Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy mikor eljött az idő menni kell. Ez így igaz is, csak nem a nyugdíjba menetelre, hanem jobb esetben a mennybemenetelre, igaz. Mert kiderül, hogy a felsőoktatás évei, véletlenül kimaradtak a határozatból. Na, itt kérek…

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy nyugdíjasnak lenni jó, hisz törődnek velük. Számukra minden biztosítva van, tisztára lébuskázás, az életük. Számítanak rájuk. Dolgozhatnak nyugdíj mellett, amennyiben úri kedvük úgy tartja. A nők meg, különösen meg vannak…

Ezért nem szeretek, nem egyből válaszolni. (érdekes mondat lett) Akkor ugyanis halasztgatom. Most erőt vettem magamon, és félre tettem egyéb irkálásomat. Versek, gondolódzkodások, meg egyéb hiábavalóságok, és pennát ragadtam. Természetesen, ez nem igaz, hisz számítógépen írok, de nosztalgiából…

Előre kimondom Neked, még mindig a költői kép hatása alatt vagyok. Nem úgy értem, hogy üldögélek, egy költő arcképe alatt. Az alattát, úgy értem, hogy Ő költősége a falon van, mint arckép. Ott lóginyászik. Én alatta üdögélek, meg idogálok. Valószínűleg, akkor is azon járatnám, az agyam: hogy lehet…

Töprengek rajta, amit írtál. „A költői kép pedig szerintem olyan eszköz - mint már írtam -, amivel élni lehet; visszaélni viszont nem szabad!” Na, itt egy vallomással tartozom Neked. Én irkálok összevissza, így aztán nem tudom: mikor írok ilyesmit? Mármint költői képet. Az biztos, hogy ennyire nem…

Ez tetszik, „amikor az emberlánya még nincs "összenőve" az okos kütyüvel, nem gondol arra, hogy más úton is lehet kommunikálni”. Bevallom Neked, hogy nekem, nincs is okos kütyüm. Nem akarok bénázni, hogy simogatom a képernyőt, vagy húzigálom az ujjammal a semmit. Arról már nem beszélve, hogy azt…

Szeretett testvéreim, kik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy csakúgy akármiről, nem lehet gondolkodni. Alant meglátjátok, hogy lehet, bár kicsit viszolyogva teszi meg az ember. Oké, induljunk ki abból, hogy én úgy teszem. Mármint, hogy viszolyogva. Na, aki most itt elveszítette a…