Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy mikor eljött az idő menni kell. Ez így igaz is, csak nem a nyugdíjba menetelre, hanem jobb esetben a mennybemenetelre, igaz. Mert kiderül, hogy a felsőoktatás évei, véletlenül kimaradtak a határozatból. Na, itt kérek elnézést a kormány apparátustól, a múltkor őket neveztem meg. Az államapparátus végzi az ilyesmit. Mink, Lenintől tuggyuk, hogy az állam a hatalom erőszakszervezete. A politikusoktól, meg azt tudjuk, a kormány meg, a nagy jót cselekszi velünk. Csak, a Kormányablak, Kormányhivatal miá, az ugrott bé, hogy a kormány intézi, ezt is. De, nem. Szóval nem mindegy. Anyám azt mondta, hogy mindegy, hogy szűrkankó, vagy kankószűr. Úgy külön-külön tudom mi a szűr, Azt is tudom, hogy mi a kankó. A mondással kapcsolatban van egy megjegyzésem. Apám úgy tudta, hogy a mondás szerint, pont nem mindegy. Na, most összezavarodtam, hogy: ki, mit mondott? Sőt! Azt se tudom: van e, ilyen mondás? Annyi bizonyos, hogy nem értettek egyet a kérdésben. Szűr után, legyen szőr. Nem mintha szőrszálhasogató lennék, még nyesegető se. Inkább szakállt növesztettem. Mellesleg, de tényleg csak, olyan nagyon szőrmentén jegyzem meg, hogy nyugdíjjal kapcsolatos ügyeket, lehet a Kormányablakoknál is intézni. Dicséretükre legyen mondva, segítőkészek, és korrektek. Tudjátok, a filmekből: jó zsaru, rossz zsaru. Itt, ebben a szereposztásban, ők a jó zsaruk. Hogy mikor tudod ezt meg? – hogy mégse, annyira oké itt minden. Hát, amikor rátérsz, arra az útra, amit a tegnapi napon utolsó mondatként lejegyeztem. Emlékeztetőül: Nyugodtan vagy mindaddig, míg el nem kezded a procedúrát, hogy akkor itt az idő. Nyugdíjba megyek. Te, azt csak hiszed. Munkahelyeden beadod a papírjaidat, ahol megmondják, hogy ebből az öt év egyetem hiányzik. A megyei nyugdíjintézet utódjánál irgalmatlanul sokan vannak, Te meg, még munkás asszonka vagy, nem nagyon érsz rá. A levelezés sok idő. Kiderül, hogy a Kormányablak a megoldás. És tényleg az. Igaz, hogy az új eljárásban, minden olyan dolgot lemásolnak, amit egyszer már beküldtél eredetiben. Két hét múlva, kapsz egy levelet. Felszólítanak hiánypótlásra. Három napon belül jelenj meg a hivatalban. Mész megint a Kormányablakhoz. Átnézik a dolgot, és leckekönyved, üres lapjait is lemásolják (papír takarékosság). Csatolják, az anyagodhoz. Most már minden sínen van. Hiszed Te. Hát nem! Megjön a határozat. Boldogan viszed a munkáltatódnak, hogy ímé, itt van minden. Megérte. Tépték, marták az idegrendszerem de, győztünk. Hiszed Te. Hát nem! Elvégzik a szükséges műveleteket, és kiszámolják, hogy melyik leend, a Te utolsó munkával töltendő napod. Mikor meghallod, a boldog mosoly kissé kornyadozni kezd orcádon. Na, ne viccelj már. De, nem viccel. Ez három hónappal több, mint amennyit Te kiszámoltál. Jól sejtitek. Bizony, úgy van az drága testvéreim. Mintegy véletlenül, az elfogadott időben, nincs benne, az üzemi gyakorlatok ideje. Természetesen megfellebbezed, hivatkozva, az akkor még nyugdíjintézet határozatára. Reménykedve abban, hogy nem kezdődik újabb (megint)tanú meghallgatási procedúra. (A tanú című filmből kettő volt, ebből hátha nincs rá igény). Erről, még feltétlenül szólani fogok, hogyan ia alakultak a dolgok. Hogy ösztönözzelek, bátorítsalak benneteket. Annál a pontnál járunk, hogy valakikben, a  többi anyaggal kapcsolatban is felmerülhet, hogy: minek mindent újra lemásolgatni? Hát persze, aki értetlen, az azt hiszi, hogy csak úgy, ukmukfukk a rendelkezésre álló anyagot előkapják, és abból dolgoznak. Amint, azt most megtudtátok, drága testvéreim. Az ilyen ember, biza nagyon téved. -.appa.