A múltkoriban azt írtam, nem tudok kimenni pecázni, mert sok a dolgom. Oda nem is mentem, de kikíváncsiskodtam, a vasváriak által őrházi csatornának nevezett vízre. Évtizedek óta nincs már őrház. nem kel le, - s fel, tekergetni a sorompót. Az utasok biztonságát gépállat biztosítja, fénysorompó által. A Nivával felmentem a hátsó úton. Egy fordulónál megálltam, ahol a méhészek alakítottak ki, egy buszfordulóhoz hasonló kis körforgalmat. Igaz ennek csak két kijárata van. A másik hatalmas gazba vezet. Gyalog átmentem benne. Elment volna a kocsi is, nem volt benne nagy gödör. A parton viszont nem lehet elmenni a Keleti-főcsatorna irányába. Mély árkot ástak, amely Tedej irányába vezet. Ezen gyalog sem érdemes átkecmeregni olyan mély, és a rézsű is igen meredek. Gyalog elindultam visszafelé. derékig érő gaz van, de a vadcsapásokon szépen el lehetett menni. Két horgász hely volt kialakítva. Lehet nem is horgászhely, hanem annyira leszűkült a meder, hogy markolóval kiszedték a földet. Egyik helyen sincs a civilizációnak nyoma. Mondom ezt némi malíciával. Szemétre gondoltam, ami a civilizációt jelezné. Meredek a part szinte mindenütt. Gondolom, amióta nem jártam arra megint kotortak. Hatalmas nádas nőtt, ami újra leszűkíti a csatornát. Visszamentem kocsival az országútig, és onnan felmentem egy kialakított horgász helyig. Páréve még két hely volt itt, egy nagy bokor két oldalán. Nyoma sincs a felsőnek. Onnan felsétáltam 20 méter híján addig ameddig fentről lejgyalogoltam. Van hely a magas parton, amiről lehetne dobálni, de kb. 60 fokos a rézsű. A hatvan fok pálinkában is sok. Egyébként kellene egy ötméteres száknyél, hogy a halat kivehesse az ember. A Tedej felőli oldalról úgy nézett ki, hogy a túlsó oldalon, van egy 50 méteres szakasz, amely meghorgászható. Ez akkor válhatna bizonyossággá, amikor átmegy az ember. Akkor ki fog derülni (jártam már így), hogy derékig ér a gaz, és nem vehető ki a hal. Egyszer, ha jókedvem lesz, a Keleti felől megközelítem a felső részt. Ameddig felláttam az ároktól úgy tűnt arra járható az út. Ott páréve (több mint 5 éve) búza volt vetve (a földalapú támogatás miatt), és nem nőtt vissza rendesen a nádas. Szerintem a föld minősége is olyan, hogy a nád sem tenyészik rajta szívesen. A héten viaskodtam a bankkal. Pontosabban második hónapja, de most sikerült lezárnom a vitát. Hitelkártya szerződést kötöttem. Aztán nem töltötték vissza az összeget. Nyomták rám a késedelmi kamatot. Panasszal éltem. Utána hónapban is ugyanaz történt. Meg akartam szüntetni a kártyát. Fizessek be 1532 forint késedelmi pótlékot. Mondtam, nem fizetek. Kétszer lett beállítva a csoportos beszedés. A bank hibája, hogy nem ment vissza a tartozás. Akkor jöttek azzal, hogy papíralapon kellett volna beállítani. Na, ne mán! A XXI. században. Hétfőn mondtam a fiókvezetőnek, hogy vasárnap küldtem egy emailt az MNB-nek. A PBT segítségét igénybe kívánom venni. Kedd délután hívott a bank, de nem vettem észre. Szerda reggel hívtak, hogy fáradjak be. A bank megcsinálta az elszámolást, hogy mennyi pénz jár nekem. Azt már áttették a számlámra. Mivel elvégezték a zárást, ezért nincs akadálya s számla megszüntetésének. Annyi dolog volt még vele, hogy a hitelszámláról, át kellett tenni a plusz pénzt a folyószámlára. Csütörtökön, nem volt kedvem horgászni menni. Délig főztem, a zömében csuka, és némi e.kárász hússal készített töltött káposztát. Én paradicsomosan szoktam főzni. Jó lett, bár szívem szerint mehetett volna bele több hagyma, és fokhagyma. Én tejfelesen eszem, Attila a nélkül. Anyám annak idején úgy csinálta (még a szocializmus alapjainak lerakásakor), hogy vízzel felkavarta a tejfölt, és egy kanál liszttel sűrítette. Felrottyantotta, és finom volt az úgy is. Pénteken, végre aztán kimentem a Nyugatira. A híd feletti részt megdobáltam, és fogtam, egy 46 centis 92 dekás csukát. Átmentem a hídra. Itt volt egy kis koppanás. Majd egy másik gumira három rávágás is. Feltettem egy sárga kétfarkú twisztert. El is kapta, az első húzáskor (33 dg). Bebattyogtam a csónakig. Csónak sehol. Láttam Én, hogy ott van Tamás kocsija, de a híd feletti részen csinált egy helyet, és oda szokott járni. Dobálgattam, és nem sokára jöttek Virággal. Elektromos motorral lementek a tározóig. Egy sügér jött. Azért vágott bele a túrába, mert a héten, partról fogott két darab 2 kilósat, és két darab másfél kilósat, néhány kicsivel egyetemben. A kicsiket visszadobta. A nagyokat nem kellett, mert mire az 5 méter széles vízinövénysávon átcibálta,  lemaradtak. Ő mindég élőhallal horgászik. Ezért döntött, a „majd csónakból” megoldás mellett. Nem jött be a dolog. Azt mondta, hogy az idén már nem csónakázik. Négy kilométerre van a tározó, ami igazán nem is tározó. Szétengedték a vizet. Egyre inkább elposványosodik. A természet visszaveszi, ahogyan megvagyon írva. Láposodik. Bokrok, fák nőnek, majd tocsogó lesz, ami végül rétté alakul. Elindultam a csónakkal, és sodortattam magam. Aztán úgy döntöttem, hogy mégis inkább felfelé indulok. Mederben, mintha kétszer finoman meglibbentette volna valami a gumihalat. Mikor megnehezedett bevágtam. Mondtam magamban, hogy igen aprócska csuka lehetsz, de nem az volt, hanem egy 14 dekás sügér. Fenn a hídtól olyan 25-30 méterre álltam meg. Jól meg tudtam dobni a hidat is. Végül is lefelé dobva, emelgettem a gumit, amikor ütögette valami. Lejjebb engedtem és emeltem. Akkor ráfogott. A bevágás ült. Kis csuka, 31 deka. Lecsorogtam, és kikötöttem esemény nélkül. Pakoltam az autóba, amikor a másik oldalon is pakolgatott egy spori. Odamentem. Ne kiabálgassunk már át az út forgalmán. Jól elbeszélgettünk. Neki sincs jó éve. Tavasszal nem fogott. Nyáron építkezett. Partról perget, ahol talál helyet (most egy tenyérnyi sügért fogott), de gondolkodik egy horgászkajakban. Azt egyedül is vízre tudja tenni. Elég stabil is. Jegyzem meg, amiket a kiállításon láttam, azok elég drágák is. Végül elköszönt, mondván: a családnak megígérte, hogy 1 óra múlva otthon lesz. Ez az időpont két órával ezelőtt volt. Attila is otthon volt már, mire hazaértem. Szombat délelőtt temetőztünk. Nem is voltak olyan sokan. Nyugodtan lehetett parkolni. Délután kimentünk az átkötőre. Attila nem fogott semmit. Ő elkezd valamivel pergetni és kitart mellette. Azt mondja, hogy a múltkor elnézte, hogy több időt töltöttem a csalik cserélgetésével, mint a horgászattal. Fogtam két csukát, replikáztam. Erre azt mondja, hogy Ő horgászni szeret. Nem tölti az időt csali cserélgetéssel. Hihetetlen, de az átkötőben egy olyan momentum volt, ami halra utalt. Egy pillanatra megemelkedett az úszó. Laci lement a Nyugatiig, csalihalat fogni. Mondta mekkora halakat fogott a nyáron. Az erőmű alájárt (8-10 kilós süllők). Jött vissza. Mondta, hogy az élőn van keszeg. Lementem Én is. Csalit sem vittem. Rengeteg kapás volt. Négy bodorkát fogtam, ami 7 deka volt. Vasárnap, még jó idő lesz. Egyből lemegyek a Nyugatira. Elkeszegezgetek, és beteszek egy süllőzőt kishallal. -.appa. 

Igazából e miatt az idióta móka, óraállítás miatt elég későn mentünk ki. Pontosabban, egy órával hamarabb sötétedik. Szokatlan az embernek ez a hírtelen változás. Mikor szép lassan történik, akkor nem tűnik így fel. Megszokja az ember. Egy hónap sem kellett volna neki, és ugyanilyen sötét lett volna. Nem bírta kivárni az ostoba emberiség, és inkább átállították az órát. Nem lamentálok ezen tovább. Úgy döntöttem tegnap, hogy majd az élőágon fogok horgászni. Szerelek egy süllőzőt is. Ez most nem pusztán bejelentés volt. Meg is tettem. Van egy Silstar 3740-es, 3,85 m-es botom. Ez, még a legelső széria, amelyik vöröses karbonból készült. A későbbiek zöldek voltak. Igazából, mártogató, tapogató módszerhez került beszerzésre. Ferenczi Dénes vette meg Pesten, és Dr. Hunyadi Attila hozta le számomra Debrecenbe, a látóképi csapatbajnokságra. Fantasztikus bot. Lehet vele érezni, hogy az aljazaton növényhez ér a csali. Ahogy egy tenyérnyi sügér elkapja a felkínált kishalat, és fordul vele. Néhány évente bevetem a halak ellen, ez idáig sikerrel. Mire kimentünk, addigra már voltak az alsó betonnál. Egy hölgy egy kisbabával. Egy fiatalember, egy fiatalhölggyel, sárga pólóban összeöltözve, pergetett. Odamentem. Nem rég jöttek. Mi lepakoltunk, a beton kezdete előtt kb. 10 méterrel. Annyira komolyan vettem a rablóhalra való horgászatom, hogy a Silstar került először megszerelésre. Keszegezni a 4 m-es spiccbotot vittem. Beetettem, de nem volt kapás. Dobáltam ide-oda, hátha találok egy csalinak való halacskát. Találtam is, egy kis bodorkát. Eldobtam jobbra a szereléket, és egy nádszálat tettem rá jelzőként. Kezdtek kapni a halak, ezért beüzemeltem a haltartót. Hullámokban jelentkeztek. Szép elvivős kapásokra sem akadt néha semmi. Lehetett testtel történő elsodrás miatt is, de előfordult, hogy a csonti eltűnt a horogról. Eléggé megviselt már a horog, mivel horgásztam, de a hüvelykujjamba elég jól beleállt. Egy 20 deka körüli bagolykeszeg miatt történt a sérülésem. Nem szákoltam. El akartam kapni a levegőben. Mikor a hal közelében volt a kezem, akkor kirázta magából a horgot, és a meggörbült bot kiegyenesedett. Bele is vágta az ujjamba a horgot. Hírtelen előre hajoltam, hogy elkapom a partoldalon, ahogy ugrál lefelé a rézsűn. Ezzel a cselekedetemmel sikerült még mélyebbre szúrni magamba a horgot. Rohattannyáztam egy kicsit, és elláttam a sebet, amolyan tábori körülmények között. Kihúztam a horgot. Leköpdöstem az ujjam, és a nadrágomba töröltem. Megnyomkodtam, hogy vérezzen ki. Kiszívogattam, és kiköpködtem. Kölyök koromban is, e szerint a protokoll szerint jártunk el. Folytatnom kellett a halfogást. Majd elfeledtem. Egy kapásszünetes időben átszereltem a kishalas cájgot. Oldalfülre akasztottam a kishalat, és alulra került a nehezék. Nem nagy vasziszdasz hiszen a főzsinóron, állítható csúszó kapocs van, a zsinór végén szintén. Kikapcsolás. Ólom le. Kikapcsolás horog le, és ólom fel. Ezután az oldal kapocsra fel a horog. Bedobás után megint egy náddarab jelző került fel. Fogtam tovább a keszegeket, és vártam türelmesen a rabló jelentkezését. Fogtam egy 15 dekás sügért. Mondtam is neki, hogy felvehetted volna a csalihalat. Miért pont egy szem csontira kaptál? Telt az idő. A hölgy, aki vigyázott a kicsire elment. A szülők is pakolgatni kezdtek. Mikor mögém értek kérdeztem, - hogy zártak? Azt mondta a fiatalember: Dórika fogott egy kis csukát. Neki, a fenéken felkínált kishalát felvette valami, de bevágás után elharapta a zsinórt. Kezdett erősen hűlni az idő. Attila is jött, a pergetésből. Mondtam, fogok még egy keszeget és mérlegeljünk. Úgy is lett. A nagy sügéren kívül volt egy 1 dekás is, és egy 2 dekás balin. A 27 keszeg, 72 deka volt. Ez jó, mert tükör szám, mondta Attila. Mellé a 72, az egyik kedvenc számom. Vegyesen jött a keszeg. Volt benne, lapos keszeg, bagolykeszeg, karikakeszeg, küsz, bodorka, és egy jászkeszeg is. Veszem ki a kishalas cájgot, hát igen nehéz. Megrángatom, el is indul, de nem rúg vissza. A horgon és az ólmon is egy csomó lesüllyedt vízinövény. A csalihal a horgon, elég megviselt állapotban volt. Teljesen lepikkelyezte valami jószág. Mindebből Én, semmit sem vettem észre. Visszagondolva, az ezzel a bottal való horgászatokra. Nem szoktam jelzőt tenni. Egyszerűen bedobom. Megspannolom, és nézem, mikor görbítgeti a spiccet. Csakhogy eddig, mindég folyóvízen horgásztam ezzel a módszerrel. Ebből is tanultam megint. -.appa.

Pénteken bementem Debrecenbe, hazahoztam Attilát. Nem mintha olyan sok cucca lett volna, de ne tülekedjen a vonaton. Legközelebb január 4.-én megy dolgozni. Ki kellett venni az összes szabadságot, hogy megszűnt a kutatók közalkalmazotti státusza. Tegnap kimentünk sétálni. Megálltunk a hídnál, ahol a stég van. Onnan a töltésen elsétáltunk a zsilipig, ahol parkolni szoktunk. Nem mentünk oda, a nagy sár miatt, csak a keresztgátig. Visszasétáltunk. A vízből nem sokat engedtek el. Szép zöldeskék színe van. Halmozgást nem nagyon láttunk. Valakik járnak ki, mert a vedér aljának lenyomata ott van. Ma is, hisz a betonnál volt giliszta darab. A fűben halszelet. Sanyi barátom Szolnokról megint panaszkodott. Megcsinálta a másfél méteres előkét. Másik helyre ment. Fogott is 3 pontyot, de a legnagyobb sem volt egy kilós. Öt e.kárászt fogott. 3,5 kg. Volt 2 db 1 kilós, és 3 kisebb. A két nagy sárgás húsú volt. Gondolom pontyként telepítették. Jó az a 300 Ft/kg árkülönbség. Ma felhívtam Viktort. Éppen kinn volt pergetni, a fiával. Azt mondta semmit sem fogott. Fiatalok voltak ott, azok fogtak, egy 20 centiset. De látni, mozgást, ami csuka lehet. Engedtek a K-IV-be vizet. Azért nem szólt, hogy menjek, hogy ne találkozzunk. Valószínűleg koronavírusos. Négy megye is tartozik hozzá, és járkál minden felé. Nagyon köhögött, féltenyérnyi helyen erős mellkasi fájdalma volt. Levertség, fáradtság és szédülés. Kapott antibiotikumot, köptetőt. Pénteken hívja fel a háziorvosát. Ha rosszabbul van, akkor ráhívja a mintavevőt. Szerencsére javult az állapota. Nem szédül. Az lett a döntés, hogy nem marad táppénzen, dolgozzon home office. Ha már ilyen jól van, akkor kiment pecázni. Lehet, kedden Mi is kimegyünk. Emeltek a vízszinten, és nem olyan élettelen, nagyom tiszta. Mikor kimentünk, Attila azt mondta: menjünk le egyből a betonba. Lementünk. Én lementem a terelő gátra, mert ki volt taposva. Hát a vidra taposta ki. Ott volt a sok kárász pikkely. Olyan 80 dekásé. Sok vidra van, meg orvhalász is. Pénteken, hogy vettem Zsuzsinak az afrikai harcsa filét, panaszkodott Imre, hogy kiment a Keletire, hát elektromosan halásztak. Azt mondták, hogy egy bográcsra való harcsát fogtak csak. Kérdezte: nem féltek? Mondták, hogy nem, - mitől? Nem ellenőriz itt senki. Bosszankodott, hogy neki 40 ezerbe volt az éves engedélye és szinte semmit sem fogott. E közbevetés után, térjek vissza a Nyugati átkötőre. A terelőn állva dobáltam. Eldobtam, úgy a kétfarkú sárgát, hogy a terelő aljánál tudjam lebegtetni a twisztert. Megnehezedett, amire bevágtam. Kérdi Attila, hozza a szákot. Hát ehhez nem kell. 21 dekás csuka volt. Felmentem a beton felső végéhez és az ott levő nádas előtt lebegtettem a sárgaréz Gyuszi-kanalat. Fogtam vele egy 35 dekás csukát.  Kb. 10 métert mentem a felső zsilip felé. Ott volt egy rávágásom, de nem lett meg. Visszamentem a betonba, és feltettem a nagyon fényes nagyon könnyű kanalat. A mederesésnél kicsit megnehezedett. Bevágtam. Olyan volt, mintha hínár csomóba akadtam volna. Gyorsabban húztam, hogy lemaradjon. Hát rugdos. Mondom édes Istenem, - milyen aprócska sügér ez. De nem. Egy arasznyinál kisebb 9 dekás csuka volt. Nézegettem, hogy az előke nagyon pödrött, és szálszakadásos. Fel is vittem a botot, mégsem cseréltem le. Másnap mentem pergetni. Hátha, kibírja még. Nem bírta. Egy jó ránehezedés után bevágtam, az 50 centis előkéből már csak 31,5 centi volt. Nem tudom mekkora lehetett, mert a bevágás már nem is koppant. Attila még dobált egy kicsit és indultunk a kocsihoz. Azt nem is mondtam, hogy mikor kiérkeztünk, akkor látszott a vízen, hogy csepereg az eső. Szél nem fújt. Igazán kellemes idő lett, a nap is kisütött. -.appa.

Kezdett a lábujjam fázni, így hazaindultam. Olyan 2 óra 10 percet töltöttem pergetéssel. Végül is nem volt rossz. Sétaközben végig szoktam gondolni a történéseket. Mit csináltam rosszul? – ha, nem fogtam. Mit kellett volna még kipróbálnom. Most nem ezt tettem. Mégiscsak pandémia van. Ma beszéltem a COVID-ból gyógyult éttermesekkel. Szerencséjük volt. Két hét alatt rendbe jöttek. Éva, azt mondta rettenetes betegség. Mondtam, hogy mikor (két hét előtt) csütörtökön osztotta az ételt igen rosszul nézett ki. Pénteken már nem is dolgozott. Mondta, hogy csütörtökön lett rosszul. Olyan köhögési rohamot kapott, hogy azt hitte vége. Nem tudom Nánáson mit kaptak (mármint gyógyszert), de jól vannak. Itt a szembe szomszéd asszonyom nyolcadik hete beteg. A háziorvosa megnyugtatta, hogy ez nem COVID. Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni. Annyi antibiotikumot etetett vele, hogy az eszméletlen. Most már nincs hőemelkedése, de olyan rosszullétei vannak, hogy pánikol, hogy meghal. Elhagyja az ereje, és le kell feküdnie erőt gyűjteni. Mellé az is furcsa, hogy a hölgy fia pozitív volt. A szociális otthonban kiszűrték. Ő egyébként, annyit vett észre, hogy 2 napig, mintha nem úgy érezte volna a szagokat.  Feleségét a gyár teszteltette, Ő negatív volt. Most az egyik barátom van nagyon rosszul. Derék és vesefájással. Ő se COVID-os, mondta a háziorvos. Tiszta a tüdeje. Ki van fázva. Írt neki 3 napos gyógyszert. Olyan beteg volt, hogy aludt. Ma hívta vissza, a doki. Még nem kérdeztem, hogy van. Kitudja. Neki a fia kéthetente jár Londonba. A szomszéd lépcsőházi fiatalember is meggyógyult. Mire 5 nap múlva megjött a pozitív eredménye, már semmi baja nem volt. Ő 39,5 -el kezdett. Kis testvérét, anyját, apját nem tesztelték, mert tünetmentesek. Menjenek dolgozni. A férfi hentes üzletben dolgozik. Néha, azt gondolom, hogy talán cél is, hogy minél több fertőzött legyen. Az esti, meg a péntek délutáni vonatnál, rendre, egy BZ jön. 44 férőhelyes. Minden helyen ülnek, és még állnak is. Ha, leveszik a maszkot, akkor a kalauz nem szól. Valamelyik nap Attila azt mondta, Mindenkin volt maszk, csak a jegyvizsgálón nem. Kizárhatta volna magát az utazásból Nem tette. Furcsa ez. Az első hullámnál, a háziorvosom azt mondta: ha ez a vírus annyira fertőző lenne, mint amennyire mondják, akkor a cigánytelep kipusztult volna. Tényleg vannak lakások, ahol 30-an laknak. Egyébként Ők erősek, azt mondták nekem. Gyula bácsi mink sok zsírt, meg olajat együnk. Az megvéd. Meg, Gyula bácsi. Nincs ilyen vírusbetegség, csak annak aki begondojja magának. Na így ki lettem oktatva. Befejezem, mert a végén kisregényt írok, ebből kovid témából. -.appa.

Hogy a csukák mit tudnak, a piros pöttyös körforgókról, azt nem tudom. Azt viszont tudtam, hogy a hídról sokan pergetnek. Fogtam róla Én is szép sügéreket, és csukákat is. Fogtam szép süllőt is. Igaz, kukorica, csonti kombinációval kárászoztam. Feleveztem hát, majdnem a 36-os út hídjáig. Onnan már simán megdobtam a hidat. Ott is sikerült fognom egy 41 dekásat. A hosszukat nem méregettem, olyan 35 centi körüliek voltak. Csorogtam le. Most a folyás iránya érvényesült. Volt egy kis koppanás, de nem akadt. Már a kikötő közelében voltam, amikor igen durván levágta a spiccet. Ott dobáltam, egy darabig, de semmi. Éppen kötöttem ki, amikor rablás volt mögöttem. Az egész horgászat alatt ez volt az első rablás, ami felszínen történt. Megnéztem hol történt. Kikötöttem a csónakot. Raktam ki a motyót. Már a bot került sorra. Mondom: megdobom azt a rablás helyet. Meg is dobtam. Bőven túljött már a csali, a rablás helyén. Elkönyveltem, hogy annyi. Nem érdekelte, és kész. Akkor ütötte meg. Nem lett meg, de nem ugrottam be a lehetőségnek. Nem dobálok tovább. Attila jön a félötös vonattal. Egyszer meg fogom próbálni a fényváltás környékét. Sanyi nagyon dicsőíti, azt az időszakot. Most is megy minden este, a Tiszára. Minden nap fog egy süllőt. Egyik este egy kicsit. Másnap egy még kisebbet. Az biztos, hogy nyáron előfordult, hogy az utolsónak fogott hal (keszeg, kárász) volt a legnagyobb. Lehet, van ebben a fényváltás dologban valami. Egyik ismerősöm szürkületkor kezd süllőzni, és többnyire fog. Igaz Ő kis hallal horgászik. Egy másik ismerősöm, éjjel 11-ig horgászik. Ezekkel szemben viszont az egyik spori, délig megfogta a csalihalat és utána ment süllőzni. Brutálisan nagy 3-as horog, vastag acél előke. Azt mondta a süllőnek mindegy. Legyen meg a csuka is. Fogott is. A legnagyobb csukája 9 kilós volt. Süllőből olyan 3-6 kilósokat fogott. Egyszer panaszkodott, hogy kiló, másfél kilósak jönnek csak. Igazodjon el ezeken a horgász ember. Annyi biztos, hogy magukon a horgászokon sem egyszerű eligazodni. Volt olyan, hogy az egyik horgász, egy későbbi alkalommal teljesen másképpen adta elő a módszerét. Ma valószínűleg az átkötőre megyünk Attilával. Azt gondolom, viszem a pergető botot. Előbb viszont 5-ös spiccel horgászom. Van még csonti, és giliszta is. Hátha jön még békés hal. Caca a Kenyérgyári-holtágra jár. Azt mondja ott már csak a giliszta a nyerő. Azt meg elfejtetem megírni, hogy igazából, akkor kezdődött (az első hal kivételével) a jó kapás, amikor Nyugat felől gyülekező randa fekete felhőket elfútta a szél, és azok elvitorláztak Délfelé. Szépen kisütött ismét a nap. -.appa.

Nem feltétlenül a csuka kifogásáról van szó. Kiogásról, - miért nem fogtam csukát? Két dologra gondoltam, azzal kapcsolatban, hogy megindultak a halak másnapra. Egy. A front közeledtére. Aznap reggelre melegebb volt, mint előtte való nap. Mellé még 5 millibar légnyomásesés is történt. Az eső viszont nem jött meg. A másik, hogy a szolunáris táblázat az igen jó kapás, első napját mutatta október 19-re. Teliholdnál, csak 3 napos igen jó jelölődik, a többi gyenge fogás. A szolunáris hívei is bevallják, hogy sok minden egyéb is befolyásolja. A víz áradó, vagy apadó jellege. Színe. A szél. Többen is azt mondják, hogy rabló halakra igaz, mert azok gyorsan tudnak reagálni a légnyomásváltozásra, nem úgy, mint a ponty. Ez jól hangzik, de a csuka, és a harcsa, ugyanúgy nyílt úszóhólyagú, mint a ponty. A süllő, és a sügér zárt úszóhólyagúak. Azt hiszem, ha ezek alapján kellene arról döntenünk, - menjünk, vagy ne menjünk? Akkor nem tudni, mikor szánnánk rá magunkat, tudományoskodásunk miatt, a horgászatra. A következőnap megint kimentem, az ebéd utáni szunyókálás után. Kinn a vadtermészetben sokkal erősebb szél fújt, mint a lakótelepen. Nincs ebben semmi különleges, de mindég eljátszom, mintha meglepne. Ha már ott vagyok, akkor pergetek. Vittem magammal sok mindent. Volt a fegyvertárban kanál, körforgó, plasztik csali, még két wobler is. Így aztán a bőség zavarával küszködtem. Úgy gondoltam cserélgetem a csalikat. Ezzel a módszerrel sokat voltam egy helyen. Hagytam, hogy vigyen a szél, vagy a folyás. A szél forgott, attól függően holt tudott befújni a csatornába. Így aztán, hol alszél, hol felszél volt. Igazából Nyugatról fújt, mert ha a nádas fölé került a csali, akkor a keleti oldalon lévő nádasban landolt a mű csali. Az első ütés egy vörösesbarnából sárgába átmenő ABU atomra volt. A második, a sárgás színű Wizzard gumira. Tettem sárga twiszter, de nem a szín tetszhetett a kapást okozónak. Feltettem az agyonrágott, fehér kétfarkú twisztert. Erre sikerült akasztanom valamit. Koppant, fordult. Az akasztás ült. Nem vágtam be nagyot, mert a csónak túlsó végétől cirka 2 méterre volt az eset. Az elején, mikor a fonottat kezdtem használni jártam úgy, hogy bevágáskor felrepült a mű csali a magasba. Több esetben, mikor túl kicsit vágtam be, nem ült eléggé a horog, és elment a hal. Most is ez történt. Nem akartam felhúzni a víztetejére. Elkezd ugrálni, vergődik és elmegy. Sikerült neki így is. Sügérre gondoltam. Lehet, hogy nem az volt. Mikor túlcsorogtam a helyen, akkor visszafelé dobálva sikerült fognom egy 37 dekás csukát. Köszönhettem ezt, egy fekete Shallow Super Vibraxnak. Előtte próbáltam Black Furyt, de annak dacára, hogy nagyon szépen jött, nem érdekelte a csukákat. Igaz, az 2-es méretű volt, és nem 3-as. Színében sárgás pettyek voltak, a Vibraxon piros. Mikor rakosgattam a dobozban, akkor találtam 3-as Black Furyt, mellé az is piros pöttyös volt. Ezek szerint a csukák is tudják: a piros pöttyös az igazi. -.appa.

A délelőtt nagy részét azzal töltöttük, hogy a régi temetőben a sír környékéről irtottuk a kúszótuját. Ez a növény nagyon komolyan vette, hogy megfeleljen a nevének. Volt olyan hely, ahol már egy méterrel túl volt a sír szélén. Előtte való nap megkezdtem Én, de a sövényvágó ollótól megfájdult a tenyerem, olyan erővel kellett nyomni. Kértem kölcsön egy ágvágót. Attilával kimentünk és egy sarabolóval elhúzta az ágakat, Én meg rendületlenül vagdostam. Így helyenként, csak a csonkok vannak. Remélem, tavasszal kihajt. Könnyen belátható, hogy ekkora tevékenység után a szervezet megkíván egy kis tespedést. Egyébként is, az ebéd a hűtőben bolt. E miatt, az ebéd előtt is volt egy szunyókálásom. Ebéd után meg evidens, hiszen benne van a tevékenységi jegyzékemben. Kettő előtt elindultunk a keresztcsatornára. Lettike ott volt a két kutyussal. Megbeszéltük, milyen az új autója, ami tulajdonaként új, hiszen tízéves. Elindultunk a horgászhelyre. Attila segített bevinni a motyókat, így addig Ő sem pergetett. Én éppen megszereltem az ötös spiccet, mikor Régi ifi versenyzőnk jött kifelé. Elmondta, hogy egy kis csukát fogott. Kálvinnál lehet szépeket fogni. Megbeszéltük azt is, hogy hullámokban eszik a hal. A polgári hídi pergető spori, Polgárról jön biciklivel. Azt mondta, ha egy óra alatt nem fog, akkor hazabiciklizik, és visszajön később. Sanyi barátom szerint, az ilyen keskeny csatornákon, le-, és fel, mozog a hal, mint egy csőben a dugattyú. Én mindég azt hittem, a csukák kitartanak egy jó helyen. Gyerekkoromban a Kaproncán, ha kifogtunk egy csukát, akkor egy óra múlva foghattunk onnan egy másikat. A lényeg. Elbeszélgettem az időt, de annyira, hogy félháromkor kezdtem horgászni. Még jó, hogy beszélgetés közben megkevertem az etetőanyagot. A keresztgát helyén elkezdett pergetni beszélgető társam. Hallom, hogy csobogás van. Odakiabáltam: fogtál? Igen, de kicsit, - volt a válasz. Egész jól megindultak nálam a halak. Először nem akadt semmi. Arra gondoltam, hogy a mini törpék, vagy apró gébek csinálják a fesztivált. Aztán megérkeztek a tenyeres keszegek. Etetési taktikám igen egyszerű volt. Az alapozást mikro pellettel, és öt tyúktojásnyi, keményre gyúrt, meglapított gombóccal kezdtem. Később olyan öt percenkét dobtam pelletet, vagy galambtojásnyi lazára nyomott etetőanyagot. Jött ki egy pár közben az alsó betontól. A hölgy babakocsit tolt. Azt gondolom ez komoly teljesítmény, figyelembe véve a gátkorona állapotát. A fiatalember azt mondta, sok apró jött, de volt egy tenyérnyi is. Akkor nekem már három volt. Félöt után kicsivel befejeztem a horgászatot. Elvirával megbeszéltem, hogy négyre ott leszek, és elhozom a kóstolóba kapott hurkát. Felhívtam, hogy kések. De ne sokat, mert Ő hullafáradt. Most süti a zsírt. Nem értem, - hogy van ez? Mikor eszik a hal, akkor legtöbb esetben ott kell hagyni, a horgászatot. Összepakoltam. A cucc nagy részét elvittem a kocsihoz. Jött Attila is. Odaszakadt, de ki tudta pecázni a woblert. Így legalább fogott egy műhalat. Mérlegeltünk. 26 keszeget fogtam, 1,32 kg. Két naphal, 16 deka volt. A betervezett pergetésem elmaradt, ami nagyon célszerű lenne pedig. Tegnap született egy elméletem, azzal kapcsolatban, - miért nem forognak egyes körforgók. -.appa. 

Ha már, így alakult akkor pergetek csónakból. Messze el lehet dobni. Ha, nádba dobnék, akkor odaevezek, kiakasztom, oszt annyi. Egy kivétellel, a ráncigálásra mindig kiszabadult a körforgó. Az elakadás akkor történt, mikor már a kikötőhely felé csorogtam. Akkor vissza kellett eveznem, hogy kiszabadítsam a körforgómat. Ez a csorgás nem szó szerint értendő. Az erős alszél miatt folyásiránnyal szemben haladtam. A csónak megállt, amikor folyásiránnyal szemben húztam a körforgót. Igen előre ugrottam a történetben, hiszen a varsafogás, és a kikötés között történtek dolgok. Szóval visszaengedtem a varsát, és nagy hosszú dobásokat engedtem el. Próbáltam a széleken, de mindegy volt. Nem ütötte meg semmi. Hideg nem volt. Odaesik, ahová esik. Egészen jó érzés volt, ahogy olyan messziről is érezni, a körforgó mozgását. Egyszer-csak megnehezedik. Jó nagyot bevágok. Elég messze van, hagy érvényesüljön az akasztás. Jön is, mint valami csutak. Olyan 4-5 métert húztam, mikor érzem a mozgását. Aztán kicsit oldalra megy, de hagyja magát irányítani. Lent van a mélyben. Nem is erőltetem, hogy feljöjjön. A kell még, hogy ugráljon, rázza a fejét és megszabaduljon a villantótól. Olyan öt méterre van a csónaktól, mikor keményen lenyomja a bothegyét. Lehúz egy méternyi zsinórt, és szigorúan tartja magát a fenék közelében. Körözget, de a bot rugalmassága feljebb emeli. Nem erőltetem, mert szákot nem hoztam. Ki kell fárasztanom, hogy a csónak mellett nyakon csíphessem. Sikerült. Az év első kiló feletti hala (52 cm, 1,26 kg). Dobálok visszafelé is. Megint megnehezedik. Bevágás. hamarabb tiltakozik, mint az előző. Közelebb is volt, hisz szembeszéllel dobtam. Méret alatti (43 cm, 71 deka). Időnként rápróbálok a másik két csalira is, de semmi. Maradok a körforgónál. Már a kikötéshez készülődök. Látom, ahová be kell majd állnom. Búcsúzóul dobok még egy hosszút. Kb. ott ahol tegnap a keszegeket fogtam megnehezedik a villantó. Ez is megvan, 39 centis, 94 dekás csuka. Nem rossz befejezés. .-appa.

A történet érthetősége kedvéért vissza kell tekinteni, egy hónapokkal ez előtti levélhez. Megírta a vízmű, hogy az almérő vízórák hitelesítési ideje 10 év, és az lejár. December 31-ig lecserélendőek. Kedvezményesen 13 ezer forint darabja. Halogattam-halogattam, de úgyis el kell végeztetni. Így kedden bejelentettem. Szerda reggel cseng a telefon. A vízmű vezetője kérdezte, - alkalmas e a csere? Igenlő válaszomra, - délelőtt, vagy délután? A délelőttöt választottam. Délután ki tudok menni, pecázni. Ki tudja, milyen idők jönnek? Mondanak itt mindent. Esőt, viharos szelet. Megtörtént a csere. Hamarabb, mint amennyi idő alatt, a három jegyzőkönyv elkészült. Leperkáltam a 40005 forintot, és annyi. Elintéztem a dolgaimat. Ebéd, szunyóka, a napi rutin szerint. Elég erős szél fújt. Ilyen időben a könnyű úszós szerelékkel horgászni a nádasban megfontolandó. Jobb mellőzni, az ilyen jellegű horgászatot. Sok rohattanyát lehet vele megspórolni. Jó lesz még az, későbbre. Szükség lesz arra, az áremeléseknél. Mivel horgásszak akkor? A fíder nincs megszerelve. Marad a pergetés. Zsebe tettem egy fehér kétfarkú twisztert. Indulás. A város közepén eszembe jutott, hogy a gumihalas dobozt felvittem a lakásba. Nem baj. Nem fordulok vissza, mert akkor nem lesz szerencsém. Ott a körforgós doboz. A nagy zöld sztrémer légy, amire még rávágásom sem volt sose. Ott a 3-as Aglia, amivel hétfőn Attila pergetett. Megérkeztem. Ott áll Tomi kocsija. Na, akkor evezőt nem is viszek. Biztos bement csónakkal. Gyorsan felkaptam, a felsorolt műcsalikat (kivétel a körforgós dobozt). Bementem a stégig. Nincs ott senki. A csónak is a helyén. Akkor dobálok a csónakból. Dobáltam az agyonrágott gumihallal. Semmi. A sztrémerre szintén. A twiszterről el is feledkeztem. Otthon vettem észre, hogy a zsebemben ott lapul a kis tasakban, az agyonrágott twiszter. Jó lenne egyszer rájönni, hogy a látszólag ugyanolyan műcsalik egyike-másika, - miért fogósabb? Feltettem az Agliát. Kis idő múlva megakasztottam egy petpalackot. Már tegnap is szemeztem vele. Azt gondoltam, hogy valaki lerakta véghorgát kishallal, és ezzel jelölte meg. Egy darabig tudtam húzni, de egyszer-csak nem jött tovább. Csak elmegyek az evezőért. Igaz, ezzel a világos, sárgás árnyalatú pirossal sosem volt még rávágásom sem. Akkor sem tépem oda a palack nyakán lévő kötésre. Odaevezve látom, hogy üzenet van a palackban. A Hajdú-Bihar megyei Szövetség tulajdona. Miért tartják ezek itt a palackjukat? Ameddig a szem ellát, olyan 15-20 méterenként van egy petpalack. Egy vastag fonott zsinórral van a fenékhez rögzítve. Mondanom sem kell, betyár kíváncsi voltam, - mi van alant a mélyben? Egy nagyon kezdetleges varsa volt. Benne kenyérszeletek. Azt hiszem, az ilyen eszközt nevezik törpeharcsa csapdának. -.appa.

Azon bánkódtam egy ideje, hogy képtelen voltam a csónakból meghorgászni úgy a Nyugatit, hogy egy adag sütni való keszeget fogjak. Azt mondtam a múltkoriban, hogy ez kétszer fordult elő. De, nem! Háromszor, hiszen egyszer Attilával is próbálkoztunk, és akkor is igen siralmas produkciót nyújtottam. Eljött a napja, hogy kipróbálom az ötletemet. Abból indultam ki, hogy a 4-es spiccbot azért nem működik, mert a 2 méteres vízen, mire beáll a szerelék a bot rövidsége miatt nem úsztatható végig az etetés sávja. Azt nem véve figyelembe, hogy a kaját merre sodorja a víz. Ezért 5 m-es spiccbotot vittem a horgászathoz. Ez bizonyos mértékben korrekciós lehetőséget biztosít, az etetőanyag megkeresésével kapcsolatban is. Abban reménykedtem, hogy így ad halat a pálya. Az elég erős áramlás miatt 3 g-os folyóvízi úszóval szerelt létrát vettem elő. Azt tartottam a körülmények alapján a legalkalmasabbnak. Vittem, egy másfél grammosat is. Egy bibi volt, a 3 g-os szereléken 12-es horog volt. Fogtam vele bodorkát, még küszt is, de az látszott, hogy rendre elengedik a csalit. Hagyják tovább sodródni. Sebaj. Itt a másik szerelék. Leveszem a gumit, hogy letekerjem a zsinórt. Ott vannak az ólmok a kezemnél. Valamikor leszakadt róla a horog. E jelenségre, egy vékonysor rahattannyával rámentem (meg a kocsihoz). A szerelékes dobozokban nem találtam olyat, ami úri gusztusomnak megfelelt volna. Nem probléma. A szerelékes ládában van horog, és előkezsinór is. Annyi jóság van a dologban, hogy köthetek 16-os horgot. Matatok a ládika alján. Meglepetés! – de nem örömteli. Zsinór nincs a dobozban. A kötött előkék fíderre valók. Némi duzzogás kíséretében kiválasztottam egy létrát. Ennek a szereléknek a végéből készítem el az előkét. Úgy is lett. A napon kötöttem, hogy lássam. Jól meghúzgáltam, mert jártam már úgy, hogy a kötésből kicsúszott a horog. Nem mértem vizet. Az aljzaton való akadozás alapján jöttem feljebb-feljebb. Szép merítős kapás után jól visszarúg. Olyan negyedkilós dévér lehet, - ezt kiemelem. Rúg egyet a levegőben, és a csónak perméhez ütődik, és ahogy megemelem, beesik a vízbe. Első gondolataim, megint nem azok voltak, amik a megelégedettségnek, akárcsak a legcsekélyebb kifejezésére utaltak volna. Erre még rátett egy lapáttal, hogy a zsinór végén ott a spirális damil vég. A nagy gonddal felkötött horog kicsúszott a kötésből. Próbálom a jó oldalát nézni a dolognak. Igaznak tűnik az elméletem. Megyek másik előkét kötni. Pontosabban erre az előkére kötöm a horgot. Kicsit rövidebb lett, - mit számít az? Hát számított. Kénytelen voltam a jelzőólmot feljebb húzni. Nem az igazi megoldás, mert a két fül merevebbé teszi az előkét, amitől jobban eltér a természetes mozgástól. Végül is elégedett lehetek. A folyamatos mikro pellet, és az időnkénti diónyi gombócok eredményt hoztak. Két részletben mértem meg a halakat. Elsőre 9 darabot, ami 55 deka volt. A másik adagban 22 halacska volt, ami 32 dekának bizonyult. Lehetséges. hogy egy 2 g-os úszóval jobban meghorgászható lenne a pálya. Az ólmozás, gyorsabban áthúzná azon a vízrétegen a csalit, ahol a küszök, kis vörösszárnyúak, és az apró bodrik vannak. Még annyit, hogy törpének nyoma sem volt (nem mintha hiányoztak volna). Ezt arra-fel mondom, hogy baj van az elmélettel. Nem az etetőanyagba gyúrt sajt volt a felelős a sok törpéért. A magában bedobott, talán lehetett, de erre nincs experimentális bizonyíték. -.appa.