Amennyiben 2014. 10. 26. Múltnak tekinthető. Tudom, azt tekintünk múltnak, (amit akarunk) ami időben meghaladott történés. Ne firtassuk, most, hogy mondhatjuk e? Ez megtörtént. A továbbiak, már nem tartoznak hozzá. Mondani mondhatjuk. Szabdalgathatjuk az eseményeket, annyi részre, amennyire úri gusztusunk engedi. Mondhatjuk, ettől-eddig, és nem tovább. Felmerül azonban a kérdés: igaz ez? Mi van akkor az oksággal? Mi van Hegel megállapításával? Minden mindennel összefügg. A rendszerezés miatt szükség van bizonyos határok megállapítására. Az ember szeret rendszerezni. Ez alapján próbál eligazodni a világban. Mi is történt, a fennebb megidézett dátumon. Egy közlemény látott napvilágot. Ime: A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség barátsággal és türelemmel hallgatja meg azokat, akiknek bármilyen kérdésben ellenvéleményük van. Nyitottak vagyunk az érvekre, készen állunk arra, hogy a távközlési adókról szóló törvényjavaslathoz módosító indítványt nyújtsunk be. Javasoljuk egy adófizetési felső korlát bevezetését, ami az adó mértékét 700 forintban maximalizálja, valamint azt, hogy az adatforgalomra kiterjesztett adót a távközlési szolgáltató cégek fizessék, ne az előfizetők, ne a magánszemélyek. Teszem hozzá, hogy akkor is zavargások voltak Budapest utcáin. A hatalom önmérsékletet tanúsított. Látszólag higgadtan kezelte az eseményeket. Legalábbis a következőkből ezt szűrhetjük le: Az erőszak viszont teljes mértékben elfogadhatatlan. Döbbenettel tapasztaltuk, hogy az esti demonstráció vandalizmusba torkollott. Az erőszak semmire nem lehet megoldás, nem vandalizmusra, hanem békés párbeszédre van szükség. Miért is citálom én ezt? Mert, most is azt mondják, hogy meg kell ezt a dolgot beszélni. Nem akarják a CEU bezárását. Ha, jól veszem ki, annyi dolga van Sorosnak, hogy alapít egy egyetemet az USA-ban, és kész. Mondhatjuk: nem ócsó az. Nem, ha hülyén csinálja valaki. Meglehet azt csinálni, okosba. Ehhez, az kellene, hogy legyen Sorosnak, egy magyar tanácsadója. Aki elmagyarázná, hogyan is kell. Magyar módra. Semmi nem kell hozzá, csak papír. Nálunk, ez a módi. Bevált. Papíron elkészülnek utak, vállalkozások jönnek létre. Szóval tanulhatnának tőlünk az Amik. Egy dolog még eszembe jutott, a párbeszéddel kapcsolatban. Kellemesen a feledés homályába vész. Mikor a Fidesz szervezte a felkeléseket, lázadásokat, megmozdulásokat, demonstrációkat (válasszon szabadon mindenki, demokrácia van, a paletta meg széles), akkor: mi volt a párbeszéddel? Emlékezzünk csak. Gördülő vasutas sztrájk. Azt se tudom ezt lefújták e, vagy mai napig tart. Vagy mi van, a debreceni nagy templom melletti Fidesz demonstrációval. Minden este. Emlékeztek? Ez valami visszaszámlálásos akció volt. Míg a kormány le nem mond. Mit akarok ebből kihozni? Egyszerű. Az ember elfeledi a múltat. Elfeledi, hogy mi is volt régen. Mikor még Ő akart kormányra kerülni. Ruszkik haza! Most, mindenkivel, harcba állunk, vagy szóba állunk (aki velünk szóba áll). Megkockáztatom, ezzel a mi demokráciánkkal, valami baj van. Ez is csak papíron van. Most valakik előszedik a ládafiából Sólymot, László Csabát. Minek? Persze, ők is elfeledték a múltat. Mi is, az övéket. Egy dolgot nem szabad elfeledni. A hatalomnak mindig szüksége van szolgákra. Mindig is volt. Most is van. És mindig is lesz, aki a hatalmat kiszolgálja. Ennyit a múltról, amiből a zűrös mán keresztül, kialakul, a (békés, szép, boldogabb) jövő. A zárójelben lévő rész keveseknek adatik meg. A többség, ígéret szintjén élvezi. A párbeszédről. Elméleti dolog. Nevéből adódóan kétoldalú, eszmecsere lenne. Aminek konszenzussal kellene zárulnia. Én, a többoldalú párbeszédben nem hiszek. Azt, inkább káosz, zagyvaság jellemzi. Emlékezzetek, előnyt csak valakinek a kárára lehet adni. Akit megkárosítottak, vagy úgy érzi, hogy megkárosították, az elégedetlen lesz. Ő, úgy gondolja joggal. Ez egy fontos momentum. Gondolkozni kellene, érzéseket nem szabadna belevinni. Csak hát, nem erre megy ki a játék. Indulatok szítása a cél, a felek részéről. Azt mondom bizonytalan az eredmény.             -.appa.