Kedd reggel hattízkor jó kedvvel, és nagy reményekkel indultam a Nyugatira. Megérkezvén a szokott helyre kipakoltam a kocsi elé, mögé, és a kocsira, hogy ne zavarjam a forgalmat, olyan hiányérzetem támadt. Volt is hiány! A szák, és a haltartó otthon maradt. Bepakoltam a kocsiba, és usgyi haza. Nem volt nálam, a horgász órám sem, de az így is otthon maradt, mert a szákra, és a haltartóra koncentráltam. Ha belegondolok, ez a hazamenetel teljesen felesleges volt. Nem kellett szákolni (mondjuk ezt az előző nap alapján nem tudhattam előre). Attila vadonatúj haltartója a kocsiban volt, de azt nem akartam Én felavatni. A hétfőn bevált etetési technikát kezdtem alkalmazni. Nagy alapozó gombócok, időnként 5-6 szem kukorica. A víz magasabb volt, a hétfőinél. A sodrás nyomása kicsit rám nyomta a szereléket. Ezért sokat akadozott a fenéken a szerelék. Több, olykor összeakadt csomós nádat fogtam, meg egészen hosszúakat is. Az látszott, hogy ott vannak a halak, de 3 apró bodorkám volt csak. Ezért elkezdtem a jelző ólmot feljebb húzni. Természetesen a többit is. Ennek megfelelően az úszót is feljebb húztam, hogy nagyobb sleppel tudjam engedni a cájgot. Kezdtem fogni halakat, de nem voltam elégedett. A sok kiszabadítás miatt egyszer eltörött a horgom. Előkét cseréltem. Később beszakadtam. Kötöttem egy 14-es horgot, mert ami eltört az 14-es volt. Azt gondoltam az kisebb lévén, könnyebben szabadul az akadóból. Marutó, kétszakállú horgot kötöttem. Ettől függetlenül úgy lopkodták le a kukoricát, hogy az akasztás nem is koppant. Megtámasztottam csontival. Ilyenkor a csontit is lelopták. Volt, amikor akadt egy pillanatra, és lemaradt. Mondjuk ettől sem lettem boldogabb. Úgy döntöttem, hogy nem érdemlik a halak a kukoricát (5-6 szem), amit egyszerre bedobálok. Eszembe jutott az ejtett módszer. Víg József könyvében olvastam, és akkoriban sikerrel kipróbáltam. Ritkán diónyi gombócokat dobtam. Ezt a módszert, azért kerültem, mert a nagyobb bodorkák, a ráetetéskor elhúznak a környékről. Most megjött a kedvük a táplálkozásra. Dobtam egy szem tengerit, és ment a szerelék. Azért, hogy szórakoztassam magam szerencsétlenkedtem egy kicsit. A kukoricás üvegre rátekertem a kupakot. Megfogtam, hogy letegyen. A kupak a kezemben maradt az üveg leesett és kiborult. Szedegettem össze. Nem raktam vissza az üvegbe, hogy ne fertőzzem be. Elkerülendő a bepenészedést. Bedobáltam az etetőanyagba. Végül délkörül szakadt oda a horog, a jelző ólommal együtt. Pakolgattam össze. Láttam, hogy a szél, ahogy fújta a nádast a száknyele a földre került. Nem törődtem vele. Úgy voltam vele, hogy majd lemosom róla az iszapot. Ahogy ott körülményeskedek, egyszer-csak hersegő hangot hallok. Ez, az a hang, ami akkor következik be, amikor a nem elég körültekintő horgász rálép a botra, vagy száknyélre. Én, már csak tudom. Mind a két verziót kipróbáltam. Száknyéllel, immáron másodszor. Az, amúgy meglepett, hogy két helyen is megrepedt. Tíz centis iszapba tapostam bele. Otthon kimostam belőle az iszapot, és az óta is szárad. Picit feszítek rajta belülről. Becsurgatom cián-akrilátos ragasztóval. A bandázsolást lehet, szakemberre bízom. Géppel mégis könnyebb, meg gyorsabb, mint kézzel csinálni. A nyalóka úszónak vittem dobozt, így az megúszta a dolgot. Néztem a neten, hát kétezer körül vannak az árak. Abban szerencsém volt, hogy megtaláltam a tartalékot. Lássuk, hogy zártam. Fogtam 14 bodorkát 71 deka. 9 törpe, 21 deka, és volt egy kis karika keszeg is, ami 3 dekát nyomott. Nem volt kedvem szerelni a bolonyait ezért, arra gondoltam, hogy szerdán az elektronikus jelzőst viszem, és a fídert. Kora reggel indultam. Igen büszke voltam magamra, hogy mindent bepakoltam. A városban jutott eszembe, az elektronikus szerkó otthon veri a mejjit. Azért sem mentem haza. A víz, ugyanolyan volt. Talán picit zavarosabb. A fídert pellettel felfelé dobtam. A fenekezőt lefelé. A gond az volt, hogy egyszerre nem láttam be jól a két spiccet. A fíderrel, rázogatós kapásra fogtam egy 3 dekás törpét. Bevágtam. Sanyi mindég azt mondja, olyankor akarja kiköpni a csalit. Rá-rágörbített időnként a fenekezőre is, de nem vágtam be. Mikor egy ideje moccanást sem láttam, arra gondoltam felnézem. Éreztem Én, hogy nehezebb, de azt hittem a sodrás rárakott valami dzsuvát. Mikor közelebb ért, akkor éreztem, hogy hal van rajta. Ahogy elérte a vízfelszínt, akkor az 5-6 dekás törpe elengedte a horgot. Tettem egy kapás jelzőt. Éppen a fídert húzom ki. Persze nem akadt, amikor felhúzza a jelzőt, és görbítgeti a bothegyét is. Gyorsan leteszem a fídert bevágok, és meg is fogtam egy 4 dekás törpét. Nem csigázom tovább a kedélyeket. Ennyivel zártam a napot. Mikor a fídert ki akartam venni nem tudtam, mert le volt akadva. Odaszakadt, de szerencsémre a kosár megmaradt. Nem szerelgettem. Inkább koncentrálok a fenekezőre. Cserélgettem a csalikat. Egy minibojlira sok kapás volt. Olyanok is, amik egészen meggörbítették a spiccet, de nem akadt. Megmondta cipész Pista, hogy tegyek a horog szárára egy kis műanyag csövet. Azzal be tudom állítani, hogy jó helyen legyen a pellet, vagy a bojli. Ezzel elérhető, hogy a kapások akadjanak. Tényleg megfogom csinálni. -.appa.