Már megint panaszkodni fogok. Azt képzeld el, hogy egy békés este kitaláltam, hogy felteszek szabad versként egy okhatározói mellékmondatot. Pontosítok. Akartam feltenni olyat, mint az. Nem hagyta a rendszer, hogy túl hosszúak a sorok. Ide verseket lehet feltenni, -azt mondta a rendszer. Ajánlotta, hogy írjam a Poet, - mit tudom én mire? Hát nem tettem. Nem értettem, hogy egy szabad versben mit számít a sorok hossza. Próbálkoztam dolgokkal. Rövidítettem a sorokon. Akkor hagyta feltenni, elfogadta versként. Éjjel, ezen tépelődtem. Hajnalban bekapcsoltam a gépet, és leszedtem. Igaz. Eredetileg prózának találtam ki ezt a formát. De attól függetlenül, hogy folyamatosan végig van írva a sor, még hatásában lehet ritmikája a dolognak. Hogy miért töröltem? Arra találtam ki, hogy sorkizártra van szerkesztve. Akkor nehogy mán, ne olyan legyék. Nem tudom, ezt már mondtam e? Volt itt egy pályázat, valamelyik évben. Beadtam egy okhatározói mellékmondatot, mert lehetett novellával is pályázni. Képzeld el. A zsűri elnöke ezt mondta: nem került be a pályázaton elbírálandó írások közé. Nem felel meg a novella kritériumainak. Most mond meg. Hát érdemes ezeknek új dógokat kitalálni? Amúgy meg az jutott eszembe, a novella, jelentésében „újdonság”. Ez, kétségtelenül újdonság. Amiket még irkálnak róla, mármint a novelláról, az benne van ezekben is. Szerintem igazándiból, a mellékmondatok megfelelnek a novella kritériumainak. Amennyiben a zsűri elnöke nem lett volna ennyire szűklátókörű, akkor adhattak volna egy zsűri különdíját, hogy íme, a világirodalomban nincs ilyen, de itt, az ország legcsóringerebb megyéjében igen. Érted Te ezt Gizi? Szirre-szarra Nobel díjat adnak, az okhatározói mellékmondatok, ami igazán megérdemelné, még egy szaros különdíjat sem kap. Oké. Tudom, hogy a tudományos Nobel díjakat is politikai alapon, meg pofára adják. De jól esik egy kicsit dünnyögőzni. Ha, Zsuzsit kérdenéd, Ő megmondaná. Tudok dünnyögni dógokon, meg szeretek is. Hogy mik voltak a díjak? Mindenki kapott egy kötetet, amiben a pálya művek voltak. Kivétel, az én novellám. Alkalmi nyomott szatyor. Vászon, merazér környezetvédelem is van a világon. Egy toll, ami pályázatot reklámozta. És oklevél. Belegondolva. Lehet, hogy még egy plusz oklevélre nem futotta a pályázati pénzből. Ennyi nem volt elég, akkor ért más bosszúság is. Volt beadva a pályázatra, valami vers is. Azzal második lettem. A helyezést elért verseket felolvasták. Mikor vége a lett ceremóniának, mondtam a fiúcskának: nem véletlenül használtam az írásjeleket. Ahogy Ő olvasta teljesen mást jelent. Elösmerte, és elnézést kért. Ő Nyíregyen tanul, és most érkezett meg a busszal. Most kapta meg a verset, nem volt ideje átolvasni. Szóval még valami menő szavalónak adták. Megjegyeztem Neki: ha nincs időd, akkor nem kellene elvállalni. Nem tiltakozott. Na, ilyen bunkó vagyok. Ez a lényeg. Ezt így, csak Neked mondom, mások ezt már tudják rólam. -.appa.