Szeretett testvéreim, kik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy csakúgy akármiről, nem lehet gondolkodni. Alant meglátjátok, hogy lehet, bár kicsit viszolyogva teszi meg az ember. Oké, induljunk ki abból, hogy én úgy teszem. Mármint, hogy viszolyogva. Na, aki most itt elveszítette a fonalat, az nyugodtan hagyja abba, az olvasást. Majd ha megtalálta utánunk gyön, oszt kész. Ariadné, fonal, nincs ezen, mit magyarázni. A tegnapi nappal befejeződött az Atomkiban, a fizikus napok. Érdekes volt. Sok minden elhangzott. Meglepett például, hogy a CERN-nek van egy telepített része Budapesten, ahová elsődleges adatok futnak be. Feldolgozás után, visszamegy az adat Svájcba, és onnan kérhető le. Az benne a mókás, hogy a Magyar kutatók, akik másodlagos felhasználók, a szomszéd utcában feldolgozott anyagot Bernből kapják. Nem tudnám megmondani, miért is foglalkozom ilyen dolgokkal, mint filozófia, meg mint versírás, blog írás, meg hasonlók. Teljességgel haszontalan mindenik. Amennyiben, nekem nem hisztek, szíves figyelmeteket többször irányítottam, a Prédikátor nagyon helyes meglátására, de pofázhatok én itt Nektek. Hagyom is. Olyan felesleges, mint amilyen felesleges vót Karthágót sóval bevetni. (lehet rajta nevetni, de nem kötelező, mert végső soron nem volt szép tőlük). Érdekesebb témám nem lévén, beszéljünk rólam. Verset (tudatlanságom miatt, azt hittem, hogy azt írok) a középiskolában kezdtem írni. Egyed tanár úr, ronda írásom miatt, kirótta rám, hogy minden órára írjak egy füzet lapot. Ez egyébként jó nagy marhaság volt, hiszen nagyon gyorsan túl akartam lenni az íráson. Nem rajzolgattam, gyöngybetűket. Az én gondolatvilágomban, oltári sok minden előfordult. Talán, csak az nem, hogy szépen írjak. Kérdeztem Tőle, a lehető legártatlanabbul: verset lehet írni? Azt mondta igen. A lényeg, írjak egy lapot. Így aztán megtörtént, hogy egyszavas sorok születtek. Becsületére legyen mondva, nem változtatta meg, amit mondott. Azért hozzátette, hogy „nagy frász maga Papp”. Így aztán, Neki köszönhető egy csomó vers (most pillanatnyi felindulásomban, megint annak nevezem) a magyar irodalomban, ami (mármint a magyar irodalom) ezek nélkül, igencsak jól el lett volna. Hát így járt. Talán a fizikát ellensúlyozandó, a héten sok versféleséget írtam. Szintén a felesleges kategóriából. Azt gondolom, hogy az embernek van egy téves felfogása. Azt hiszi teremt, pedig csak barkácsol. Mondhatnám azt is, hogy kókányol. Nem tudja végig gondolni tetteinek következményeit. (környezetvédelem, orvostudomány, fizika, kémia, biológia, meg akármi más is, ami nem is tudomány). Most ugye  többen úgy vélik, (nem a miatt, amiket írtam, mert abból ilyesmi egyáltalán nem következik) a gyorsulva táguló világegyetem marhaság, és hiba volt érte Nobel díjat adni. Nem ez volt az első, meg nem is az utolsó. Az ókorban a tudományokat a filozófusok művelték. Beletartozott a fizika és a matematika is.  Most is roppant büszkék, hogy a fizika nyelve, a matematika. Ezzel egzaktul leírható. Ebben sem hiszek (bár, azt a nyelvet sem beszélem). Azt számolnak ki, amit akarnak. Nem akar kijönni az, az eredmény, amit akarnak? Betesznek egy állandót. Aztán egymásra épülnek a bizonyítások. Előfordulhat, hogy helyes következtetést vonnak le, Hiába rosszul álltak a dolgokhoz. (rossz adatokból, rosszul választott módszerrel, hibás következtetésekkel stb.) A lényeg gondolunk valamit, azt bizonyítgatjuk. Aztán van valami, vagy valamik, amikről hiszünk valamit. Az ember alapállapotában: gondol valamit, hisz valamit. Az egy kérdés, és nem is gondolnám, hogy nekem meg kell ezt válaszolnom: hogyan plántálódott ez bele, az emberbe? – meg mi a fenének? Az utóbbi kérdéstől, annak faragatlan megfogalmazása miatt tekintsetek el. Ami ugye nem megy, mert elplántáltam bennetek a gondolatot. Hát, így jártatok. Arra biztosan emlékeztek, ha nem is közvetlen tapasztalatból, de csak elmesélték. Emlékeztetőül: „es odutta vola neki paradisumut hazoa”. Az ember, a Paradicsomban még jól elvolt. Kígyó polgártárs megeteti őket. (a politikusok, ma is ezt csinálják velünk) Ne vigyorogjatok a zárójeles megjegyzésen. Nem csak itt, Föld szerte ez történik. Tekintgessünk vissza a múltba, meg még a Paradicsomba. Ott találjátok, az ezeket megelőző mondatokban. Jegyzem meg nektek, hogy valami tévedés van a történetben. Éva nem a tudás fájáról szakajtott, hanem a kíváncsiság fájáról. Többet is ehetett a gyümölcsből, mint amennyit, az embernek adott, mert tapasztalatból tudhatjátok, az asszonyok roppant kíváncsiak tudnak lenni. :) Azt még elmondom, és be is fejezem: a tudomány megrögzült sémák szerint gondolkodik. Ebből kifolyólag, próbálja egy kaptafára húzni a dolgok készítését. Naivság azt hinni, hogy a világ egyetlen egyenlettel leírható. pl. a bolygók a Naptól távolodva kisebb keringési sebességgel rendelkeznek. (Kepler III. törvénye) Ez nem igaz, a naprendszerekre. A galaxison belül a naprendszerek egyenletes sebességgel keringenek a központ körül. Merül fel bennem a kérdés, hogy lehet majd erre egyenletet szerkeszteni. Remélem nem untattalak benneteket, az ismét hosszúra sikeredett értekezésemmel. -.appa.