Töprengek rajta, amit írtál. „A költői kép pedig szerintem olyan eszköz - mint már írtam -, amivel élni lehet; visszaélni viszont nem szabad!” Na, itt egy vallomással tartozom Neked. Én irkálok összevissza, így aztán nem tudom: mikor írok ilyesmit? Mármint költői képet. Az biztos, hogy ennyire nem tervezem meg írásaimat. Írhattam volna firkálmányt is, csak nem akartam magamat meg sérteni. Az hiányozna pont, hogy még egy valakit megsértsek, és ne álljon szóba velem. Ja. Utána néztem, ennek a költői képnek. Képzeld el, ennek típusai vannak (bár bizonyára, ezeket Te tudtad eddig is). Úgymint: hasonlat, metafora, megszemélyesítés, és allegória. Jegyzem itt meg, bár teljesen komolytalanságnak tűnik (pedig igaz), macskábúl, meg nyúlbúl van angóra is. Ilyenformán elárultam magam, hogy fogalmam sincs, az allegóriát eszik e, vagy isszák. A macskoszról, meg a nyusziról legalább tudom. Amilyen kényesek a népek. Étkezési kultúrának híjják az ilyesmit, hazánkban nem eszik a macskát, de nagyon sokan a nyulat sem. Van még ugye a filagória, amiben lehet enni, inni, hűsölni, meg akár verset írni, akinek hajlamosító tényezői vannak erre a tevékenységre. Az északi sarkon meg, megfagyni lehet. Ez közvetlenül nem függ össze, sem a költészettel, sem a filagóriával, de a hűsölésről ez jutott eszembe, és helyén valónak tartottam itt megjegyezni. Tudományosan, ennek is biztosan van valami irodalmi elnevezése, mikor a gondolatok egymásba öltődnek. Ha ronggyal csinálják, akkor varrás, és az így létrehozott, foltvarrással készített takaró, pontosabban paplan huzat igen drága. Igen pepecselő munka. Igazából úgy nevezik, hogy patchwork (pecsvörk), ezt onnan tudom, hogy Márti lányom varrt ilyet. Ebből, nem következik az, hogy több lányom is van. Lám, e kis kitérővel, némi ismeretet nyújtottam át, a textil művészetből is. Igen, abban is egyetértettünk, hogy minden ember másként látja maga körül a világot, méghozzá ugyanazt a szituációt is másként élheti meg. Ezt, már megbeszélgettük, de a következő mondatoddal megleptél: „Valóban, "ettől sokszínű a világ" - sőt, mondok még valamit, akár meg is változtathatjuk véleményünket valamiről, ha "kinyitják" rá a szemünket. Ettől még nem vagyunk "szélkakasok".” Hogy miért lepődtem meg ezen? Egyszerű. Nekem, annyira kézenfekvő volt, hogy az emberek változnak, az idő teltével, hogy nem gondoltam arra, hogy másnak, ez a véleményváltoztatás lelki problémát okoz. Jegyzem meg itt, de minden rosszindulatúság nékül, hogy én még a politikusoknál is, el tudom fogadni az ilyesmit. Pedig Te tudod, hogy eléggé rossz véleménnyel vagyok a politikusokról, és a bankárokról. Összegzem akkor: az ember nem csak külsőleg, de belsőleg is változik. Nyílván, mennek benne tönkre az alkatrészek, de én itt a gondolatbeli beállítottságra, és a lelki változásokra gondoltam. Megjegyzem, az emberre is jellemző lett, mint a fogyasztói társadalom más termékére, hogy sok mindent tud, de élettartama egyre rövidül. Ha megfigyeljük, akkor emberből is ténylegesen tömegtermelés zajlik. A Föld népessége egyre nő. Itt most nem pont csak a nőkre gondoltam. Úgy értettem létszámilag növekszünk. Ahol sokan vannak, ott csökken az élettér. Így aztán elvándorolnak, és a raj kialakít magának egy új kolóniát. Ebbe belefér, hogy kicsit átalakítják, maguk képére formálják, a környezetet. Még az is, hogy az ott élők létszámát kicsit csökkentik. -.appa.