- Jól megírtad: „csak a munka és magány rabja vagy”. Jól írtad tényleg, de az is eszembe jutott: könnyű azt mondani.
Az ember, nem önként magányos. Sodródik a magány felé. Ezt a kor hozza magával. Nemcsak az, hogy egyre idősebb, hanem a XXI. század. Nincs rá szükség emberként, csak a munkájára.
- Kedves vagy. Köszönöm, az irányítgatást. Észrevettem, hogy két vers. Tényleg odaírtad, a gyengébbek kedvéjért. Verseid, egyenként sem az Én világom. Ma, nagyon egyszerűen oldottam meg. Bementem olyan helyre, ahol sokan voltak. Most kapaszkodjatok meg. Gondosan eltettem ezt a válasz, gondolat foszlányt. Nem is rémlik miről szólt a vers. Miért írtam le mégis. Így vagyunk mindennel. Kiderül, nem emlékszünk rá. Nem volt fontos. Próbáljátok ki. Valami nagyon felbosszant, firkantsatok egy lapra valamit. Ami jellemezte az esetet. Amiről hiszitek, tuti eszetekbe jut az egész történet. Pár hét múlva leltározzatok. Majdcsak mindenről kiderül, fogalmatok sincs, miért vetettétek papírra azt a mondatot. Az agy törli. Nem volt fontos! – pedig akkor ott, a gutaütés határán voltál miatta. Megérte volna?
- Na, erről a locsolós sztoriról már írtam. Megint felelevenítem, mert nagyon megragadt bennem, amit a protokoll tanácsadó nő mondott. Ez nem törlődött az óta sem. Még mindég bosszant. Ennek hatására, írtam is egy locsoló verset. Na, nem a virágöntözéshez. Azt, amúgy is Attila szokta intézni. Úgy értve húsvétit (pedig nem szoktam). A következőt.
Éppen azon gondolkodtam,
hogy egy éve nem locsoltam.
Ha, ez érdekel Téged.
Akkor jelezd, kérlek.
Ennyi. Volt, aki megmondta: nem kérem! Oszt Ő kimaradt.
Holnap, lévén Húsvét hétfő, az ismerősök körében virtuális locsolást tartok. Én nem bohóckodok e korcs kor etikettjével. Nagyon macerás. Inkább nem megyek el. Húsvét után két ismerős hívott fel. „Miért nem jöttél? „Vártunk. Te mindég eljöttél.” Elmondtam Nekik, hogy vín vagyok mán ahho’, hogy protokollal foglalkozzam. Elmondtam a teendőket.
Megtudni, alkalmas e, a látogatás.
Nem túl elegáns, de nem is hétköznapi ruházatot felvenni.
A verset állva mondani. Bizony, mert kötelező a vers. Jegyzem meg. A verset tényleg kérték, de ott helyben rögtönöztem. A locsolásra engedélyt kérni.
Ha engedi a hölgy, megmondja hová spriccoljak. Hajra, csuklóra, a ruha egy részére.
Amennyiben hellyel kínálnak, el kell fogadni.
Abból, illik enni, ami előttem van. Ne ácsingjak a másik tál felé, ami a kredencen van, hogy Én abból kérek.
Maximum 15 perc egy ilyen látogatás. Annak idején, az urak is csak negyedórás látogatásokat tettek. Annyi időre nem érdemes odamenni. Többe kerül a benzin. A gázolaj, meg pláne.
Míg nem feledem. Amennyiben megengeded, búcsúzóul virtuálisan meglocsollak. Áldott húsvétot. -.appa.