Szinte részegít.

Megszédít a valóság, 

és a ki nem mondott szavak,

valahol bennem nyugszanak.

Hagyjuk is, hagy maradjanak.

A levegőn csak megromlanak.

Szinte látom. Fintorog a hallgatóság.

(és éreztem is)

Éreztem,

mindnyájunkat, elárasztott a józanság.

Látva, milyen nagy, az emberi gyarlóság.

Én féltem.

Mitől is féltem?

Az irkálás. Nem az én mesterségem.

Kibuggyant szavak kóvályognak a levegőben.

Honnan szakadtak ezek ki? Belőled? Belőlem?

A végzet, felelőtlenül felhőtlen.

Mint, az életem.

Mint, az életem?

Azóta persze, voltak változások.

Aztán persze, jelentkeznek hiányok.

Már nem dohányzok.

Meg egyáltalán. - hová lettek a lányok?

Előbb félre léptek,

aztán férjhez mentek.

Higgyétek meg, ilyen egyszerű ez élet.

                                                          -.appa.