Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy tudjuk, értjük mik történnek a világban. Sok minden történik a világban, ez kétségtelen és tényként kezelhetjük. A világot világként értelmezve, ezekről nincs tudomásunk, de még csak sejtésünk sem. Mondhatni, gondoljuk, hogy a világban történnek dolgok. Figyelembe véve, hogy az univerzum (a világ) négy százalékáról vannak elgondolásaink, képzeleteink, a mindenség történéseit nem tudjuk észlelni. Nem is kell nekünk ezekről tudni (valószínűleg), sőt azt sem tudjuk, jó lenne e tudni ezekről a dolgokról. Mert minek? Azt sem tudjuk, ami a Földön történik. Jól hangzó elméletekkel elkápráztatják az embereket. Meg is fogadják és csinálják, amit sugallnak nekik. Természetszerűleg az emberi hiúságot kihasználva. Az ember nagyon hiú. Sokkal többet tart (képzel, gondol) magáról, mint amennyi valójában. Így aztán remekül manipulálható azzal, hogy „aki, egy kicsit is ad magára”, „a környezetére”, „aki tudatos” (és itt mindenféle cselekvések felsorolhatóak, amit csak ember tesz) Összességében megállapíthatjuk, hogy az „ostoba” ember legjobban, az Ő okosságára apellálva manipulálható. Az ember másik jellemzője, az összeférhetetlenség. Úgy vélem ez nem csupán magyar specialitás, hanem kódolva van az emberben. „Rossz szomszédság török átok”, tartja a mondás. Ha figyelembe vesszük, hogy őseink török törzsekkel jöttek a népvándorlás során, akkor gondolhatunk erre. Vigaszként mondom, hogy az emberiség sajátsága ez, nem csak a magyaroké. A bibliában is mindenki, mindenki ellen. Cselszövések, árulások uralják a történeteket. Amennyiben ezek hitelesnek tekinthetőek, mert azért már akkoriban is kozmetikázták a dolgokat. Azok is emberek voltak, megáldva jó és rossz tulajdonságokkal. Lássuk be, hogy minden írott történelmi „tény” nagyjából történt úgy, ahogy az írva vagyon. Vegyünk egy ismert példát. Jerikó falai leomlanak. (tudományosan meg is magyarázták ugye, a hanghullámok, a rezgés) kis szépséghiba a dologban, hogy az ásatások nem igazolták ezt a fal leomlást. Most nem akarom, azt a példát hozni, hogy a szomszédban leesik a plafonról egy tenyérnyi vakolat. Mire a hír a szomszéd településre ér, már a födém szakadt le. (ebben azért segít a bulvár) Az ellentétek a bibliában is jól nyomon követhetőek. Mondhatjuk, az ÚR genetikailag kódolta az emberbe, hogy ne tudjon békességben élni. Vegyük példának Káin és Ábel esetét, de Ézsau és Jákób esete sem a testvéri szeretetről szól. A testvéri szeretetről, csak a testvéri szeretet szól, példát nem nagyon találunk rá. Tegyük fel, hogy már akkor is „működött” a bulvár. Mi lett volna érdekes azon, hogy az emberek milyen jól kijönnek egymással. Aztán vegyük (mai szempontból) a legérdekesebbet. Ábrahám gyermekei. Száraj nem szült Ábrahámnak gyereket. Száraj, úgy gondolta, hogy az ő egyiptomi szolgálója Hágár szüljön neki. (szülte is Izmaelt, Ő az arabok ősatyja) Nem részletezem a dolgot. Sem a szex részét, sem a két nő közötti viaskodást. Mondhatni bulvár kategória, de akit érdekel, megtalálhatja Mózes I. 16. Ne csigázzam a kedélyeket, de mint egy jó forgatókönyvben Száraj is fiút szül (igaz ekkor Sárának hívják). Ő lett Izsák. Nincs happy end a történetben. Elüldözik Hágárt és Izmaelt. Annyiban alakul jól a dolog, hogy nem pusztulnak el a pusztában. Isten egy angyal által ígéretet tesz, hogy nagy népet támaszt Izmaelből. (amit meg is tett) Még annyiban végződik jól a történet, hogy Ábrahám két fia (a második házasságból származó fiakról nem szól a temetési történet) Izmael és Izsák temetik el makpélai barlangban.                                                      -.appa.