III.
végre koromba hull a nap
nyugtató álmom felzaklat
éjszakánként átöltözöm
egy másik testbe költözöm
saját vállamat átkarolva
minden korláton áthajolva
néztem és rettegtem a mélyt,
ami a magasságtól félt
elvakít a fény
tapogat a sötét
ezzel nem törődöm
de sötét felhőkön
félelemmel gurnyasztanak
csillag szemű madarak
csobogó patak part selymén,
madárdal andalít
agyadba vonat fütty hasít
ne vágyj soha olyasmire, ami undorít.
-.appa.
