Az emberek másképpen látják, másképpen értelmezik a világot, ami alapvetően abból adódik, hogy: - térben nem ott vannak. pl. nyitott ajtó. Mit lát, aki szemben áll? Mit lát, aki két méterrel odább áll? Most azzal ne is foglalkozzunk, hogy az értelmezésben szerepe van az ismereteknek, a képzettségnek is. Másképpen értelmezik a látottakat, más következtetést vannak le. Ezt még külön fokozza, hogy a szemük a fülük, sem egyforma. (nyílván alakra sem, de itt érzékszervként gondoltam rájuk) Tehát ez is oka annak, hogy másképpen értelmezik, a dolgokat, történéseket. Greco képein nyújtott fejű emberek, alakok vannak. Ő így látta. Mi a helyzet a fényképezőgép által készített képpel. Az rögzül a fényérzékeny lemezen, amit a gép lát. Ez már tényleg objektív. (a tudaton kívülről érkezik) Igen ám, de más és más gépekkel kattintgatva, azt fogjuk tapasztalni, hogy ugyanazon a helyen készített képek mások. Mások a színek. Mondhatjuk, baj van az objektivitással, vagy az objektívvel. Hoppá. Másképpen látjuk a színeket. Hát persze. Különben nem lennének színtévesztők. Nézzünk magunkba. Inkább magunkra. A személy nem olyannak látja magát, mint amilyennek a többiek. Ez nem csak attól van, hogy Ő a tükröt szokta meg, tehát a többiekhez képest fordítva látja magát. Az ember a saját hangját is másképpen hallja. Belülről. Ha felveszi akár a legjobb technikával is, akkor is más lesz, ahhoz képest, amit Ő megszokott. Eljutottunk tehát oda, hogy a legapróbb dolgokban sem tudhatjuk bizonyosan, hogy mi is a konkrét helyzet.

Ezen az alapon tudhatjuk e, azt:

mi a lehetőség?

mi következhet egy helyzetből?

az adott személyek, hogyan reagálnak?

Meg van tehát az egyén szabad választási lehetősége. (élete folyamán végig) Azt sem szabad elfeledni, hogy az emberre is érvényes. A legkisebb ellenállás irányába indul. Ne kelljen sok energiát befektetnie.             -.appa.