Bizony, ezt nagyon jól látod. Én aztán megoldom, a munkaerő kérdését. Még annyival kellene kiegészíteni, hogy lehessen behívni, a külföldön dolgozókat is katonának. Meg, még egy fontos dolog. A 66 év alattiakat hívják be. Na, így már jó lenne. Engedékeny vagyok. Híják a 65 év alattiakat. Amondó vagyok, ne induljunk ki a nyugati oldalról. Megtévesztő, hogy hány éves korukig dolgoznak. Az emberek, ott kevesebbet dolgoznak. Legalábbis, egy Eurostat felmérés szerint. A nők mire nyugdíjba mennek, nem dolgoznak átlagban 40 évet. Pedig nekik, nincs kedvezmény. Aztán tegyük hozzá, kemény munkát ők nem végeznek. Arra ott vannak a bevándorolt munkavállalók, akik rabszolgák. Így aztán mikor nyugdíjba mennek, erejük teljében vannak. Kirándulgatnak, hegyet másznak, még 75 évesen. Odamennek autóval. Szállodában alszanak, és étteremben étkeznek. Mikor még Jártam Pestre iskolába, busznyi német idős embert láttam, akik jól mozogtak. Nem sántítottak, meg semmi ilyesmi. Ami témát felvetettél. Biztos szép, meg biztos érdekes is. A római kori emlékeket még nem láttam. Pszeudo kincsek. (Középiskolás koromban Tácon láttam római kori emlékeket). Tudom pedig, hogy Pesten van római part. Fürdőt is Pécsen néztem. Mondjuk, az nem római volt, hanem török kori.Ha jól emlékszem Jakov Ali Musztafa után maradt. Lehet nem így kell írni. Mindig mondom, hogy rengeteg érdekesség van hazánkban. Ehelyett csődülnek külföldre. Én mondjuk, könnyű helyzetben vagyok, mert utálok utazgatni, hosszú távon. A múlt levelemben emlegetett Kuba, is elég messze van. Pár éve, már a Balaton is messze van. Oda sem megyek. Pedig 4-4,5 óra kocsival. Oda horgászni mentünk. Négy óra alatt elég sok halat lehet fogni. Hát érted. Otthon maradva, már pucolom a halat, mikor a Balcsihoz érve, kezdek pihengetni. Amúgy meg, fiatalabb koromban sem voltam, nagy utazgató. Most vénségemre, mit utazgassak? A múltkor, fenn jártunk Pesten. Pont Ó-Budán. Háát? Mit mondjak? Abból, amennyit láttam belőle, nekem Tetszik Ó-Buda. Na, azt meg el is feledtem, hogy halászlevet ettem belsőséggel, a Sipos vendéglőben. Meg kell hagynom, hogy éttermi szinten jó volt. Persze szigorú vagyok. A Hermann Ottó emlékversenyeken, éveken át halászleveket zsűriztem. Templom. Erről jut eszembe a karácsony. Nálunk (reformátusoknál), nincs betlehemes játék, de a téma, természetesen Jézus születése. Nos, ezt szoktam én meghallgatni. Látni, ugyanis nem látom, mert eléggé takarásban ülök,úgy oldalt. Most lett volna hely, ott is, ahonnan látszottak a gyerekek. Nem ültem át. Nem érdekelt annyira, hiszen ismerősök nem voltak köztük. Hallani, meg hallottam, mert kihangosítják. A versekkel kapcsolatban. Én, még húszas éveimben küldtem jó pár verset Ladányi Mihálynak, Szigeti Gyurival. Gyuri azt mondta, hogy nem alkalmas közlésre. Így aztán nem kísérleteztem vele. Ja. Néhány évvel később, majdnem küldtem a debreceni Naplónak. Azóta se küldtem. Valahogy nem érdekel a dolog. Látod még az, email címekre sem küldtem, amiket elküldtél nekem. Írtad, hogy ott is meglehet jelentetni, mint a Poeton. Ebben nem csak lustaságom játszik szerepet. Igaz, ez a fő mozgató rugója. Vagyis helyesebb kifejezés, hogy fő fékje. Úgy gondolom, olyan felesleges dolog ez. De komolyan. Rengetegen írják a verseket, akár unalomból is. Meg sokan, azért, hogy megváltsák a világot. Úgy gondolom, ez magyarul nem fog menni. Négy-öt emberöltő, és feledésbe merül. Nem csak a vers, hanem maga a Magyar nyelv is. Most sokat mondtam. Nem kell annak száz év, fele is elég. Na megyek, mert dolgom van. Kifutottam, az időből. Gyógyszer bevétel. Lecsós májkészítés, közben reggeli. Ma elaludtam, és ötkor keltem fel.   -.appa.