Nos, vezessük csak le pontosan.

Levelezni kezdtünk szorgosan,

és akadt számos, vagy számtalan talány.

Velem mindent kimondatott a magány.

Volt benned valami higgadt tartózkodás.

Nos, megillet Téged minden köszönet.

Beszélgettünk egy jót, mint az emberek,

de mit is mondhatnék neked.

Tudtad, sehová nem vezet.

Mit tesznek a véletlenek.

Nem is mindig értettelek.

(ez nem a Te hibád lehet)

Titkolnunk kellene, nekem és neked.

(Azt hiszem, megértettelek.)

Szégyelled,

hogy volt valami közös programom veled.

A sorsom üdvözlöm,

lehet, hogy gyűlölöm,

és magányom üldözöm.

Tudtad, hogy nem küzdök,

mert minek.

Én ebben nem hiszek.

Írtad, élni kell az életet.

Valami hibernációból ébredek

Mondom: - na jól van, akkor hiszek Neked.

Hiú vagyok, mint az emberek.

Akartam, hogy felszínen legyek.

Most sajnáljam, hogy nem lehetett?

                                     -.appa.