előkerült egy vers, ami gyanítom kábítószerhatást ír le. Igazad van, bármik lehetnénk. Amíg tágítja az ember a pupilláját, az lehet jó. Úgy gondolom. Nem próbáltam, hiszen mikor én voltam fiatal, még nagyon üldözték. Hatása persze széles lehetőségeket nyit. Lehet elszakadni a világtól. A valóságból, a minden jóba. De! Mi van másnap? Meg az után? Meg amikor nincs pénz a szerre? Ezek itt most kérdőjelek. De, a valóságban?
• Dicsérgetem magamban. Jól jelenítetted meg, nagymamádhoz fűződő érzelmeid. Nagyon jó érzékkel tetted környezetbe a visszaemlékezést. Mozgásában szemlélhetjük a változást, amiben a nagyihoz való ragaszkodásod jelenti az állandóságot. Ügyesen oldottad meg.
• Komor szókimondó vers. Helyenként megborzong, meghőköl az olvasó. Talán olykor, kicsit visszataszító, a kényes lelkületűeknek. És aztán? Az életben bármi előfordulhat.
• Intelmeid mesterien fogalmaztad meg. Kérdésem van: megértik majd a költők? Már-csak azért is, mert a vers, nem a versen múlik. Eddigi tapasztalatom szerint, a költők nem szívesen fogadják a kritikát. Vannak, akik úgy olvassák, hogy ez másokra vonatkozik. Még meg is dicsérnek magukban. Na, ezt jól megmondtad Nekik. -.appa.