Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben, meg még abban a tévhitben, hogy a világ, amiben élünk idegen. Ez két dolog miatt is bibis. Egyik dolog, hogy nem értjük a világot, félünk benne. Valljuk be, hogy a világ egyre félelmetesebb. Ettől még nem a világ idegen. Mi vagyunk idegenek benne. Determinisztikus világban élünk. Gondolhatjuk magunkat vidámnak, szabadnak és azok is lehetünk, ha azt tesszük, amit a világ tenni akar velünk. Gondolhatjuk gonosznak, ellenségesnek, de figyelembe kell venni, hogy a világ egy elindított folyamat, amelybe nem illünk bele. Félelmeink természetesek, és az tudatlanságunkból adódik. Másrészt, a világ hamarabb megvolt, mint az ember. Ebből a szempontból is mi vagyunk az idegenek. Összességében az ember be tud illeszkedni a világba. Meg van az átjárhatóság a szerves és a szervetlen világ között. Szépséghibája a dolognak, hogy közben az ember tönkremegy. (anyagszerkezetileg, tehát meghal) Mivel az ember nem tud mit kezdeni a világgal, dőreség lenne elvárni, hogy majd a halállal tud valamit kezdeni. Lássuk be, hogy igazán nagy kár volt enni a tudás fájáról. Egyrészt kiebrudaltak minket a Paradicsomból (mint intézményből). Másrészt nem sok mindent tudunk így sem, mondhatni szinte semmit, ezért félünk. Kicsit elkalandozom a halak felé. A természetben a halál természetes dolog. Most egy jó halas mondat. A halak, nem természetes halállal halnak. Annyiban természetes, hogy megeszik őket. Mondhatjuk, hogyne, hisz táplálékul adta az Úr. Zömében azonban nem az ember eszi meg. A túlélésre egyetlen esélyük, hogy nagy számban szaporodnak. Azok a fajok, amelyek ivadékgondozók, azok kevesebb szaporulatot hoznak létre. Például a bölcsőszájú halak. Más halak is óvják a fészküket, vagy a kicsinyeiket. Jó példa erre a törpeharcsa. Ők még bedobják azt a trükköt is, hogy amikor magukra maradnak, akkor több száz, de olykor ezer halacska összeáll egy gombolyagba. A rabló nem tud egyet kiválasztani és békén hagyja őket. Tiszalökön, a Kenyérgyári-holtág tanösvényén láttam az ősszel az esetet. Érdekesége miatt, ezért elmesélem. Egy három-négyszáz egyedszámú törpe gomolyag úszkált. Apró küszökre vadászva, ebben a térségben cirkált három balin. Amikor jött a balin, a törpe csapat ketté oszlott, megtartva sűrűségüket. A balin átúszott közöttük és a gomolyag újra egyesült. Nem minden hal ilyen szerencsés azonban. A makrélák életük első kilencven napjában elpusztulnak elképesztő számban. Írd és mond, hőkölj meg. Négy tízezred százalék marad életben. Mekkora szaporulat van akkor, ha még ebből mi emberek is sokat megeszünk, különböző módokon.                     -.appa.