Reggel nem lehetett levelet küldeni a citromailen. Ez ilyen szombat reggeli meglepetés. Gyakorta megcsinálja hétvégén. No de, erről a mellékszálról térjünk át, a Te problémádra. Én mégiscsak azon a véleményen vagyok, az emberi cselekvésekkel kapcsolatban, hogy nem nagyon lehet megérteni azokat. Bele kellene magunkat élni, az Ő helyzetébe. De mi, nem vagyunk abban a helyzetben. Nagy vonalakban előkerül bennünk valami empátia. De hát, nem vehetjük nyakunkba, a világ minden nyűgjét, gondját. Meg aztán, a miatt is lehetetlen megérteni a cselekvéseket, mert a többi ember nem úgy gondolkodik, mint mi. Ergo, más reakciókat produkálnak. Ebből következik, hogy nem tudhatjuk a válaszlépéseket sem. Az, hogy kinek, hány diplomája van, nem biztos, hogy mérvadó. Nem tagadom ezzel, hogy egy érdeklődési kör azonosság, egy műveltségi szint hasonlóság, nem javíthat a helyzeten. Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást. Bár a másik közmondás szerint: guba, a gubához, suba, a subához. Manapság talán, Subaru, a Subaruhoz. Úgy gondolom, mindenre van egy jó közmondás, ami alapján lehet cselekedni megnyugtatóan. Mégiscsak népi bölcseletről beszélünk. Azt, hogy kinek?, mit árul el az ember?, (mondhatjuk, egy idegennek) azt a közlő személy pillanatnyi hangulata határozza meg. Ebből a közölt dologból, ímmel-ámmal, vagy nagy lelkesen, elfogadjuk, amit gondolunk. Azt nem tudhatjuk, mennyi igaz abból, ami tudomásunkra lett hozva. Értsük ez alatt, hogy igaz minden, csak!, picit kozmetikázva van. Hát Istenkém? Muszáj, egy idegennek, elsőre mindent elfecsegni? Örvendetes, hogy úgy érzed, már kevésbé frusztrál, a barátnő veszteség. Ettől a többször leírt megállapításodtól eltekintve, még mindég nem tudsz leválni, elszakadni tőle. Nagyon kötődtél hozzá. Mondhatom, jelenleg is kötődsz hozzá. Nagy veszteségnek éled meg. Úgy gondolom, pesszimistán szemléled a dolgokat. Van a félig telt pohár esete. Ezt Zsuzsitól tanultam. Amolyan népi bölcsesség, hogy melyik népé, azt nem tudom megmondani. Lehet, Te is ismered. A pesszimista, azt mondja bosszankodva: a francba, a poharam már csak félig van. Az optimista örvendezve: de jó, még van egy félpohárnyi italom. Nézd, úgy a dolgot, hogy: mi volt jó?, mi volt kellemes?, amikor még megvolt a barátnőd. Ez nem tanács, csak egy ötlet. Tisztában vagyok vele, egy ilyen szemléletváltást nem egyszerű véghezvinni. Jut eszembe. Szoktál, meditálni? Vagy, valamilyen módon lazítani? Elhagyni a testi, és szellemi görcsöket. Én pl. azért irkálom a blogot. Ha, olyanom van, és elég gyakran van, akkor írok. Nem törődve a helyes írással, meg semmi mással. Így történt ez a mellékmondatoknál is. Mit számít, hogy "ly", vagy "j". Ezért van mindenféle marhaság a blogomon. Ne gondold. Most hirtelen, az Illés jutott eszembe. Nem a próféta, a zenekar. Ne gondold. Ó, ne! Hogy tied a világ. Igazából a ne gondold - után, azt akartam írni - hogy rábeszélni akarlak. A relaxálásnak utána tudsz olvasni a neten. Szerintem, gyakorlat is van fenn. Párszor arról csinálod, utána meg belejössz, mint kismacska a relaxációba. A macskák jó fazonok, naphosszat relaxálnak. Le is válok, erről a gondolatsorról, és elkezdek örvendezni. Látod, hogy van ismerősöd?, és Pesten kívül. Csak elfelejtetted. :) Bizonyára jól áll, a hölgy a dolgokhoz, ha ott tudta hagyni Pestet. Több embert ismerek, akik Pest nélkül nem tudják elképzelni az életet. Biztosan rossz megszokni a vidéket, én belátom. Itt, drágaság van. Itt is vannak akciók, ha nem is olyan mértékűek, mint Pesten. Az is kétségtelen, hogy ott a kultúrát is bővebben mérik, mint vidéken. Jó ötletnek tartom, hogy meglátogatjátok őket. Tökéletesen igazatok van. Ki kell mozdulni időnként. Igaz pénzbe kerül. De, mi nem? Másrészt, azt tartja a mondás. Ha, már eddig is éltem a népi bölcsességekkel. Nem viszi el az ember a hátán, amit összekuporgatott. -.appa.