- Mikor a prof. szembesítette az illetőt, hogy mégis mit mondott. Abból még nagyobb tiltakozás lett. Nem úgy értettem! Én azt akartam mondani, és az illető elmondta módosítva. Mire a prof. ártatlan képpel, - akkor miért nem azt mondta. Akkor, megkérdezte: ha jól értem, ezt, meg ezt akarta mondani? Igen professzor úr, - könnyebbült meg a hallgató társ. Akkor máskor fogalmazza meg pontosan, amit mondani akar.
- Egy szünet után bementünk a terembe. A prof. megkérdezte az osztálytársunkat. Kivel beszélgetett a szünetben? Egyik kollégámmal (és mondta, milyen szakra jár). Ott tanít, ahol Ön. Nem! – nem, Ő is gimnáziumigazgató. Hát gyönyörű iskolája lehet. Meg van róla a véleményem, bár az iskoláját nem ismerem, - de Őt igen. Ez az ember összetéveszti a filozófiát, a mellébeszélés tudományával. Én tanácsoltam el a filozófia szakról.
- Nagyon érzékeny volt az idézetekre. Voltak, akik hivatkoztak valamelyik filozófusra. Nagyon sok esetben, közbeszólt, hogy az illető filozófus ilyet nem mondott. Megtudtuk, mit mondott az illető filozófus. Kérem, ha idéznek, akkor pontosan idézzenek, - és itt idézte Nekünk, hogy ezzel kapcsolatban, mit mondott Wittgenstein. Mostanra ott tartunk, hogy szinte mindenki Einstein idézetnek tartja: „minden, mindennel összefügg”.
- Én, élveztem az óráit. Előadás közben, máshol járt gondolatban. Pödörgette a vastag szemöldökét, és úgy adta le az anyagot. Egyszer megáll. Szétnéz, és azt mondja: elnézést, - hol tartottam? (Kuncogás a teremben). Ugyanis gondolkoztam egy dolgon, ami foglalkoztat. Megmondtuk és folytatta az előadást. A járkálás hozzátartozott a gondolkodását serkentő tevékenységhez. Beszélgetésekkor ült az asztalnál. Több esetben mondta: ugyan kérem, ezt itt ültő helyben megcáfolom! Természetesen megcáfolta.
- Így értük el az évvégét. A vizsgán kihúzgáltuk a tételeket, és dolgoztuk ki, - mit is? És főleg hogyan mondjuk, hogy megfeleljen a professzor úrnak. Ki ültetett maga elé, és azt mondja: Papp elvtárs, a pecások türelmes emberek. Elmegyek ebédelni. Mikor kiment, akkor többen felajánlották, hogy nagyon jól kidolgozott puskájuk van. Ideadják, és javítsam fel azt, amit írtam. Visszautasítottam. Nem kavarom meg vele, amit eddig tudtam.
- Visszagondoltam, hogy a féléves vizsgán is segítő kész volt. Hátha most is úgy lesz. Ott nem volt szerencsém. Bevittek katonának. Kant volt műsoron, amíg katonáskodtam. Richtig azt húztam, de közepesre vizsgáztam. A vizsgákon tett felkérdéseket, az irodalmakból, amit ajánlott olvasásra. Olyan jól tudott belekérdezni, hogy aki olvasta, annak segítséget jelentett. Aki nem, az meg volt győződve, hogy azért kérdezett, hogy Őt összezavarja. Megállapította, hogy nem olvasta, és írta az érdemjegyet. Nem foglalkozott az ellenvetéssel, - olvastam professzor úr. Nem bemondásra ment. Én a „jó” osztályzatommal meg voltam elégedve. -.appa.
