06.15.
Kezdem ott, hogy 12.-én mentem Polgárra, Pete Margit könyv bemutatójára. Elindultam idejekorán. Nem azért, mert amikor kerestem a művelődési házat, akkor az internet azt jósolta, hogy az út 1 óra 21 perc. Tudtam, hogy kb. 22 km. Hanem azért, hogy megállhassak a Nyugati-főcsatornánál. Kíváncsi voltam, hogy alakult a part. Meglepetésben volt részem, ugyanis a híd feletti részt valaki megkaszálta. A partra, nagy beton darabokat vitt ki. És ami még meglepőbb volt. Nincs az a hatalmas hínár és sulyom mező. Rengeteg apró küsz úszott oda. Gondolom megszokták, hogy a horgászok etető kosaráról valami élelem leesik nekik. A híd felett vidáman úszkálnak a küszök. Itt balinnak nyoma sincs. Régebben itt is voltak. Ami még meglepett, a hídnál nincs felakadt növényzet. A híd alatti sodrásban, két méretes balin cirkált, és egy kicsit kisebb. Nem támadták a küszöket. Lejjebb sodortatták magukat. Visszaúsztak. Lesüllyedtek, és visszaemelkedtek. Kitértek jobbra, balra. A bal oldalon, és a hídalatti örvénylésben olyan süllőrablás féle látszott. A két láb között jókora buborék jött fel. Csak nem harcsa? - vetődött fel bennem a gondolat. Válaszként hosszú és széles pezsgés jelezte, hogy de. Besétáltam János stégjéhez. A Lajos által épített stégbejáró már egyáltalán nem látszott. János stégjének pallóján bementem. Hatalmasra nőtt nád van. A stég deszkái között embermagasságúnál nagyobb a nád. Visszafelé menet roppant figyeltem, és a sűrű nádasban sikerült meglátnom Lajos stég bejáróját. Hazafelé jövet is megálltam. Mit sem változott a helyzet. Jónak tűnt a víz. Meg is állapítottam magamban, - hej de jól lehetne most úsztatgatni. Gyorsabban folyik a víz, a megszokottnál, de ez nagyobb úszóval megoldható lenne. Igazából nem komolyan, de átfutott rajtam a gondolat, hogy napi jeggyel rá lehetne próbálni a helyre. Ez komolytalan ötlet két okból is. Nagyon drága a napijegy. Nem beszélve arról, hogy van a Tiszára területi engedélyünk, és az idén még egyszer sem horgásztunk rajta. Egy előnye van ennek a résznek. Teljesen tiszta a víz, enyhén zöldes árnyalattal. Olyan valódi. Ahogy Sanyi barátom mondja: látszik, hogy él a víz. Tegnap szombat lévén, délután kimentünk horgászni.
Ott is meglepetés ért. A K-I-ben teljesen telt meder van. Ezért a hódoknak köszönhetően, egy húsz centivel magasabb a meder telítettség. Ami jó hír. Lekaszálták a partot. Ami rossz hír, hogy, nagyon sok rajta a békalencse. Sűrű a süllőhínár is. Akkor lesz baj, amikor nem vételez a halastó vizet. Csökken a víz mélység. A hínár szétterül. A felület csökkenése miatt a békalencse is szétterül. Vinni kell az 5 méteres száknyelet, és takarítani a helyet. Igaz most is lesaraboltam a partot, hogy ne legyen az a 20 centis növény se. Attilán így is mászott egy kullancs. Pedig befújkáltuk magunk. Érdekes, hogy a szúnyogok cirka két óra múlva jelentkeztek. Nem csináltam szereléket. Így a nagyon könnyű szereléket használtam. Attila első dobásra fogott egy halat. Mire Én elkezdtem horgászni, Ő megint négy halnál járt. Mind a mellett Ő nagyobbakat fogott. Nekem párszor gubancolni kellett. Igaz neki is. Valahogy egy ólmom elszállt. Azzal is molyováltam egy ideig. A kezdéstől számítva 2 óra 20 percet horgásztam. Ez idő alatt 67 halat fogtam, 2,79 kg volt. Attila 40 halat fogott. A súlyuk, 2,02 kg volt. Ő 2,5 órát horgászott. Múlt vasárnap Ő fogta a kisebb halakat. A 41 hala volt 1,01 kg. Ha most, kicsit többet horgásztunk volna, akkor kettőnk zsákmánya meglett volna 5 kg. Ma délután is megyünk. A meleg miatt ráérünk, 3 körül indulni. -.appa.