mert,
sokszor elgondolkoztam azon—na jó nem sokszor—de néha igen—van annak értelme amit az ember csinál—és most itt nem az egyes emberről beszélek hanem úgy általában—hisz végtére is minden egyes cselekvés megkérdőjelezhető—meg felkiáltó jelezhető—vagy esetleg akármizhető—legalábbis némejik—de bármejikkel kapcsolatban megkérdezjetjük vajon mijen célt valósít meg a cselekvés—ha megvalósít egyáltalán—mi az oka —ez lehetne a másik kérdés—na és akkor most azt még nem is firtatnám különösebbképpen hogy ezt az egyén csinálná magától—netalán valami készteti erre a cselekvésre az embert—lássuk be ez sem mindegy—meg azt is hogy ez se egy könnyen eldönthető kérdés—mindenesetre eléggé hihetetlen hogy az ember cselekvésének nincs célja—értelme—most akkor ugye következésképpen az emberi életnek nincs célja—értelme—tehát akkor teljesen értelmetlen az élet—önkéntelenül is felvetődik az a kérdés hogy valamikor volt célja—értelme—csak hát azt valahogy elfeledtük—itt maradtunk hát magunkra a nagy világmindenségben és azóta elvagyunk—szaporodunk meg minden de fogalmunk sincs hogy mi célból—ha eccer erre rájönne valaki—jut eszembe—hát mire mennénk vele—de tényleg—most komojan gondolják végig—elhinné neki valaki egyáltalán—hogy ő az aki megoldotta a problémát—egy matematikával foglalkozó debreceni ember mondta—nem az a nehéz hogy valami elméletet felállíts—hanem az hogy azt elfogadtasd—és ez biztosan így van minden téren—megnézik a nobel díjasok listáját és rájönnek—szembeötlik majd hogy mikor volt a felfedezés éve—és mikor kapták meg a díjat—most a béke nóbel díjról ne beszéljünk—az egy másik történet—ott a ma dominál—ott előéletet nem vesznek figyelembe—akkor nem kapott volna ennyi terrorista
mert,
lehet tudják írtam a tökéletes verset—ez a címe—na a tökéletes vers a tökéletes káosz—néha megrettenek—mi van ha a világban nincs is káosz—mi van ha mégis rend van csak én nem látom át—mindenki más—de legalábbis sokan átlátják ezt az egészet—jól megvannak vele—meg van a hejük benne—mármint a világban—és nincsenek kérdéseik—és mindenről tudják hogy micsoda és mire való—ezt tudni szörnyű—még feltételezni is borzasztó hogy ez így van—lám itt vagyok köztük és pont én nem tudok semmiről—miközben sodródom a mindenkikkel—ők tudják mit miért—és azt is hogy mikor és merre—én pedig nem—pedig én is szeretném—de ez nekem nem adatik meg—és én ezt valahogy sajnálom—nekem hiányzik valahogy a bizonyosság—az is lehet persze ha lenne valami bizonyosság akkor zavarna—de miért is—hisz én ezt szoktam meg hogy nincs—akik elejétől tudják a dolgokat azoknak az a kialakult rend—ők azt szokták meg—őket az zavarná ha nem tudnák a bizonyosat—és az is zavaró hogy nem vagyunk egyformák—hát azt sem tudom van e ojan ember aki bizonyosan tudja a dolgokat—vagy csak úgy csinál mint aki tudja—elfogadja hogy ez így van és úgy csinál mint aki tudta mi fog történni—a sejtés és a valóság nem ugyan az—még akkor sem ha majd később beigazolódik—hejesebb bizonyosságot mondani valóság hejett—lényeges—a valóság az ami körbe vesz minket—vagy azt hisszük róla hogy körbe vesz—mi építjük fel a világunkat—teszünk veszünk benne alakítgatunk rajta—de—a tárgyi világ megváltoztatja e a gondolatainkat—na és gondolataink megváltoztatják e a tárgyi világot—is is—a gondolatok vajon alkalmasak e arra hogy változást hozzanak létre—tehát hogy efektíve változzon a tárgyi világ cselekvőleges behatás nélkül—érdemes lenne ezt tudni—de van e ennek valami eséje .-appa.