• Olvasom, hogy megint jönnek a törökök, de most barátságból jelennek meg a határainkon. A budai várat úgy foglalták el, hogy bementek nézelődni. Jó! Olvastam Én, hogy ötvenen jönnek. Segítenek védeni a magyar határt. Tuggyátok, min töprengtem a hír olvastán? Tényleg ekkora szarban vagyunk? Egyebet sem olvasni, hogy milyen katonai képzés van. Katonai kollégiumok létesültek. Nyíregyháza is, ez utóbbival büszkélkedett. A tanulók ingyen használhatják az egyetemi könyvtárat, és a sportlétesítményeket. Ezen a nagy kedvezményen Én meglepődtem. Ott laknak az egyetem kollégiumában. Miért, ne mehetnének be, a létesítményekbe. Szóval beismertük, képtelenek vagyunk önerőből ellátni a határvédelmet. Az EU nem ad rá pénzt. A NATO nem foglalkozik vele. Egy kósza ötlet. Gondoskodó kormányunk, - behívja az oroszokat?
• Vasárnap, éppen ma egy hete hallgattam a Retró rádiót. Timike beszélgetett Mónikával a kommunikációról, a testbeszédről. Megállapítottam, hogy valamit tudhat a kislány, hogy ebből meg tud élni. Beszélni nem tud az biztos. A verbális kommunikáció nem az erőssége. Egy épkézláb mondatot nem tudott elmondani. Mindenbe, mindig tölteléket használt. Ööö, aaa. Olvastan, hogy ez alkalmas a hazugság leplezésére. Ő ezt nem mondta, pedig ilyesmikről is szó volt. Valamit mondott a nyitott tenyérről is. Annyira nem figyeltem, mert főztem. A nyitott tenyeret is a hazugság leplezésére használjuk. Mintegy pajzsként, magunk, és a hallgatóság közé tesszük. Figyeljétek meg, ha hazudtok.
• Ha-már említettem a rádiót. A hét valamelyik napján, a leghallgatottabb műsorában, a műsorvezetők nem másról, mint a nyilvános helyen történő vizelési szokásaikról beszéltek. Ne úgy ércsétek mán, hogy közterületen, utcán, parkban, vagy valami ilyesmi. Nem barátim. Arról volt szó, hogy mikor nem otthon vannak, hogyan élik meg, az említett biológiai szükséglet kielégítését. Nagyon fontos ezt tudni lássuk be. A világban minden rendben van. Akkor jöhet a régi kérdés: pisi, kaki rendben? Nincs Nekem ezzel semmi bajom. Annak idején Cini is elmesélte, hogy pisilt egy (azt hiszem) New Yorki parkban.
• Most felmerülhet bennetek a kérdés: mi van a kedvenc nyíregyi napsugaraddal? Jól látjátok. Elpártoltam. Nekem még olyan rádió zsinnyeg a konyhában, ami nem programozható. Nem egy bökéssel állok át egyik adóról a másikra. Nem biza. Tekergetem a potmétert, aztán vagy megtalálom az adót vagy nem. Sok mindentől függ, hogy tisztán jön e be. Igazatok van. Egy ócskaság ez a masina, még a kicsi lányom használta gimnazista korában. Tudom, múzeumban lenne a helye. Arra, hogy konyhai tevékenységeim közben hallgassak valamit, tök. Ezt tisztáztuk. Azt viszont nem, miért tekergettem el a kedvenc adómról. Képzejjétek el, hogy este hattól (a szőrszálhasogatók kedvéjért 18 órától) zsip-zsip zene megy. Ez tipikusan tudatmódosító szerekhez való zene. Abból is inkább azokhoz, amit kábítószernek hívnak. Nagy, vagy kedvenc slágerekként van aposztrofálva. Ismert számok vannak zsippesítve, monotonizálva. Rákereshettem volna, melyik ez a szörnyű irányzat. Azt gondolom, hogy hatkor még korai ezt sugározni. Régebben 8-tól volt. Szóval eltekertem. Mellé reggel egy műsorvezetővel kezdenek. Kevesebbet beszél, így aztán reggelente nem tekergetem vissza. Ha már a másik adón, a leghallgatottabb műsor megy, akkor hagy szóljon.    -.appa.

Mondhatjuk, mindennek vannak előzményei. Nagydolog. Erre azt is mondhatjuk, ez igaz, de mindennek vannak következményei is. Ez attól van csak, hogy valaki kitalálta az okságot. Mutogassunk rá, - Ő a hibás! Mindenesetre jól kitolt Velünk. Ez a horgászat is szép példája ennek. Unalmamban Matchfishing-et nézegettem. Szilvási Szilárd mindenféle trükköket bemutat horgászat közben. Néztem a fíderezést. Én mán csak így írom, dacára, hogy az Akadémia nem hagyta jóvá a javaslatomat. Nem látom be, mennyivel magyarosabb a „feeder” kifejezés. Megint mellékszálon vagyok, de nem sokáig. Bevallom, gyatra egy évem volt a fíderes horgászattal. Döntöttem. Megszerelem a fídert méteres előkével, 16-os horoggal és megyek keszegezni a Nyugati-főcsatornára. Az elhatározást tett követte. Legalábbis addig, hogy megszereltem. Aztán a címben szereplő napon kimentem megejteni a próbát. Jánosnak azt ígértem, hogy délben indulok. Később indultam. Kiderült, hogy nem tudok csontit venni, az ebédidő miatt. Nem vártam. Giliszta van. Szilárd azt mondta: ősszel jobb is, mint a csonti. János már ott volt. Átrendezte a stéget. Meg nagyobbítja. Jó ötletnek tűnik. Csónakból fenekezni elég körülményes. Billeg, így aztán a botspicc, vagy a jelzők állandó mozgásban vannak. Megkevertem, a csodálatos illatú etetőanyagot. Olyan állagúra, hogy az áramlás kivigye. Három percenként dobtam. Először, az etetőanyagban lévő lefojtott csontival csaliztam. Később áttértem, hogy keményebbre gyúrom a csalit, ne vigye el az áramlás. Ekkor már gilisztával horgásztam. Minden eredmény nélkül. Egy nyomorult géb. Egy kis bodorka, karikakeszeg, vagy egy sügér sem jelentkezett. Unalmamban megszereltem a pergető botot. Ha, már megszereltem, akkor dobok néhányat. Kábé, az ötödik dobásra fogtam, egy 20 dekás csukát. Tovább dobálva, jött egy 33 dekás is. Közben szorgalmasan töltögettem a kosarat, bízva abban a halak megjönnek. Nem jöttek meg. A kedvem ment el. Ezért aztán összeszereltem a fídert, és kihordtam a cuccot a kocsiba. A mellettünk lévő stégre megint nem mentem be. Egyszer bátorságot veszek, és beegyensúlyozok. A következő stégen akasztottam egy negyed kiló körüli csukát. Ott néztem. Ki nem emelem, ne nyújtsa az előkét, akkkor pöndörödik. A szák odébb van. Nyúljak be a hideg vízbe? Utána mossak kezet benne? Viszolyogtam tőle. Szerencsémre, a kis csuka megszánt. Megrázta magát, és elment. Mindkettőnknek nagy megkönnyebbülés volt. A következő stégen, egészen közel a stéghez megfogta valami a twisztert. Rosszul vágtam be. Nem felfelé, hanem húzás irányban. Éreztem a hal súlyát, de elengedte. Pár dobással később, másik irányból húzva a twisztert, megint ráfogott. Bevágtam. A bot görbe maradt, a hal meg sem mozdult, azaz fordult és megindult a meder felé. A fék megszólalt, és a következőpillanatban repült ki a twiszter. Azt hiszem kitátotta a száját. Vélem a horog nem akadt. Dobáltam még dolgokat, de semmi sem történt. Mire felmentem a kocsihoz, addigra sötétedett. Na, itt az áhított fényváltás. A hídról dobálgattam jó néhányat de, minden eredmény nélkül. Bepakoltam a kocsiba, és a sötét, ködös időben szépen hazaautóztam. Ennyi a történet, de nem egészen. A maradék kajával, hétvégén megpróbálkozom az alsó betonban. Pergető botot azért viszek. -.appa.

Addig mondta a rádió, hogy milyen szép napsütéses idő van, hogy a borult ködös idő ellenére kimentem horgászni. Így van ez egyébként mindennel. Addig mondják, amíg elhisszük. Mint ahogy elhisszük, hogy pénzözön lesz a nyugdíjasoknak. Mellé a nyugdíjasok megkapják az inflációt is. Ami igaz is, hiszen a nyugdíjasok által vásárolt termékek (hús, tej kenyér, mosószer) ára felment elég rendesen (Cirka 20%-ék). Azt is elhisszük mindenki hatalmas béremelést kap, az egészségügyiektől kezdve, a tanárokkal bezárólag. Kimentem hát a polgári hídhoz, ha már olyan szép idő van. A híd előtt 500 méterrel esett le, nincs nálam evező. Így jár, az ember mikor pillanatnyi felindultságában cselekszik. Nem megyek vissza. Pergetek partról. A borult, enyhén hűvös idő dacára, már két autó ott állt. Kis idő múlva jött egy harmadik. Csónakkal lementek a tározóhoz. Mikor indultam haza, akkor jöttek vissza, de nem álltam meg beszélgetni, mert már egész sötét volt, és a köd is ereszkedett. A pergetést a híd feletti részen kezdtem. Első dobásra fogtam egy 42 dekás csukát. Feleslegesen töltöttem itt a további időt. Mikor mentem haza, ott volt a Józsi kocsija. Mondta, hogy Kálvinhoz nem lehet bemenni, mert kotorják a nyugatit, és ahol a helye van odarakták az iszapot. Vasvárinál abbahagyták a kotrást. Gondolom, a hidak környékét megkapargatják. Megnézik, átveszik a munkát, és kifizetik. A múltkori szemlénél is, az országúttól 100 méterig levágták a partoldalon a növényzetet. Ezt a szálat elengedem. Horgásszunk inkább. Azt mondta egy kis csuka elment Tőle. Egy süllő is. Az elég nagy lehetett. Mikor ott beszélgettünk kapása volt. Bevágott. Egyből mondta: ez is csuka. Olyan fél kiló körüli volt. Ahogy felhúzta, ki is pattant a szájából a horog. Nagyon sok ilyen méretű csuka van a Nyugatiban. Visszatérek, az Én horgászatomhoz. A híd alatt volt egy ütés. Feltettem a kétfarkú sárgát. Fogtam vele, egy 34 dekás csukát. Jött egy fiatalember. Helyet keresett a sólyázáshoz, mert hétvégén mennek a tározóhoz. Két hete kilós kárászokat fogtak. Vitte a csónakról a fídert, annyira ettek. Kilós csukákat is fogtak. Mondta, hogy híd felett van egy jó stég. Arról is fogtak kilós csukát, meg 6 kilós pontyot, ami teljesen tele volt kukoricával. Ez Tamás stégje, de Ő nem etet kukoricával, mert kishallal horgászik. Jegyzem meg, már fogott 5 kiló feletti csukát. Míg beszélgettünk dobáltam a hídról. A fehér kétfarkúra volt egy ütés. Kis sügér lehetett, mert a középső hídlábnál jelentkezett a sodrásban. Közben a halőrök ellenőriztek. Egy masina leellenőrizte a horgászkártyámat, majd az igazolványom is lefényképezte vele. Nincs az a nagy szép autójuk, mint a Mi megyénk bélieknek. Egy eléggé sáros Szuzuki Wagon R-el voltak. Mondom ezt Én, akinek szinte mindég sáros az autója. Jöttek-mentek a halőrök. A helyünknél utol értem Őket. Kiderült, télire keresnek helyet a csónakjuknak. Mondtam, nyugodtan ideköthetik. Nem zavar senkit. Bementek autóval, bár Én voltam csak parti horgász. A sárga kétfarkúra, a vízszélénél volt egy kis koppanás. Később nem jelentkezett. A túlparti nádas felfelé dobva húztam a twisztert. Majdnem mederközépen, de inkább hozzám közelebb, volt egy rányúlás. Újra dobtam. Az ominózus részen meglibegtettem a twisztert. Rámozdult megint. Ült is a bevágás. Láttam, hogy ennek szák kell, ezért kimásztam a csónakból. Úgy tartottam a botot, hogy érezzem a hal mozgását. Látom, hogy egész közel van a csónakhoz. A kell még, hogy alámenjen. Vissza a csónakba. Bal kézben a szák. Jobb kézben a bot, amit közben úgy tartok, nehogy meglazuljon a zsinór. Sikeresen megszákoltam. 78 dekás csuka volt. Ez a formám. Ez is méret alatti, 43,5 centis. Nem értem a 45 centis méretet. Annyi csuka van, hogy hihetetlen. Igaz apró keszeg is van bőven, de akkor sem értem a csukák védelmét. Legalább ennék a törpét, de még csak egyszer fogtam olyan csukát, aminek a gyomrában törpeharcsa volt. (Egyszer törpét is fogtam olyat). Igaz, az elmúlt esztendőkben elvétve fogok méretes csukát. Na, nem ragozom ezt tovább. Átmentem a következő stégre, illetve azt kihagytam. Olyan furcsa a bejárója. Bár most, lévén téli vízállás elmehettem volna mellette. A következő stégen több irányt is megdobáltam. Felfelé dobva. A nádas előtt húzva, Tőlem olyan 6 méterre volt egy libbentés. Újra dobtam. Most egész jól megütötte, de nem akadt. Megint azt az irányt céloztam meg, bár Én sem gondoltam komolyan, hogy ráüt. De, hogy ne legyen igazam, nagyon óvatosan rápiszkált megint. Nem is lett meg. Tudtam, hogy felesleges, de ahelyett, hogy tovább mentem volna cserélgettem a mű csalikat, míg szürkülni nem kezdett. Visszamentem a kocsihoz. Bepakoltam, és beszélgettem Józsival, de ezt már fennebb megírtam. Megállapítottam, hogy közben rendesen leszállt a köd. Mindegy 14 km, nem nagy távolság.  -.appa.

Az elplötyögött szombat után hideg, esős vasárnap jött. Délkörül kisütött a nap. Mégiscsak menjünk horgászni. Mentünk. Szél alig fújt. A vízszint, megint 330. Nagyon tiszta, halmozgást nem látni. Még csizmát sem húztam, és egy nagy twiszterrel, már dobálok is a kocsi mellől. Megszakértettem, hogy alul vannak, ha fenn nincs nyomuk. Egy koppanás, úgy az ötödik dobásra. Abban a távban ahol már nem számítottam rá. Felhúzom a csizmát, és egy fényes nagy támolygó kanalat teszek fel. Úgy tízet dobtam kábé, amikor koppan. Bevágok azonnal. Meg sem mozdul. Kellett nekem újpergető előkét szerelni. Húzom. Megmozdul. Kicsit szorítok a féken. Fadarabra gondoltam, de a nejlon zsák is tud ilyet produkálni. Mikor cirka 8 méterre van tőlem, akkor fentről látom, hogy ez egy macska.  Fél méterre a parttól abba hagyom a húzást. Abban biztos vagyok, hogy nem szákolom meg. Abban is biztos vagyok, hogy nem fogom kivenni a horgot Safranek balfüléből. Hirtelen ez a név ugrott be, ha már macskafogó lettem. Tovább húzom, mikor a feje a parton van, akkor abbahagyom. Nem teszem tönkre az előkét. Leóvatoskodom a csúszós rézsűn, és megfogom a kanalat. A beton tetejéig húzom, mikor a horog kipattan. Újra ott tartottam, - hogyan tovább? Itt nem maradhat! Hozzá nem nyúlok! Kellene egy fadarab, amivel odébb piszkálom. Előbb azt hittem, hogy vadmacska. Furcsa feje van. Hosszú a farka, és a lábai is elég hosszúak, de teljesen fekete. A talprésze is jókora. Az első lábai úgy vannak begörbülve, mintha úszott volna. Minek úszott volna? Szárazon is átjöhetett, ha akart. Itt a zsilip, amin út van, és bevezet a szigetre. Mondhatom: Safranek feladta a leckét. Látom a Keleti felőli oldalon kivágták az akácia bokrokat. Olyan ujjnyi vastagok. Közel a földhöz lettek levágva, így van benne olyan, amelyik V alakú. Ki választok egy olyat, amelyiken két V elágazás is van. Megyek vissza a cicushoz.  A két ágközé szorítom Safraneket, és húzom fel a parton. Egy darabig jön, aztán kicsúszik belőle. Addig variálok, amíg sikerül a fejét átdugnom a gally alatt. A nyakánál van a két ág. A lehető legközelebb a macskához összeszorítom a két ágat. Áthúzom a töltésen, és elhelyezem egy szilvafa alatt. Nyugodjék békében. Odébb mentem pergetni, a keresztgát helyére. Semmi. Mondom Attilának: menjünk az alsó betonba. Mentünk. Dobálgatok mindenféle dógokat. Kínomban kikeresem az agyonrágott fehér kétfarkú twisztert. A mederben volt egy kis ránehezedés. Safranek után nem mondom, hogy ez hal volt. Ellebegtetem a twisztert a belsőíven a vízinövény előtt. Üti. Bevágok, megvan. Felhúzom, olyan fél kiló körüli csuka. Lejjebb engedem a bothegyét, nehogy elkezdjen ugrálni. A csuka köszöni, ezt a gesztust és balra el. Dobálom a sárga kétfarkút. Az nem kell. Elindulok felfelé. Több helyen próbálok a partszéléhez közel, a növényből csukát kicsalogatni. Mondom Attilának mikor utolért: nincs kinn a növényben hal, túl sekély a víz. Benn lebegtetem a twisztert, megnehezedik és indul. Nem csukásan viselkedik. Nem is az, hanem egy 18 dekás sügér. Megnyugtat. Legalább nem betliztem. Beállok oda, ahonnan Attila elment. A nád előtt olyan 3 méterrel húzom a csalit. Tőlem 10 méterre egy burvány keletkezik, és megmozdul a vízen fekvő nád. Mikor 5 métere van tőlem, nagyot üt rajta. Nem akad, de a twisztert majdnem lehúzta. Próbálom a sárgát. Megint nincs érdeklődés. Egyik helyen van egy keskeny rés. Teljesen szembe dobok. Nem mentem a víz széléig. A bot spicce van a víz szélénél. Bothossznyi távnál kemény ütés. Bevágok. Durva rántás a válasz. A fék nem szólal meg. A rohattannya bevezető után, tényszerű megállapítást teszek. A fék behúzva maradt. Ahogy lerántotta a botspiccét, a bot, és a zsinór közé került egy nádszál. A csuka feljebb jön (méretkörüli). Úgy döntök, hogy közelebb lépek és kiszabadítom a bothegyét a nádból. Előrébb lépek. Ezáltal meglazul a zsinór. A csuka lendületet vesz, kitör jobbra, és már meg is szabadult a horogtól. Dobok párat a sárgával, de ma csak a fehér kellett. Fekete macskához az illik. Ez a fekete macska tényleg nem hozott szerencsét. -.appa.

Eleddig megbeszéltük, amit megbeszéltünk. Nemigen vagyok ezzel egyedül, de csak elmondom, mire jutottam. Megállapítottam magamban, hogy számomra néhány ellentmondás van ebben az egészben. Annyi látszik bizonyosnak, teszem hozzá, - a szóbeszédek alapján is az jön le, - a kerékpáros szinte sosem hibás. Ez érthető is, hiszen sok kedvezményt biztosít számukra a KRESZ. Vannak nagy kerékpáros nemzetek. Ilyen Hollandia is. Gondolom jogalkotóink tanulmányozták az Ő előírásaikat. Tapasztalataikat beépítették a Mi rendszerünkbe. Nem teljesen gömbölyű azért minden (legalábbis számomra). Citálom a tegnapi rész befejező részét. „Az út egyéb részein a kerékpárosok - a gyalogosok veszélyeztetése nélkül - legfeljebb 10 km/óra sebességgel közlekedhetnek. Felhívnám a gyalogosok figyelmét. A kerékpárosok számára kijelölt útfelületen a gyalogosok nem közlekedhetnek!”

Tehát itt megjelent bizonyos mértékig, hogy azért a gyalogos is ember, és védjük. Másrészt viszont, a kerékpárúton nem grasszálhatunk. Márpedig sok helyen mennek a gyalogosok a kerékpárútra, mert jobb a minősége. Aztán ahol a két út egybe esik, és csak felfestés választja el, különbözteti meg, ott egyértelmű, hogy elcsámborog a gyalogos.

Most következik egy értelmezhetetlen előírás (vagy jó tanács). Ha a gyalog- és kerékpárúton a gyalogosok forgalma a kerékpárosok továbbhaladását akadályozná, a kerékpárosok az úttesten is közlekedhetnek. A gyalogutat értem, de a kerékpárútra nem mehet gyalogos. Akkor,  a kerékpárúton, hogy akadályozná Őket a gyalogos, hiszen ismét megerősítést nyer: „A gyalog- és kerékpárúton a gyalogos a kerékpáros forgalmat nem akadályozhatja, és nem veszélyeztetheti”.

Nézzük meg, - mennyivel lehet tekerni? Érdekességképpen azért megmutatom, az érvényben lévő sebesség korlátozásokat is.

                     -.appa.

Hogy kerékpározhatunk a járdán? Lakott területen bizonyos esetekben a járdát is lehet használni. Mégpedig akkor, ha az úttest kerékpáros közlekedésre alkalmatlan. Arra figyelni kell azonban, hogy a gyalogos forgalom zavarása nélkül, és legfeljebb 10 km/óra sebességgel szabad ilyenkor a kerékpárral közlekedni. Jegyzem meg halkan. Nem kellene a gyalogosra dudálni, csengetni

Abból induljunk ki, hogy a kerékpár, az jármű.

Mit mond a KRESZ? Ki vezethet járművet?

     (1)

1. b) a jármű biztonságos vezetésére képes állapotban van, továbbá
2. c) a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem áll, és szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol.

(2) A jármű vezetését az üzemben tartó nem engedheti meg, illetőleg a vezető nem engedheti át olyan személynek, aki az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek nem felel meg.

(3) Az (1) bekezdésben említett engedélyt a vezetőnek vezetés közben magánál kell tartania.

(4) Az (1) bekezdés b) pontjában foglalt feltétel fennállása esetén a kerékpárosra nem kell alkalmazni az (1) bekezdés c) pontjában a járművezető szervezetében szeszesital fogyasztásából származó alkohol jelenlétére vonatkozó korlátozást.

Azt gondolom, ezzel mentesítették, a kerékpárosokat, a felelősség alól. Nekik törvényileg megengedett a szeszesital, és felületesen olvasva, más olyan szer használata is, ami a cselekvőképességét hátrányosan befolyásolja. Ezt a fonalat végig gombolyítva, készítsünk egy gondolati modellezést. Akkor mondjuk, egy partin, tilos a parti drog használata, de a kerékpáron nem. Ehhez viszont nem kell kerékpárt venni, vagy lopni. Lehet kölcsönözni is.

Nézzük a KRESZ táblákat. Úgy értem MI, itt a gondolatkísérletben.

Az „Elsőbbségadás kötelező” tábla azt jelzi, hogy az útkereszteződésben elsőbbséget kell adni a keresztező (betorkolló) úton - illetőleg, ha a jelzőtábla alatt az útkereszteződés alaprajzi vázlatát feltüntető kiegészítő tábla van, az ezen, vastag vonallal jelzett úton - érkező jármű részére. Ha a kiegészítő táblán a kerékpár-közlekedésre utaló jelzés van, abban az esetben az úttest kerékpár-közlekedés céljára burkolati jellel kijelölt részén áthaladó kerékpáros részére elsőbbséget kell adni.

Hol közlekedjen az a szegény biciklis honfitársunk?

Kerékpárosoknak, az út számukra burkolati jellel elválasztott vagy eltérő színű burkolattal megjelölt részén kell közlekedni, legfeljebb 20 km/óra sebességgel. Az út egyéb részein a kerékpárosok - a gyalogosok veszélyeztetése nélkül - legfeljebb 10 km/óra sebességgel közlekedhetnek. Felhívnám a gyalogosok figyelmét. A kerékpárosok számára kijelölt útfelületen a gyalogosok nem közlekedhetnek! -.appa.

Megegyeztünk abban, hogy tilos elengedett kormánnyal biciklizni. Nem tesszük, de van helyette jobb mutatvány, amikor a kutya vontatja a kerékpárt. Végül is, egy okos, és erős kutya, minden további nélkül elhúzza a kerékpárt. Ha van szánhúzó kutya, akkor biciklihúzó is lehet. Besegíthet a gazdi a kutyusának, a pedál tekerésével. Egyik ismerősöm, egy fóliában dolgozott éjjeli őrként. Házőrzőkutyáját Alfit vitte magával a szolgálatba. Alfi jól megtermett, olyan hatvan centis marmagasságú lehetett. Alakjára nézve, az agár ős kitetszett. Hátrafelé elvékonyodó alakkal áldotta meg az evolúció.  Induláskor, a gazda megtekerte a pedált. Onnantól Alfi repítette a vontatmányt. A negyedik napon, Alfi már megállt a kocsmánál. A kerékpárhoz kötve, türelmesen megvárta gazdáját, amíg az megiszik valamit. Utána irány a munkahely. Szép kerek történet ez, de lássuk be, megvannak ennek a veszélyei. Az első napokban fokozott veszély volt, hiszen Alfi nem tudta merre kell menni. A gazda, fékezéssel, és kormánnyal irányította a kutyáját. Veszélyesebbé tette a produkciót, hogy forgalmas útszakaszokon kellett menniük. Kilométereken át a 36-os főúton. Szerencsére nem volt semmi probléma, de gondoljunk csak bele. Mi van, ha Alfi elrohan valamilyen irányba. A kerékpár felborul, aminek következtében a gazda megsérülhet. Súlyosabb esetben gépjármű aláránthatja a békésen, ámde felelőtlenül kerékpározó gazdáját.

Kérdés: szabályos az ilyen produkció? Mondhatjátok: ha-mán így rákérdeztél, akkor biztos, hogy nem. Valóban. Nem csalt a megérzésetek.

A KRESZ azt mondja. Tilos kerékpárt állattal vontatni és kerékpárral állatot vezetni.

Jó! Jogkövető módon, nem vontattatjuk magunkat házi kedvencünkkel. Hol tekerjünk akkor? Sok helyen van már (olyan, amilyen) kerékpárút. Jó! De mi van akkor? - ha nincs kerékpárút?

Közlekedhetünk kerékpárral a kerékpárúton, kívül:

• kerékpársávon,
• erre utaló jelzés esetén az autóbusz forgalmi sávon,
• ahol az előzőek nem állnak rendelkezésre, ott a leállósávon vagy a kerékpározásra alkalmas útpadkán.
• A leállósávos kitétel, nem igaz az autópályára. Nem régiben történt meg, hogy a forgalommal szemben haladt a kerékpáros, a leállósávban. Tudom, hallgatólagos közmegegyezés szerint a kerékpárosok bármit megtehetnek. DE! Ez azért túlzás.

Jó! Mi van akkor, lakott területen kívül az országúton?

• A főútvonalként megjelölt úton, az úttest jobb széléhez húzódva, lehet kerekezni. -.appa.

Olyan élményben volt részem, ami nem mindenkinek adatik meg. Képzejjétek mán el! Békésen megyek az autóval. Nem a településen. Ércsétek úgy, hogy nyugodtan. Balról megjelenik egy biciklis, és balkarját felemelve jelzi, hogy ki fog kanyarodni a védett útra. Látta, hogy jövök. Megállt, lábát a kövezetre tette, és várt. Értitek Ti ezt? Annak dacára, hogy stop táblája volt, nem kanyarodott ki elém. Említettem a múltkoriban, hogy jártam Böszörményben. A két biciklis, a stoptábla mögül simán átment a kereszteződésen. Biztos úgy vótak vele, hogy Ők egyenesen mennek tovább. Igaz. Én is egyenesen mentem, de az, az Én bajom. Hogy ne is legyen több bajom, ezért fékeztem. Annak idején. Mikor a múlt évezredben vetetni tanultam, akkor azt mondta az oktatóm. Az elsőbbség akkor ér valamit, ha megadják. Mennyire igaza volt. E meglepő cselekedet hatására eldöntöttem, hogy átnézem miket ír elő a Közúti Rendelkezések Egységes Szabályozása. (1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól).

„Ha az „Egyirányú forgalmú út” jelzőtáblák alatt elhelyezett kiegészítő táblán autóbuszt és/vagy kerékpárt mutató ábra jelenik meg:

1. a) az úttesten kijelölt kerékpársávon, ennek hiányában az úttest jobb széléhez húzódva a kerékpáros,
2. b) az autóbusz forgalmi sávon a menetrend szerint közlekedő autóbusz,
3. c) a kerékpáros által is igénybe vehető autóbusz forgalmi sávon – az autóbusz részére kijelölt közlekedési iránnyal megegyezően – a kerékpáros is a jelzőtáblán megjelölt iránnyal szemben közlekedhet.” – mondja ki a KRESZ.

Nem minden egyirányú utcába lehet a forgalommal szembe behajtani. Feltételként szerepel, hogy ezt a lehetőséget egy kiegészítő tábla jelezze a kerékpárosok számára.                                                                        Másik gyakran megfigyelhető hiba a kétkerekűvel közlekedőknél, hogy a kijelölt gyalogátkelőhelyen a gyalogosok között suhannak át az út egyik oldaláról a másikra. Ugyanakkor erre is tartalmaz előírást a KRESZ.

„A kerékpárosnak a kerékpárról le kell szállnia és azt tolva – a gyalogosok közlekedésére vonatkozó szabályok szerint – kell az úttesten áthaladnia.” – rögzíti a szabály.

Ha ezt a szabályt a kerékpárosok mindig betartanák, akkor a piros lámpánál máris kevesebb álló kerékpáron egyensúlyozó, rosszabb esetben billegő személyt láthatnánk.

Mutatósak, az egy keréken, az elengedett kormánnyal bemutatott már-már cirkuszi produkciók sorozata. Gyakorta csodálhatjuk meg, a kerékpározás közbeni sms írást. Ez nem való az utcai közlekedésbe. Vannak erre pályák kiépítve.

A kerékpárosok részére a KRESZ kifejezetten kimondja, hogy

„Tilos elengedett kormánnyal kerékpározni.”  -.appa.

Ez most hétfőre esett. A Retró rádiós kislány (Timike) elmondta, hogy ilyenkor halottainkról emlékezünk. Ami részben igaz. A katolikus keresztények ünnepe ez a nap. Hazánkban, 2000 óta munkaszüneti nap, vagyis lehet menni pecázni. Miért mondottam, hogy részben igaz? Azért, mert ez nem azonos a halottak napjával. November 1, az üdvözült lelkek emléknapja. A katolikus, és az ortodox keresztény egyházak egyetemes ünnepévé 835-ben IV. Gergely pápa tette, bár már elődje III. Gergely idejében, 741-ben megjelent a megemlékezés napjaként. A lényeg, hogy nemcsak az említett keresztényeknek munkaszüneti nap, hanem az összes többi embernek is. Megint ott tartunk, hogy lehet menni pecázni, már csak azért is, mert Mi lerendeztük a temetőket hamarabb.  Emlegettem a halottak napját. Az bizony, nem munkaszüneti nap. Pedig nagyon jó lenne, ha az lenne, hiszen ez november másodikára esik. Ez szintén emléknap. Az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben szenvedő hívekért, 998-ban vezette be Szent Odiló bencés apát. A XIV. századtól a katolikus egyház egésze átvette, a bencésektől. Ha már, a munkaszüneti napokkal kapcsolatban ötletelgetek, akkor az angolszászoktól átvett halloween is munkaszüneti nappá nyilvánítható lenne. Ez a Mindenszentek napját megelőző este, vagyis október 31. Náluk ez, a minden szent estéje. Jó, ez este van, de fel kell erre készülni. Azért a jelmezek megkreálásához, az osztogatandó sütik elkészítéséhez idő kell. El egészen eddig, a peca csak utalásként jelent meg, de tevékenységként még nem. Ami késik, nem múlik. Egy korábbi időpontra tett ebéd után indultunk el. Ennek oka, hogy délután megyünk Debrecenbe. Horgászni viszont menni kell, mert nem tudhatjuk, mit hoz időjárásilag a hét többi napja. Még az is előfordulhat, hogy befagy a víz, és vége a horgászatoknak. Legnagyobb meglepetésünkre nem volt kinn senki. Bebattyogtunk szép komótosan. Persze a pillangót (bottartó) a kocsiban hagytam. Olyan messzire nem mentem vissza. Ágas volt nálam, és azzal is megoldható minden további nélkül a horgászat. Csapkodok ide, oda, a spicc bottal, de nem találtam csalihalat. Lementem a Nyugatihoz. Ott is úsztatgatok. Semmi. Jöttek nyíregyi sporttársak négyen. Egyiküket ismerem, vele gyakran találkoztam a Nyugatin. Visszamentem a tegnapi helyre. Szórok pelletet, és a kevert etetőanyagból is. Semmi. A betonban a spori fog egy keszeget. Oda kiabál. Jöjjön bátyó. Van egy csali hal. Vágok belőle szeletet. Az Ő késével, mert az enyém a kocsiban maradt. Az már látszik, hogy jobban meg kell majd nézni, nálunk van e minden. Egyikük perget. Hatalmas súlyú pilkerrel. Rendre szedi a lesüllyedt hínárt, és sulymot. A keszegezők elégedetlenkednek a betonban. Azt mondják: menjünk máshová, kicsik a halak. Tényleg visszapakolnak a kisbuszba. Kiabálgatjuk, hogy görbüljön. Minden jót, meg ilyen formaságokat, ami ilyenkor szokásos. Nekem nem indul a keszeg, ezért elmegyek a beton közepére, és a négyes bottal bepróbálkozom. Piszmogó kapás van, de ott hagyja hamarosan. Etetni nem merek. Nem tudhatom, a rézsün hová kerül az etetőanyag. Gyönyörű kapás. Viszi, egyre gyorsulva. Hibát követek el. Nem függőlegesen vágok be. Keményen visszarúg, oldalra indul, és kikerül a szájából a horog. A horog kicsit meg van nyílva, de ezt megállapítottam már akkor is, amikor az ujjamba fúródott. Egy ötpercnyi szünet után újabb kapások. Fogdosom a keszegeket. Háromig horgászunk. Mérlegelünk. Attilának semmi, pedig most két körforgóval is próbálkozott. Én 16 keszeget fogtam (48 deka). A halszeletemre nem volt jelentkező. Az idő jó volt, de ücsörögni már hideg van.-.appa.

Melegedni összebújtunk.

Lelkünkben dúdolva, valami dalocskát.

De nem melegített,

s hogy ne látogassuk meg a kocsmát.

Eltüzeltük hát, a játék fakockát.

Nyáron. Majd csinálunk másikat.

Nem egyet-kettőt, hanem sokat.

Jöttek is, egymásután a nyarak.

De minden terv, csak terv maradt.

Bár jól tudom. Úgysem hiszitek el Nekem.

Gyönyörű volt, - e számotokra – siralmas életem.

Higgyétek el!

Nem láttam nagyobb csodát,

mint mikor a kiskanász.

Ríva ölelte át,

kővé varázsolt tarka malacát.

Hallottam, ahogy a csöngés lágy habokra hullt.

Aztán elhalkult. A fodros víz kisimult,

minden pillanatban kezdődött egy újabb múlt.

Felette álltam már minden titoknak,

mit valaha is, a jósok kimondtak.

Mielőtt Bárkik is, rossznéven vennék.

Bevallom, beleszőttem József Attila versét.

Költők vagytok.

Mit érdekel bennetek, a költészet maga.

Kebletek, saját versetek dagasztja.

Általa felszállni a magasba.

Ne aggódjatok. Nem kell mindenbe logosz.

Senki sem rosszabb, mint a legfőbb gonosz.

Balodon viháncol fekete angyalod.

Csodálatos. S Te boldogan hagyod.

Láttam a boldogságot Én.

Kövér volt bő mázsa.

(Ne gondoljatok disznóvágásra).

Csodás volt, belső kisugárzása.

Valljuk.

Mindenkinek csodálatos a teste,

és a gondolatba belepihenve,

zabálok, elnyúlva a kerevetre.

Végül. Mikor mindent végig gondolok,

majd megbizonyosodok,

az életben nincsenek bizonyosságok.

Hiszen Én sem vagyok.

Elég legyen annyi alapnak,

csak valószínűségek vannak.

Agyam dolgozik. Kialakul majd a rend.

De nem!

Iszonyú zűrzavar lesz odabenn.

Hittem, az igazért harcolok vadul.

„s láttam, a törvény szövedéke,

 mindig fölfeslik valahol.”

Ki az? – ki ebben vigaszt lel.

A törvény, csak visszatekintve ismerhető fel.

Akkor meg már, - ugyan kit érdekel?

„De, lelkünkben nem ég próféta – jel–

Elpusztulunk. És Krisztus nem jön el.”

Idézetek: (József Attila: Eszmélet) Áprily Lajos: Messiás nélkül.

Poeton. -’21.04.14.

                                           -.appa.