Kedd (07.25.)

Na, megtört a jég, meg a szákom nyele is. De erről majd később. Hétfőn írták, hogy kedden már reggel nyolctól jön az eső. 15 mm. Hát az nem semmi. A nyíregyi rádió zivatarral, jégesővel ijesztgetett. Reggel borultas volt az idő, így aztán nem mentem ki. Délkörül foglalkoztatott, hogy menni kéne délután. Hátha mégse jön az a szörnyű idő. Gizike mutatta, hogy 12 megyére vörös riasztás kiadva. Erre a megyére is. Négy körül elindultam. Nem látszottak a felhők olyan vészesnek. A szélvédőn megjelent néhány cseppeső. Mentem tovább. Polgár felé világosabb volt az ég. Odacipekedtem a stéghez. A túlparti sulyomnál loccsanva fordult a ponty. A stég baloldalánál, süllő, vagy sügér riogatta a kishalakat. A nap sem égetett, de igencsak sok szúnyog örült meg, az érkezésemnek, ez visszazökkentett a valóságba. Ilyen még nem volt, hogy kétszer kellett lefújni magam. Beszereltem az elektronikust. Szerencsére nem szereltem át. Ha, átszereltem volna, akkor annak tulajdonítottam volna, hogy nincs egy valamire való kapásom. Pedig most, próbáltam, a nagyon szép színű mini bojlit is. A rosszul kötött csavarmenetes horogkötés helyett tettem egy gyárilag kötött 50 centis előkét. Erős alszél volt. Kínlódtam az ereszték beállítással. Elsőre fogtam, egy 38 dekás e.kárászt. Szinte kerekek, ezek a mostanában fogott e.kárászok. Azt gondolom, ezek telepítettek. Ilyen sodrásban, nyúltabbaknak kellene lenniük. Törpék jöttek. Összesen tíz, 49 deka. Visszaesett egy 2-3 deka közötti bodorka. Örültem, hogy nem rontja a fogási átlagot. Ez korai volt, fogtam egy egydekás gébet. Számomra érthetetlen, - miért támad meg egy szem tengerit? Jó, éhes. De, az apró szájával, hogy vette be a 12-es horgot. Elmúlt ¾ 7, készülök haza. Összeszereltem az elektronikus jelzőst. Csaknem száradhatott ki teljesen, mert adott vakriasztást. Nézem az úszóst. Olyan furcsán libeg az úszó. Nem húzza le, de ki sem emeli teljesen. Úgy döntöttem, úsztatok még párat, aztán szerelem össze ezt is. Megemelem a botot. Nehéz. Valami nádcsomót rávihetett a sodrás. Erőteljesen megemelem. Kiakad, vagy odaszakad. Lomhán visszarúg és elindul. Ez meg hal, állapítom meg, gyors észjárásommal. Pumpálok rajta, ami nem esett jól neki. Megszólaltatva a féket elindult a túlparti sulyom felé. Emelek a boton, ez átvette a hal megfékezését. Behozom mederközépre, hagy fárassza a sodrás. Meggondolja magát, hogy van itt, a másik oldalon is nádas. A hétméteres botot úgy fordítom, hogy ne szóljon a fék, de ne tudjon közelebb menni a nádhoz. Bekormányzom vissza középre. Keményítek a harci féken és vízbe teszem a szákot. Ettől megindul a túlpart felé. Billentek az újammal a féken. Átment a túlparti sulyom előtti részre. Visszateszem középső állásba féket és pumpálom magam felé. A szák előtt még kétszer lebukik és pár méterrel beljebb megy. Harmadszorra benn van a szákban. Kicsit emelek rajta, amitől megriad és megindul. Reccsen az öreg textil bakelit száknyél, és lekonyul. A ponty meglódul. Pöccintek a féken, hagy menjen. Konstatálom, hogy a száknyél cirka 1 méteres. Egész a stégig kell majd húznom a halat, mikor szákolni akarom. Sikerül megpipáltatnom, de lemegy vissza. Nem megy már semerre, de egy félméteres mélységben kavarja erősen a vizet. Hetes a bot, ott tudja tartani. Sikerül megint, gyors egymásutánban kétszer megpipáltatnom. Elfáradt. Kiemelem a fejét. Elfekszik a víztetején, és húzom a szákhoz. A szák előtt még letör, de erőtlen. Mélyebbre teszem a merítőt és fölé húzom. Picit emelek a szákon, hogy a keret a víz felett legyen. Nincs ereje, ahhoz, hogy rugdosson, vagy kiugorjon. Megfogom a keretet és a stégre teszem. Itt sem vergődik. 1,8 kg. A haltartó szákba teszem, míg besrájbolom a fogásiba. Meg van az első kiló feletti halam az évben. Hát ennyi, a történet. -.appa.