Pedig nem akartam,

mégis az maradtam,

aki (lettem?), voltam.

Az Isten nélkül felnőtt,

mégis csak jóravaló,

kérges szívű csavargó,

aki megnéz minden nőt.

Ellibegnek, mint a felhő.

Múlnak ők is, mint az idő.

Nem mondanám, az életem vacak.

Ugyan, ez most egy szétszabdalt szakasz.

Bár hetventől, én mindig is dolgoztam.

Mindezt nem mentegetésképpen mondtam.

Mind erre mondhattam volna. Még várhat.

Csak, meg akartam védeni anyámat.

Vasárnap, mindig templomba küldött.

A hívekkel, szépen végig ültük.

Mindég elmentem a templomba,

a perselypénz is, be lett dobva.

Köszöntöttem, ha láttam ismerős valakit.

Elnyaltam, két ötven filléres gombóc fagyit.

Hazafelé menet, meglátogattam Bíró Mikit.

Tenkes kapitányát néztünk, vagy egy kis Tom, és Jerryt.

Láthatjátok. Jól voltam nevelve.

Mégis, hogy lettem én ilyen nyegle?

Belátom, hogy ez az egész, nem lényeges.

Minden mindegy, és teljesen felesleges.

Magadnak vagy. Ha, vagy? Jó, és becsületes.

Születünk, ahogy megszületünk.

Egy jó nagy lendületet veszünk,

és már véget is ért az élet.

Besorolunk a feledésbe.

Konklúzió:

Bárhogy is van, csak annyit tanácsolhatok.

Ne bízz abban, hogy jót hoznak a holnapok.

                                                                   -.appa.