Azon töprengtem, hogy tényleg érdekes ez a dolog. Hogyan is áll, az ember a lakásában fellelhető kacatokkal. Fogja, aztán kihajítja. A fogyasztói társadalomnak köszönhetően, könnyű is a dolgunk, hisz tényleg semmire sem jók. Sokszor, az ember még elvárná tőle, hogy működjön. De, nem. Vegyél újat. Szebbet, csillogóbbat, modernebbet. Egy dolog nem várható el, az új holmitól, hogy az hosszú időn át jó lesz. Nem tudom, ki, hogy van vele. A régebbi cuccokat nehezebben dobja ki az ember. Rakosgatja ide, oda. Ez még a nagyszülőké volt. Még gyerekkoromból való. Sajnáljuk kidobni? Kellene a hely? Vigyük a múzeumba. Ők megmondják kell e nekik, vagy dobjuk ki. Ha, ezek után is sajnáljuk, akkor még mindig őrizgethetjük. Egy idő után a múzeumnak is kell majd. Elmúlik 30-40 éves, mindjárt kelendőbb.
Volt egyszer egy moszkvai olimpia. Mennyi minden jelképet zsúfoltak erre, az eszközre. Ötágú csillag. Szerencsére nem vörös, egyébként ugye tíltott hatalmi jelkép lenne. Sarló kalapács. Kétkezi munkások jelképe. Ma, ez sem menő. Mostanság versenyszféra van. Ott van aztán az olimpiát jelképező öt karika. Moszkva jelképe, és az évszám. A sörnyitó rész alatt, nem tudom mi van. Olyan, mint egy Ó-egyiptomi képről való hajó.
Azt szokták mondani az éremnek két oldala van. Azért érdemes rátekinteni, mert látható az ára. Cena 1 Rubel.
Mire is volt hívatott ez a valami, amit eszköznek neveztem az előbbiekben. Nos, volt ő sörnyitó. Zsebkés, és nem utolsó sorban konzervnyitó. Ezen utóbbi funkciót simán ellátta volna, a zsebkés is. Azért, azt tudjuk, hogy kultúrember nem nyit konzervet zsebkéssel. Amit nem is említettem. Nem tervezték annak, de zseblyukasztásra is jó volt. A Szovjet termékekbe benne volt az anyag. Emiatt aztán konyha fiókban, bócerkás dobozokban töltötte, az évtizedeket. -.app
