Még -’24.02.12.-én tettem fel a  Poetra. Erős félelem élt bennem, amennyiben egy jobbító szándékú moderátorhoz kerül a vers, akkor átírja. Ezt mindenképpen szerettem volna elkerülni. Ezért úgy döntöttem, hogy az alábbi megjegyzést biggyesztem a vers alá. Megjelenéskor örömmel, és hálásan láttam, hogy kérésem meghallgatásra kerül. Köszönet érte.

Tisztelt Moderátor!

Szándékosan írtam így a verset. Az a cél vezetett, hogy az olvasó teljesen szabadon dönthesse el, - hol kívánja tagolni a tartalmat? Három pontot használtam és egy kérdőjelet. Arra gondoltam, azokkal az írásjelekkel terelgetem egy kicsit az olvasót.

Az ok nagyon egyszerű. Én magam sem tudom egyértelműen értelmezni a mindenséget.

A legjobbakat kívánva. Tisztelettel.

ü

Gondolhatnók azt is, hogy a semmi szélén ülünk. Miért is ne? A világ léte illúzió. Azt gondolunk, amit akarunk. A végtelennek, bármely tetszőleges pontja ehet a közepe. Mi a végtelen? Hatalmas semmi, amiben itt, ott, mondhatni hébe-hóba, anyag csomósodások vannak. Mondjuk a semmi szélén. Miért is ne? Hisz az anyag is egy üresség. Aprócska bizbaszok őrült sebességgel pörögnek, forognak. Jó! - tudom a bizbasz, maga is apróságot jelent, de azok még annál is kisebbek. A hatalmas semminek, az elektromágneses kölcsönhatás ad szilárdság érzetet. 

Íme, alant a vers. Olvassátok szeretettel. 

                                                                         -.appa.

…a vég közepe…

kezdetnek induljunk ki abból

világok fúvódnak fel habból

nyilván a vég…telen

és ez nem véletlen

sok minden van

amik nincsenek

meg…vannak a lehetőségek

sok dolog van

amik nem lesznek

minek írtam akkor ezt a verset?

erre is van felelet

mint minden egyéb

a mindenségben

ez is felesleges

ne is töprengjetek

ne nézegessünk a voltra

mindennek megvan a sorsa

egyszer valaki

ujjával a semmibe karcolta

az óta meghatároz

a hiábavalóságok láncolata