08.24.-i beszámoló

Szerdán Zsuzsi hozott egy csomó paradicsomot. Ez ok arra, hogy paprikát vegyek, és lecsót főzzek. Így aztán délután elmentem, a termelőhöz, aki két órán át árusít is a kertészetben. Volt ott egy házaspár, valahonnan Borsodból. Több ládányi paradicsomot vettek. Több fajtát is. Beszélgettünk. Azt kérdi az úriember: mi jó van abban a lecsóban? Mondtam Neki. A mangalica szalonna, a kolbász, vagy a virsli, egy kis füstölt sonka. Azt mondta, - az tényleg jó. Ő megfőzi a lecsót, de meg nem enné. Ű dóga. Így aztán, délelőtt lecsót főztem. Aztán mindenféle szerelékeket állítottam össze. 11-kor elmentem a háziorvosomhoz. Vittem a leletet. A telefonos rendelését nem töltöttem le. Az biztos, hogy a debreceni vizsgálat tovább tartott. A nyíregyi hölgy elmondta: itt mi, nem adjuk meg százalékban. A telefonon rendelő hölgy is ezzel büszkélkedett. Azt sem tudni, Debrecenben kicsinálta a vizsgálatot. Mondtam, hogy a neurológia, szonológusa. Azt mondta, a koromnak megfelelő az állapotom. Sőt, ahogy nézi még jobb is. Ott van a stent, az védi a szívemet. Szedjem délben a Zylltet, az megvéd a stroke-tól. Kérdeztem,- mikor menjek e kontrollra? Azt kérdi erre: miért? Hát szoktak olyat mondani, hogy félév múlva, vagy egy év múlva kontroll. Erre, a doktornő. Jöjjön egy év múlva ha, magát az megnyugtatja. Mondtam, az nem úgy van, hogy idejövök. A házi orvosa majd beutalja a neurológiára, és akkor onnan beutalják ide kontrollra. De igazából, nem is ezt akartam írni. A háziorvosi rendelő előterében ott volt Audis Laci. Mondta: Gyula bátyám, voltam kinn az éren. Olyan tiszta benne a víz, hogy ott hagytam. Amikor ilyen tiszta, még kapás sincs benne. Ebben sok igazság van. A kis déli szunyóka sem maradhatott el. Utána mentem cipész Pityuhoz is konzultációra. Megbeszéltem vele, hogyan kell szerelni az új módi szerint a fenekező felszerelést. Jut eszembe. Nem találom a 2,7 méteres Shakespeare botomat. Ez egy őskövület. Kékes színű, kerámia gyűrűkkel, habgumi nyéllel. Mikor mindezeken túl voltam elindultam szétnézni a vizeknek partjain. A Balázs-ér mellett elhaladva nem láttam senkit. A Nyugatin, a polgári hídnál leálltam az árnyékban. Az ott lévő helynél, apuka ült a kislányával. A múltkor találkoztam a fiatalemberrel. Akkor maradtak éjszakára. Megtudtam, kapásuk sem volt. Az apósa szeret idejárni. Mikor először idejött, fogott egy 2,5 kilós amurt, méret alatti pontyot, jó dévért. Az óta is jöttek, de semmit sem fogtak. Neki a másik oldalon fentebb van stégje. Úgy csinálta meg, hogy gumi ruhában lehet bemenni. A gyerekkel nem megy. Szerintem ott irgalmatlanul szembevág a napsütés. Mondta, hogy tegnap első úsztatásra fogott egy 70 dekás dévért. Fogott csalihalat. Hatalmas kapása volt, de nem fogta meg. A bojlisra is nagy kapása volt. Az sem akadt, de legalább kapás volt. Most semmi. Két órája van benn a bojlis, meg sem pöccintette. Az úszóson most lett kapása, amikor megjöttem. Lett másik is, de nem akadt. Meglepett, hogy egész szem kukoricával megy csalihalra. Megnéztem a vizet a hídról. Felette nem látszottak halak. Alatta volt néhány küsz. Kis balinok is mozogtak. Lajos felettünk nagyon jó stéget csinált. A bejárója is igen fájintos. A Mi stégünknél megvágtam a nádat, mert nagyon ráborult a bejáróra. Érdekes módon láttam túrásokat, pedig szerdán nem is voltam kinn. Visszamentem a kocsihoz. azt mondta a spori, három órája van benn a bojli, és meg sem piszkálta. Akkor fogott egy vörösszárnyút, amit azonnal fel is tett, majd átdobta a túloldal közelébe. Kis idő múlva fogott még egy vörösszárnyút. Megállapítottam, igen kitartó. Én már régen kettévágtam volna a kukoricát. Ő nem, pedig javasoltam neki. Végtére is igaza volt, hiszen az egész tengerivel is tudott fogni csalihalat. -.appa.