Itt a tél. Emlékezzünk a halakra. Emlékezzünk a Tisza mérgezésére. Annak idején megírtam, az Államelnök úrnak. Tájékoztattak, hogy továbbították az FM-nek. Azóta sem tájékoztatott senki, hogy mi is történt.

Milyen régen is láttam én ekkora karikakeszeget. A hatalmas mennyiségű hal elpusztulása, nyom nélkül tűnt el. Nem úgy, hogy nem hiányzik. Nem úgy hogy pótlódott. Senkinek nem bántotta, a tekintetét.

Nem voltak állatvédők. Nem voltak környezetvédők. Nem érdeklődött a TV. Nem érdekelte az újságokat. A megyeit sem. A Villantó Magazin írt róla. (a SZ.SZ.B. megyei horgász szövetség lapja) A horgászok tudták, hogy mi történt.

Vadkacsák, a Tiszán, és a Tisza felett. Volt sok kormorán is, de azok nagyon szemérmesek. Nem engedik magukat fényképezni.

Na, igen. Ennyi idő után elmondhatjuk. Nem volt publikus, hogy mi történt. Hogy miért? Nagyon egyszerű oka volt a dolognak. Magyarországi eredete volt a szennyezésnek. Lehetett, ezt-azt hallani. Hogy megyénk béli cég csinálta. Természetesen név nélkül. Nem lehetett csácsogni, lépten-nyomon mondani, hogy ezek a piszkos románok, ezek a piszkos ukránok. Ült szépen csendben mindenki, mint aki beszart. Büdös sem volt. Hirtelen lehűlés jött, és elég hideg volt már a víz.                              --.appa.