Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az ember egy nagyon jól sikerült teremtmény, vagy csodája az evolúciónak. Döntse el ki-ki a saját beállítottsága szerint. Ne éljétek bele magatokat ebbe a gondolatba, mert egyáltalán nem az. Gyermekkoromban úgy tanultuk, hogy az ember leigázta a természetet. Ma már tudjuk, hogy nem. Azt mondom mégis, az ember próbálkozik. Alakítgatja. Olyanra, amelyről azt hiszi, hogy neki az jó. Az ember környezetben él. Alapvetően azt mondhatjuk, hogy van egy létrejött, úgymond természetes és van egy általunk létrehozott mesterséges környezet. A természetes környezetünket időről időre, momndhatni tönkre is tesszük, átalakításunkkal. Az ember ugyanis, azt gondolja magáról, hogy egy szabadlény. (gondolkodásilag és cselekvésileg egyaránt) Ez persze, egy determinisztikus világegyetemben illúzió. Ha, erőltetjük a dolgot, akkor mondhatjuk, hogy ideiglenesen hatással vagyunk a világnak erre az elhanyagolhatóan kicsiny részére. Azt is mondhatjuk, hogy emberi szempontból ez nagydolog, de azért lássuk be, hogy a mindenség szempontjából ez semmiség. Tudom az apró dolgok is hatással vannak, az egészre is. Emlékszem a keleti filozófiából, a pillangó szárnya által elindított következményekre. Szóval az apró dolgok hatása. Akár igaz is lehet, csak azt látnunk kell, hogy a tizedesvessző után a nullák sora a végtelenbe ér, amennyiben számokkal akarjuk kifejezni, azt az értéket amennyik mi vagyunk a világegyetemben. Emberiségként büszkélkedünk azzal, hogy élhetővé tesszük a világot. Hibás kifejezés a Földet érjük alatta. Az ember nagyképűen, mindig világot mond. Világbajnokság. Gondoljuk el, mit csinálnánk, ha neveznének az ufonauták, valamelyik versenyszámban. Térjünk vissza az eredeti gondolatunkhoz. Szóval élhetővé tesszük a bolygót. Létrehozunk magunknak egy mikro univerzumot, amely konformizált és nagyon biztonságos. Jön egy árvíz, földcsuszamlás, földrengés, egy cunami. Ekkor látszik meg, hogy mennyit is ér, a mi nagyon biztonságos és komformizált kis univerzumunk. Valami úton-módon meg kell erősítenünk a mi kis világunkat. A mi világunk, tegyünk érte valamit. Mi segíthet ebben? Megpróbálunk hát valami lelki, pszichikai mentsvárat keresni. Ezen nincs mit csodálkozni. Kell valami, ami korrigálja az élet bizonytalanságait, ami megvédi embert. Így kerül a történetbe a spiritualitás, a dolgok megközelítése a transzcendencia felől. Ez a megközelítési mód aztán cselekvés sorokat indít el. Ilyen jellegűek a hiedelmek, mítoszok, mondák, legendák, rituálék, de végső soron a vallások is. Mindezek lelki mankók az emberiség számára. Mondjuk lelki támasz, egyfajta segítség a túléléshez, hiszen ha, jól belegondolunk csak félelmetes az univerzum, amiben vagyunk. Amondó vagyok, ne menjünk olyan messzire. Maga a földi környezet is veszélyekkel van tele. Hiába, no. Kiűzettünk a Paradicsomból. -.appa.