Na, 1990 is jól kezdődött. Ekkor robbant ki ugyanis a Dunagate néven híressé vált botrány. Ez, a Mi Watergate-ügyünk. Igazi hungarikum. Ehhez kellett, hogy 1989. október 23.-án hatályba lépjen a törvény, az információgyűjtés tilalmáról. E mellett még a régi iratok megsemmisítése is nagyiramban folyt. Filmben bemutatva úgy kezdődne: főszerepben Végvári József. Ő, a III/III-as csoportfőnökség őrnagya volt. Ez ellentmondásos helyzet volt. Vívódott magában az őrnagy, hiszen tudta, hogy az információgyűjtés, valamint az iratmegsemmisítés is törvénytelen. Önkéntelenül is megfordul az ember fejében, hogy ezzel szerez egy jó pontot a jövőre nézve. Ne legyünk rosszhiszeműek. Higgyük el, az alkotmánysértés megállapításához szükséges bizonyíték megszerezése volt a célja. Úgy döntött értesíti az ellenzéket, és segít a bizonyíték begyűjtésében. Ehhez alapos előkészületek szükségeltettek. Nagyfokú konspiráció, hiszen ellenzéki személyeket kellett bevonni. Megszervezni a „Céghez” történő bejutást. Gondoljatok csak bele. Ez nem úgy van, hogy odamegyek valamelyik ellenzékihez, hogy ez, és ez vagyok. Ez az ajánlatom. Honnan tudják, hogy ez nem csapda. Másrészt az őrnagy részéről is volt benne rizikó. Mi van? – ha feldobják, hogy mit ajánlott. Erre mondhatjátok, - ugyan már? – ebben a beosztásban Ő nagyon jól ismert mindenkit, az aktákból. Mégis inkább a konspirációt választotta. 1989. december 24.-én, a Hősök terén tartottak egy ökumenikus istentiszteletet. Ekkor lépett kapcsolatba Roszik Gábor lelkésszel. Rajta keresztül a Fekete Doboz munkatársával, Lovas Zoltánnal. Másnap, 25-én Lovas és egy operatőr kamerával, Végvári őrnagy utasításai alapján, behatolt az állambiztonsági szolgálat szigorúan őrzött objektumába (Néphadsereg, majd Falk Miksa utca 9–11.). Itt sikerült Nekik felvételeket készíteniük az információszerzést bizonyító dokumentumokról, és nem utolsó sorban, az akkor még az alagsorban tárolt, már megsemmisített iratmaradványokról. Az akkor éppen ott található zsákok számát ezer körülire becsülték. Az akció sikeres volt. Ezt követte, hogy 1990. január 5-én a Fidesz és az SZDSZ képviselői feljelentést tettek hivatali visszaélés bűntette miatt a Fővárosi Főügyészségen. Mondanom sem kell, hogy botrány lett a dologból. E miatt aztán Horváth István belügyminiszter 1990. január 23.-ai hatállyal lemondott hivataláról. Ne keverjétek össze a másik Horváthtal. Ő Balázs. István, - ahogy ma dívik mondani – még a kommunista éra embere volt. Balázs Őt követte, az Antall kormány belügyminisztereként. Az 1990 decemberi taxisblokád idején a parlament ablakában részegen imbolygott. Legyünk jó indulatúak, a fáradtság miatt lehetett. Az akkori szóbeszéd szerint, fegyverhasználatot akart elrendelni, a tömeg ellen. Nem tudni, mi igaz a pletykákból. Kaptok egy appai lármát: nem zörög a haraszt, ha pofára nem esik benne a paraszt. Mindenesetre ezt követően lemondott. Antall haláláig különböző pozíciókat kapott a kormányban. Boross Péter kormányában nem kapott szerepet. Ne feledjük. Horváthot, Boross követte a belügyminiszterségben. -.appa.