III.

                 Öreg, lógó mellű faluk

                 fiatalságról álmodtak.

                 Ráncos hasú temetők,

                 gőzölgő mezők,

                 enyészet szagú,

                 hullafoltos karja

                 takargatott.

                 Bebugyolált,

                 a sötétség tépett rongyaival,

                 megajándékozott

                 szemem fekete karikáival.

                 Sárga beteges fény folyt rám.

                 Elhagyott minden barát,

                 csak Te voltál.

                 IV.

                 Zokogtam.

                 Hagyd abba Dávid,

                 dobd hát el a hegedűt.

                 Nekem semmi sem veszlik,

                 csak Ő marad itt

                 egyedül.

                 V.

                 Mi hibám van

                 Neked megvallottam.

                 Te tudod,

                 hiába voltam,

                 mint a meleg,

                 ha túlzottan fűtenek.

                Miről hittem

                forr és hevül,

                hogy rendszer

                itt belül,

                arról kiderül

                odadobták hanyagul.

                 Most megindul

                 és darabjaira hull.

                                                       Ez is egy olyan vers, ami a Hőr-ségnél íródott.      -.appa.