-’24.07.01.

Hát rohan az idő. Eltelt egy félév. Attila meg is jegyezte, hogy kár volt a Tiszára engedélyt váltani. Állandóan magas a vízállás. Másrészt nem nagyon vannak árnyékos helyek. Valamelyik nap csak kimegyek és felmérem a terepet. No, a vasárnapi napon megindultunk a Balázs-érre. Délelőtt elment az idő a főzéssel, de ebéd után kötöttem két előkét. A hab, amibe a horgot szúrom, már tartalmazott egy előkét. Előszedtem a tűket is. Mondtam Attilának, hogy ezeket vinni kell. Vittük is, és nagyon jól tettük. Megint lett kettős görcs a bot spiccnél. Nem értem, hogy alakul ki. De hát, kell itt Nekem tudni, mindent megmagyarázni. Hallgatom ezeket a kora reggeli dördüléseket. Ezek mik? Azt sem tudom, - ezek a lakótelepekre jellemzőek? Aztán, hová tűnnek? – nyolc után már nem hallani. Mikor még hajdanába-danába hajnalonta jártam horgászni (tavaly még ki-kimentem). Akkor, a vad természetben, nem emlékszem ilyen hangokra. Csak feltűnt volna. Na, leállítom a problémamegoldó elmét, és folytatom a horgászattal. Ebéd után mosogatás, szunyóka. Öltözök horgászruhába. Attila még gépezett. Abbahagytam, és úgy félmeztelenül irkáltam meg olvasgattam. Elég meleg van. Egy idő után fázni kezdtem, és kirázott a hideg. Nézem a hőmérőt, ami az asztalon van. 25,1 ◦C. Nem fázhatok. Attila kérdi: mehetünk? Menjünk. Kicsit furcsán éreztem magam. Indulás előtt megmértem a vérnyomásom. 156. Bekaptam, egy Coverex-AS, és egy Sedacurt. Menjünk. De, jól vagy? – kérdi Attila. Jól! Várnak a halak. Később kiderült, hogy annyira nem vártak. Úgy emlékszem (de a statisztikában meg tudnám nézni), a második napi horgászataink jobban szoktak sikerülni. Fülledt idő volt. A Nap, igazából nem sütött. Halványan látszott, és árnyék is volt. Délelőtt mikor néztem az időképet, mondtam is Attilának. Micsoda marhaság. Riasztást adtak ki UV-ra. Azt írják, hogy szaharai por lesz felettünk. Az megfogja az UV sugárzást. A garázsnál betyár meleg volt. Meg is állapítottam, hogy a por elnyelte az infra sugárzást is. Amitől felmelegedett, és nyomta ki magából. Kiérkezve elcsodálkoztam. Nem volt senki. Még a Filippinó sem. Behurcolkodtunk. Az átjáró előtt, megtaláltuk a Karcsi-ék helyét, ahol délelőtt horgásztak. Azt mondta fogdossák. Míg beszélgettünk az unokája fogott kettőt, és egyet Ő is. A gyerek az előtte lévő sulymos meder felőli oldalát horgászta. Mondta nem sokára mennek haza. 11-től odasüt a nap, és eltiltották a naptól. Tovább mentünk a tagnapi bevált helyre. Tőlünk jobbra, és balra is volt egészen nagy tisztás hely. Előttünk szórványosan békalencse úszkált ide-oda. Lehetőleg oda, ahová a gombócokat dobtam. A dobás után lett ott egy 40 centi körüli tiszta felület. Kétszer fordult elő, hogy a lyukból 2 halat fogtam egymásután. Utána becsukódott, mint kvantummechanikában a féregjárat. Ja! A kezdéskor megint visszamentem a kocsihoz. Nagy mellénnyel kihúztam a botot, és akkor szembesültem vele, hogy a szerelékes létrák a kocsiban vannak. A tartalék előkéket, és a tűket hoztam. Szükség is volt rá. Attila felakadt a fára, és leszakadt a horga. Nekem megint ott lett a spiccnél a kettős görcs. Hogy a görcsbe történhetett? Hogy a görcs ájjon bele! A két mondást anyám használta. Meg volt a „hogy a görcsbe ne?” A középső mondást még értem is. Ha bele áll valakibe, az elég fájdalmas. A másik kettőt oldják meg a nyelvészek. „Ű dóguk”.Én is akadtam a fára. A 3 méteres szákkal az alsó két ágat lehúztam, és letörtem. A felette lévő ág levelébe akadt a horog, abból kiszakadt. Mind ezek mellett sokszor akadtunk sulyomba. Én összevissza dobáltam az etetőanyagot. Attilának még hagyján, de Ő közelebb is horgászott. Kezdetkor Attila egész hamar fogott két halat. Én, olyan negyedóra múlva, egy e.kárászt. Az egyenletes ütemű etetés ellenére hullámokban jött a hal. Teknősre egyszer gyanakodtam. Nem csinált nagy pezsgést, de egy olyan egyméteres tisztás keletkezett. Az is lehet, pont nem láttam, amikor fordult, és buborékolt a víz. Azt nem is meséltem, hogy a múlthéten Karcsi kiment, és leült a Gyuszi helyére. Jött egy nagy szakadó eső. Felállította az ernyőjét. Ha már kijött marad. Egy órai horgászattal öt teknőst fogott. Négynek a szájában, egynek a talpában volt a horog. A partnál kiköpték a horgot. A talpas csapkodott egy kicsit, és kiakadt a kishorog. Mondom, hogy zártunk. Attila 6 halat fogott. 18 deka. Egy e.kárász volt közte. Én 24 halat fogtam, ami 1,04 kg volt. Na, az még hozzátartozik, hogy volt még egy furcsa hatása a homokfelhőnek. Úgy szórta valahogy a napfényt, hogy nem ott látszott a nap, ahol lenni szokott. E miatt aztán, gyakorlatilag nem volt árnyék azokon a részeken, ahol idő szerint már lennie kellett volna. Ahol álltam a kocsival, ott hat előtt árnyék van, de most félhétkor sem volt.  -.appa.